Az erőemelés szabályai

AZ ERŐEMELŐ GYAKORLATOK VÉGREHAJTÁSA

GUGGOLÁS

A súlyzó állványról törtnő kiemelése után a versenyzőnek hátra kell lépnie, a súlyzót vízszintesen kell tartania a vállakon, a rúd felső vonala nem lehet 3 cm-nél alacsonyabban a mellső deltaizom felső vonalától. A lábaknak talppal a padozaton kell állniuk. Ebben a helyzetben kell várni a vezetőbíró jelére a gyakorlat megkezdéséhez. A jel után a versenyzőnek be kell hajlítania a térdét, és a testét annyira lesüllyeszteni, hogy a felsőcomb felső felülelete a csípőízületnél mélyebbre kerüljön, mint a térd felső vonala. A versenyzőnek saját belátása szerint úgy kell felállnia, hogy közben ne legyen ún. dupla hintázás vagy bármilyen lefelé irányuló mozdulat, és a térdeit teljesen ki kell egyenesítenie. Amikor a versenyző mozdulatlanul áll, a vezetőbíró megadja a jelet a súlyzó visszahelyezésére. Gyakorlat közben nem szabad megérinteni a zárszerkezetet, a karmantyút, a tárcsákat. A kéz külső éle azonban hozzáérhet a karmantyúhoz. Érvénytelen a guggolás, ha:

• a versenyző nem várja meg a vezetőbíró jelét a gyakorlat megkezdése előtt,
• a kezdési jel után a súlyzórúdon a kéz helyzetet vált,
• a lábak elmozdulnak,
• dupla utánbillentés vagy egynél több felállási kísérlet történik,
• a legmélyebb pontból való felállásnál bármilyen lefelé irányuló mozdulat következik be,
• a guggolás előtt vagy befejezése után a sportoló meggörbült térdekkel áll,
• a felsőcombot a könyök vagy a felsőkar érinti,
• a vállakon levő súlyzót a versenyző eltolja, elmozdítja, megdobja,
• a versenyző felsőcombjának felső része nem kerül a csípőízület alá,
• a súlyzót a lapozók (tárcsafelrakók) a vezetőbíró két vezényszava között megérintik,
• a "Vissza!" vezényszó után a versenyző meg sem kísérli a súlyzót az állványra visszahelyezni.

FEKVENYOMÁS

A versenyzőnek a hátán kell feküdnie, feje, vállai és feneke a pad felső részével érintkezik, a cipőknek síkban, teli talppal kell a padozaton állniuk. Ennek a helyzetnek a gyakorlat végrehajtása során nem szabad megváltoznia. A fogási távolság a két mutatóujj között nem lehet nagyobb, mint 81 cm. A versenyző kiemeli a súlyzót az állványból (a lapozók segítségét igénybe veheti), és kinyújtott karokkal várja a vezetőbíró startjelét. Ezt követően leengedi a mellkasára a súlyzót, és annak nyugalmi állapota esetén végrehajtja a gyakorlatot. A súlyzó mozdulatlanságának bevárása a sportoló saját megérzésére van bízva, ennek az állapotnak az elérése lehet egy másodperc, de lehet három is. (Az edzők bekiabálása ilyenkor sokat segíthet.) A gyakorlat befejezése után meg kell várni a vezetőbíró "Vissza!" jelét. Érvénytelen a fekvenyomás, ha:

• a kezdési vagy befejezési jelet nem várja meg a versenyző,
• a kezdési jel után a választott testhelyzet bármennyire is megváltozik, vagyis: tilos a fej, a vállak, a fenék felemelése, a lábaknak, a talpaknak az elmozdulása a kiindulási helyzethez képest,
• a versenyző a kezeit oldalirányban elcsúsztatja a rúdon,
• a súlyzót meglöki vagy kilendíti mellel,
• a gyakorlat végrehajtása során a karok egyenetlen kiegyenesítése, kinyújtása esetén,
• a gyakorlat közben bármilyen lefelé irányuló mozgás történik,
• a két jelzés között a lapozók megérintik a súlyzót,
• a versenyző lábaival megérinti a pad lábait,
• a nyomás megkönnyítése érdekében megérinti a súlyzótartó állványt.

FELHÚZÁS

A versenyzőnek a lábai előtt fekvő súlyzót két kézzel meg kell fognia (tetszés szerint), és egyetlen, folyamatos mozdulattal fel kell emelnie, és egyenesen kell állnia (térdek kiegyenesítve, vállak hátra kihúzva). A vezetőbíró "Le!" hang- és kézjelére visszahelyezi a súlyzót a dobogóra, úgy, hogy azt végig "kíséri". Érvénytelen a felhúzás, ha:

• a gyakorlat végrehajtása során a versenyző a súlyzót alátámasztja combbal,
• a lábak bármilyen oldalirányú elmozdulása, hátra- vagy előrelépés esetén,
• a vezetőbíró jelzése előtt a súlyzó lefelé irányuló mozgása esetén,
• a versenyző nem kihúzott vállakal, nem egyenes térdekkel áll,
• a súlyzót a dobogóra dobja, a kezeiből kiengedi.

AZ ERŐEMELŐ RUHÁZATA, FELSZERELÉSE

Az erőemelő ruházat egyrészes súlyemelő trikóból (vállpántos dressz) áll, amely teljes hosszúságában egyrétegű rugalmas anyagból van, minden külön rávarrás és alátét nélkül. A vállpántot minden gyakorlatnál a vállakon kell viselni. A súlyemelő trikó lehet egyetlen alapszínű, és lehet többszínű. A súlyemelő trikón engedélyezett az ország jelzése, címere, rövidítése és/vagy felirata, az országos szövetség és/vagy a szponzor jelölése vagy neve. Minden más felirat használata tilos! A szegélyek és szegések nem lehetnek 3 cm-nél szélesebbek, és nem lehetnek 0,5 cm-nél vastagabbak. A szegélyek fedhetők szűk varratokkal vagy erősíthetők ilyenekkel, ha ezek nem szélesebbek 2 cm-nél, és nem vastagabbak 0,5 cm-nél. A lábszárrész hosszúsága a női varratközéptől számítva nem lehet nagyobb, mint 15 cm. A súlyemelő trikó minden olyan módosítása, amely nem felel meg az előírásnak, annak használatát kizárja. A súlyemelő ruha alatt szabad viselni szabványos, kereskedelemben kapható T-inget (pólót). A szegélyek nem lehetnek erősítettek, és nem lehetnek olyan helyen, ahol a kereskedelemben kapható pólókon sincsenek. Viselés esetén az ujjrész alja a váll felett kell végződjék, de azt nem kell a deltaizomig feltolni. A póló anyaga pamut, poliészter vagy e kettő keveréke lehet. Nyakkivágása V vagy U alakú, lehet egyetlen alapszínű vagy többszínű, de nem lehet rajta zseb, cipzár és gallér. A versenyző viselhet súlyemelőövet, amelyet a trikó felett kell hordania. Az öv kizárólag bőrből lehet, amely egy- vagy többrétegű. A rétegek egymással össze lehetnek ragasztva és/vagy varrva. Az övben nem lehetnek toldások, erősítések vagy bármilyen anyagból levő betétek, sem a felületén, sem az egyes rétegek között. Kizárólag a közönséges fémcsat és a szegecsek megengedettek a nem bőrből levő alkotóelemek között. A csatnak a szíj egyik végén szilárdan kell felerősítve lennie. A felerősítés varrással és/vagy szegecseléssel történhet. A csat közelében megengedett egy bőrhurok (bújtató) alkalmazása a szíjvég befűzéséhez. Ezt varrással és/vagy szegecsekkel kell rögzíteni. Az öv külső részén csak a sportoló országának, eseteleg tartományának vagy klubjának neve lehet feltüntetve. A csaton egy vagy két tüske lehet. Az öv vastagsága nem lehet 0,5 cm-nél nagyobb. Az öv szélessége nem lehet nagyobb, mint 10 cm. Az öv nem érhet túl a csaton, vagyis nem lehet hosszabb. (Nemzetközi versenyen a bírók levágatják a "pluszt".) A súlyemelő cipők vagy csizmák viselésének legfontosabb szabálya, hogy a sarkainak széle 0,5 cm-nél nem állhat ki jobban, mint a cipő széle. Cipőnek tekintendő a csizma, a sportcipő, az edzőcipő vagy tornacipő, illetve minden olyan lábbeli, amelynek cipő alakja van, követi a láb vonalát, és belső talppal van ellátva. Tilos fémveretes vagy csúcsvédős cipők használata.

BANDÁZSOK (kötések)

Csak egyrétegű, rendes szövésű, rugalmas anyagból készült bandázs használható, amely poliészterrel, pamuttal vagy mindkettővel van fedve. Szigorúan tilos gumiból vagy más hasonló anyagból levő bandázsok használata. A bandázsokat a következő módon szabad viselni: Csuklóbandázs: 1 méter hosszúságú és 8 cm széles bandázs vagy bőr csuklószorító, amelynek szélessége nem lehet nagyobb, mint 10 cm. A kettő kombinációja tilos! A csuklószorítón, amikor viselik, lehet egy hüvelykujj- hurok és egy fémcsat-biztosítás. Az ujjhurkot a gyakorlat végrehajtása során nem szabad a hüvelykujj felett viselni. A csuklóbandázsnak tilos a csukló közepétől számítva a kar felé 10 cm-nél, a kéz felé 2 cm-nél jobban kiterjednie. Összességében nem lehet 12 cm-nél szélesebben feltekerve. Térdbandázs: 1 méter hosszúságú, szélessége 8 cm. A feltekerési hosszúság a térdközéphez képest nem lehet nagyobb, mint 15 cm felfelé és 15 cm lefelé. Van mód viszont ehelyett olyan rugalmas térdharisnyát használni, amely nem hosszabb, mint 20 cm. A kettő együttes használata tilos. A bandázsok nem érintkezhetnek a többi ruházattal. A vezetőbíró, a zsűri, a hivatalos orvos engedélyével szabad sebtapaszokat, kötéseket vagy szalagokat a test izomsérülésein hordani. Olaj, zsír vagy más, csúszást előidéző szer használata a testen tilos! Csak púdert szabad használni. Púdernek tekintendő: kréta, talkum és magnézium. Semmiféle idegen anyag nem lehet a bandázsokon vagy a felszerelési tárgyakon.

TAKTIKA A VERSENYEN

Az erőemelésben a versenyzők hetekig, hónapokig kemény munkával készülnek egy-egy versenyre, majd a gyakorlat végrehajtása néhány másodperc alatt eldönti, hogy milyen eredményt hozott a rengeteg edzés. Az edzőknek és a segítőknek nagy szerepük van a fizikai és pszichikai felkészülésben, majd a helyszínen a ruha feladásában, a bandázs feltekerésében. Az igazi taktika a mérlegelésnél kezdődik, amikor a kezdősúlyt kell bemondani. A biztosan teljesíthető súlyon vagy annál kicsivel kevesebben kell kezdeni, mert ez megnyugtatja a versenyzőt, önbizalmat ad, és jobban tud koncentrálni a következő sorozatokban a nagyobb súlyokra. Az edzők egy része azonban magasabb kezdősúlyt írat be a jegyzőkönyvbe, és ezzel az ellenfelet is magas súlyon való kezdésre kényszeríti. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a versenyző nem is jut túl a kezdősúlyon, egyszer sem tudja teljesíteni, kiesik. A verseny megkezdése előtt öt perccel befejeződik a kezdősúlyon való változtatás lehetősége. A jól taktikázó edző visszavetet a kedzősúlyból, és ezzel előnyhöz juttatja a versenyzőjét, akinek így érvényes lesz a gyakorlata (persze, csak akkor, ha semmilyen hibát nem vét). Az edzőnek folyamatosan figyelnie kell az ellenfelek teljesítményét, ismernie kell a testsúlyukat. Az erőemelés szabályai szerint elegendő a nagyobb testsúlyú ellenféllel azonos súlyt teljesíteni a jobb helyezés érdekében. A nagyjából egyforma teljesítményű versenyzőknél a felhúzás az igazi értékmérő. Általában az győz, akinek az edzője jobban taktikázik. Versenyzőjét az első két érvényes gyakorlat után olyan súlyra küldi, amit még képes teljesíteni. Lehet, hogy mégsem sikerül, de közben az ellenfél is kénytelen volt olyan nagy súlyra menni, amit már nem tud felemelni, és ezért nem is tud győzni. Persze vannak olyan esetek is, amikor az idegek harca dönti el a végső eredményt. A versenyzők egy része "lámpalázas", izgulós, ezért elrontja az első fogást. Másodikra megismétli, és így már a harmadik fogásnál nem tud felmenni arra a súlyra, amit eredetileg teljesíteni akart. Mások a harmadik fogásra elfáradnak, és ezért nem sikerül. Aztán vannak olyan versenyzők is, akik a versenyláztól "felpörögnek", és harmadik fogásra nagyobb súlyt képesek megmozgatni, mint amit addig edzésen még egyszer sem. Az erőemelő sportoló ellenfele a gravitáció, és az a kihívás, ami saját erejének bizonyítása, "gyengeségének" legyőzése. Az erőemelő sport klasszikus példája az ember küzdeni tudásának, akaraterejének és kiemelkedő teljesítő képességének, mely szigorúan sportszerű életmódot, hatalmas erőfeszítést, rengeteg edzést követel a sportolóktól.

A Wilks formula

Robert Wilks Ausztráliában egy élő problémára találta meg a megoldást. A probléma a következő volt: Hogyan tudunk összehasonlítani két különböző testsúlyú versenyzőt a mérlegelési súlyának és összetett eredményének ismeretében? A megoldást a számkalkulációban látta. Az abszolút kategóriában történő összehaosonlításra használják a Wilks formulát.