Az "Acélizom Klub" tagjai beszélnek
A Sporolj velünk 1969. februári számából
Amikor levetkőzött ez a két fiatalember - Tasnády László kereskedelmi eladó és Bitter István, a Marcibányi téri iskola
testnevelési tanára -, mintha görög atlétákat, Pheidias szobrait látnánk, az egész testen kifejlett izomvonulatok,
amilyeneket valamikor csak a cirkuszokban mutogattak, fogadást kínálva, hogy ki mer velük birokra kelni.
Csak akkor mertünk kérdéseket feltenni, amikor meggyőződtünk, hogy ez a két atléta - barátja az újságíróknak.
Kiderült, szeretnék sportjukat minél szélesebb körben ismertté tenni, mert ennek hasznosságáról meggyőződtek.
- Néhány nyomdász a Zrínyi nyomdában elhatározta, hogy sportkörünkön belül megalakítják a súlyemelő és
kulturisztikai tömegsport-szakosztályt. Kialakították azokat a gyakorlatokat, amelyek súlyzók, emelők segítségével
kitűnő izomfejlesztőknek bizonyultak. Ma már százon felüli a taglétszám, köztük sok kültag is, akiket a nyomdász
sportkör szívesen lát.
- Ám a "hivatalos órák" az izomfejlesztésre nem elegendők. Ha valaki a testkultúrát olyan fokra kívánja emelni,
magyarul olyan izmokat akar, mint amilyet mi is bemutathattunk, akkor odahaza is gyakorolni kell, ami egyáltalán
nem megoldhatatlan. Néhány súlyzót kell mindössze beszerezni, ismerni kell a gyakorlatokat, a módszereket,
egyszóval a receptet és hamarosan "tagjai lehetnek" az Acélizom Klubnak, amiről a Magyar Ifjúságban, a tv-ben
is sorozatok jelentek meg.
A két sportember elmondotta, hogy nincs központi edzés, kisebb csoportokban, kettesben, vagy akár egyedül,
odahaza végezhetik a gyakorlatokat, kinek hogyan tetszik. Egymással megbeszélik, tanácsokat adnak, közlik az
eredményeket, s így, szájpropaganda útján alakul ki a kollektivitás, így terjed ez a hasznos sportkultúra.
Ma még nincs tulajdonképpen szakosztályi munka, bár üléseket tartanak, "partizán módra" terjed a mozgalom,
mer országszerte már annyian űzik, hogy mozgalomnak is nevezhetjük. (A szocialista országokban a mozgalom sokkal
elterjedtebb, mint nálunk.)
- Hogy hogyan kezdtek? Fiatal korom óta atletizálok, különböző sportágakban versenyeztem, s mindig csodáltam
a súlyemelőket. Végül is ennél kötöttem ki, ami nem azt jelenti, hogy más, kiegészítő sportot nem űztem -, meséli
Bitter István. Minden vágyam az volt, hogy erős és izmos legyek. A Testnevelési főiskolán rendszeresen végeztem
a gyakorlatokat, s ott érlelődött meg bennem, hogy nem kimondottan súlyemelő leszek, hanem a súlyemelés és
más kiegészítő sport segítségével esztétikus izomzatot akarok. Az a meggyőződésem, hogy tanulás mellett a test
kultúrálódása legalább olyan fontos.
Senkit nem akarok elijeszteni, sőt, minél több hívet szeretnék a kulturisztikának, de meg kell mondanom,
hogy az izmokat nem adják ingyen, azokért erősen meg kell dolgozni. De megéri. Aki elhatározza magát - mindenki
könnyű szerrel megkezdheti, akár orvos, vagy fizikai munkás -, nem fogja abba hagyni, mert rövid időn belül
tapasztalhatja előnyös egészségügyi hatását. Szellemi, fizikai vonatkozásban egyaránt. S, hogy ez így van,
a levelek tömegei bizonyítják, amelyekben nők és férfiak vegyesen, idősebbek és fiatalok, tanácsokat, útmutatást
kérnek a gyakorlatokhoz és a metódushoz.
- Igen örülünk, hogy felfigyeltek mozgalmunkra és segítségez nyújtanak, hogy minél szélesebb réteg tudomást
szerezzen rólunk és sportunkról. A két sportember megkezdte a napi "munkáját" - ilyen izmokhoz másfél-kétórai
gyakorlat szükséges - s úgy labdáztak a 140-150 kilókkal - 170 kg a rekordjuk -, hogy a nézéstől is kifáradtunk.
Tasnádi László gyűjteményéből
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
