A Magyar Ifjúság Acélizom Klubjának első ankétja
és nyilvános fekvenyomó-versenye, bemutatója!
Magyar Ifjúság - 1968. február 16.

Tasnádi László gyűjteményéből

Huszonöt száz kilón felüli teljesítmény

A Magyar Ifjúság Acélizom Klubja szombaton délután a Jégszínházban tartotta első nyilvános ankétját. A szerkesztőségünkhöz érkezett több száz levélből már előzőleg is megállapítottuk, hogy óriási az érdeklődés az atlétizmus, a testfejlesztés iránt a fiatalok körében. Nyilvános ankétunk sikere azonban minden képzeletünket felülmúlta. A Jégszínház zsúfolásig megtelt, ami nem kis dolog, különösen ha számításba vesszük, hogy öt-hat-száz személy befogadására alkalmas. A részvevők jórészt olyan fiatalok voltak akik öntevékenyen foglalkoznak izomzatuk fejlesztésével. Az ankét keretében harmincnyolcan azt is bemutatták, mennyire erősödtek meg. Négy súlycsoportban megmérkőztek a résztvevők, eldöntötték, ki tud két karral nagyobb súlyt kinyomni, hanyatt fekve. Huszonöt fiatalembernek sikerült száz kilón felüli eredményt elérni. Az abszolút legjobb teljesítmény Tasnádi László nyújtotta, 150 kilogrammal. A huszonhat éves kereskedelmi eladó másfél éve foglalkozik az atlétizmussal. Barátjával, Hárai Róberttal, amikor csak szabad idejük akad, gyakorolnak. Mert, mint a többi sportágban, ebben is csak a rendszeres, alapos munka, gyakorlás hozza meg a gyümölcsét. A verseny után Bitter István, Ficzere Péter, Joós Elemér és Szegedi Péter bemutatott néhány gyakorlatot - megfelelő szakmai magyarázat kíséretében -, amelynek rendszeres alkalmazásával speciális izomfejlesztést lehet végezni. Ezt követően, mintegy illusztrálásképpen azt is megmutatták: milyen hatása volt a gyakorlatoknak izomzatukra.

Az atlétizmust (így nevezik a testépítők mozgalmát) hazánkban nem tekintik "komoly" sportágnak. Ennek ellenére sok százan művelik országszerte és egyre népszerűbb lesz a fiatalok körében. Ezt bizonyította ankétunk is. Nem ártana, ha erre felfigyelnének az illetékesek, hiszen olyan tömegméretű sportmozgalom van kibontakozóban, amelyet érdemes támogatni. A környező szocialista országokban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban már meghonosodott és osztatlan sikert aratott. Az atlétizmus mellett rengeteg érv szól.

1. A fiatalok szinte kivétel nélkül szeretnének edzettek, jó alakúak, "deltásak" lenni.
2. Az atlétizmus nem költséges. Kisebb beruházással mindenki beszerezheti a súlyzókat, amelyekkel otthon a szobában is gyakorolhat.
3. Mivel - tulajdonképpen a súlyemelés egyik válfaja - a sportágnak olyan tömegbázist biztosít, amelyből bizonyára kiderül néhány kivételes képességű ifjú. Elképzelhetőnek tartanánk, hogy a súlyemelő közösségben, létrehoznánk az atlétizmussal foglalkozók szakbizottságát. Így a még pillanatnyilag még szervezetlen, tömeg központi irányítás alá kerülne. Következésképpen: minden szempontból helyesebb irányban fejlődne. Ezeket a megjegyzéseinket nem kinyilatkoztatásnak szántuk. Csupán jelzésnek! A többi már a sporttal foglalkozó szakemberek dolga. Bizonyára megérné a fáradtságot, hogy alaposan felmérjék a helyzetet és segítsék a hazánkban első lépéseit tevő atlétizmust.

70 KG-OS TESTSÚLYIG:

1. Sallai Sándor - 120kg
2. Mészáros Csaba - 115kg
3. Takácsi Gyula - 115kg

80 KG-OS TESTSÚLYIG:

1. Tasnádi László - 150kg
2. Farkas László - 130kg
3. Szabó Károly - 120kg

90 KG-OS TESTSÚLYIG:

1. Gyarmati Gyula - 145kg
2. Ficzere Péter - 135kg
3. Szalai György - 130kg

90 KG FELETT:

1. Engel Gyula - 115kg
2. Madár Ferenc - 115kg
3. Gruber Vilmos - 110kg

Tasnádi László gyűjteményéből
Nagyításhoz kattints a képre!