A módszer kiindulópontja az a tény, hogy míg egyeseknek elég egy keveset edzeni és már is az ölükbe hull a siker, addig másoknak vért, verítéke és könnyeket kell áldozniuk, hogy a legkisebb eredményt elérjék. Azt hiszem nem kell eme nyilvánvaló megállapítást bizonygatnunk.

Fred Hatfield szerint, ami megkülönböztet sportolót és sportolót az az edzéssel szembeni egyéni tűrőképesség mértéke. Most jól figyeljünk mert most jön a lényeg! Akinek magas a tűrőképessége vagyis ellenállóbb az nehezebben fog fejlődni, mint akinek alacsony. Bármilyen furcsa, ez így van. Egyébként nyilvánvaló, hogy ezzel a módszerrel megállapítható, hogy a vörös izomrostok avagy a fehér izomrostok vannak többségben a testünkben. A gyorsan fejlődőknél nyilván a fehér (gyors összehúzódású/alacsony oxidatív képességű) izomrostok dominánsak, a lassan fejlődők pedig vörös izomrostból (lassú összehúzódású/magas oxidatív képességű) birtokolnak többet. Természetesen egyes izmaink is különbözőek az edzéssel szembeni tűrőképesség terén. Azt hiszem ez is nyilvánvaló, hiszen egész biztosan mindenkinek vannak gyengén fejlődő testrészei.

Tehát, ha beláttuk az előbb leírtak tényszerűségét, akkor a továbbiakban az a feladatunk, hogy megpróbáljuk azokat az összetevőket megállapítani, amelyek befolyásolják az edzéssel szembeni egyéni tűrőképességünket, és ezeket megváltoztatva helyes irányt vegyen fejlődésünk. Ezek a következők, bár a lista nem lehet teljes:

• Genetika
• Vörös és fehér izomrostok aránya
• Lélektani összetevők
• Az edzések közötti pihenés mértéke
• Erőfelhasználó képesség
• Az excentrikus stressz mértéke (amely az összekötő szövetek mikrotraumáját okozza)
• Ösztönzési szint
• Erő- testsúly arány
• Az étkezések ideje
• A táplálék összetétele
• Teljesítményfokozó technikák használata
• Teljesítményfokozó anyagok használata
• A vázizomzatot befolyásoló tényezők
• A motoros egység megerősítési képessége
• A gyakorlatok teljesítésének szakmai, kivitelezési szintje
• Eszközök
• Környezeti hatások
• Izomméret
• Különböző intra- és extracellurális biokémiai tényezők
• Mennyire vagyunk közel a maximális lehetőségeinkhez méretben és erőben

A genetika kivételével ezeket az összetevőket befolyásolhatjuk a siker érdekében.

Ha már ismerjük a módszer lényegét, komponenseit, akkor határozzuk meg, hogy melyik csoportba tartozunk. Az egyes testrészeink gyorsan vagy lassan fejlődőek-e?

1. 1. Minden főbb izomcsoportra válasszunk ki egy-egy alapgyakorlatot!
2. 2. Állapítsunk meg az adott gyakorlatból azt a maximális súlyt, amivel szabályosan még egy ismétlést végre tudunk hajtani.
3. 3. Vegyük ennek a 80%-át, majd nézzük meg, hogy hány szabályos ismétlésre vagyunk képesek
4. 4. Ha ez a szám 10-nél kevesebb, akkor a gyorsan fejlődő kategóriába tartozunk.
   Ha ez a szám 10 és 13 között van, akkor az átlagos kategóriába tartozunk.
   Ha ez a szám több mint 13, akkor a nehezen fejlődő kategóriába tartozunk.

Amikor elvégeztük izmaink „besorolását", akkor elkezdhetjük megtervezni, hogy milyen gyakran, mennyi sorozatban és hány ismétléssel eddzük azokat. Itt meg kell jegyeznünk egy fontos tényezőt, ami a módszer lényeges eleme. Az egyes izmok edzését fel kell osztani könnyű, közepes és nehéz napokra. Ezeknek kell követniük egymást.

1. a) Nehéz napokon azt a súlyt használjuk, amivel épphogy képesek vagyunk az ajánlott ismétlésszámot végrehajtani.
2. b) Közepes napokon egy olyan súlyt használunk, amivel a gyakorlatot az ajánlott ismétlésszám átlagával tudjuk végrehajtani.
3. c) Könnyű napokon kisebb súlyt és az előzőeknél nagyobb ismétlésszámot használunk.

Figyelem! A könnyű nap nem azt jelenti, hogy egy alacsony intenzitású, semmit érő edzést tartunk! A „könnyű" jelző a használt súlyra vonatkozik.

A következő táblázat alapján állítsuk össze a számunkra legideálisabb edzéstervet!

Bízom benne, hogy Fred Hatfield módszerének megértése és elsajátítása által olyan edzéstervet készíthetünk, amelynek megvalósítása esetén progresszív fejlődés jelentkezik fizikai állapotunkban és ez biztosít minket arról, hogy jó úton járunk álmaink beteljesüléséhez.

Sok sikert!

Farkas Tamás