Tudja ki Reg Park?
Iszlai Zoltán írása az Élet és irodalom 1971. X. 9. számában
Előítéletek
A kiemelkedő külföldi izomfejlesztők nálunk főként a televízió Parabola rovatában jutnak nyilvánossághoz. Ők
azon terjedelmes fiúk, akik a műsorvezető Varga József gunyoros gordonkaszavai mellett dagasztják buzgón izmaikat,
a nézőtéren bámuló külföldi és a tévé előtt ámuló hazai közönség szemeláttára. Az utánnuk következő percekben
rendszerint szebb, de mindig jelentősebb keblű hölgyeket mutat a Parabola. A közkedvelt kommentátor itt sem
kevésbé maliciózus. Mégis a hangsúlya valahogy megbocsátóbb. Egyszóval, valljuk be férfiasan: a férfiszépséggel
a férfiak nem szolidárisak. A nők? Nem nyilatkozhatom. A Parabolában nincs női hírmagyarázó.
Így hát marad az eléggé egy kaptafa vélemény. Amíg az izompacsirták bálványarccal mutogatják idomaikat,
addig mi, említésre méltatlan muszklitulajdonosok sunyi elégtétellel röhögünk. De min?
Igaz, tíz éve a gombafejűeken hahotáztunk. Az utcáinkat ellepő Twist Olivér-ből szabadult, kakukkfészeknek
álcázott fejű koszgárdistákon pedig most fogjuk a hasunkat. De még velük is könnyebben kibékülünk, mint a bicepsz
bajnokaival. A testépítés divatját és sportágát nálunk amolyan LSD-t, marihuánát és urambocsá' totális promiszkuitást
szimatoló előítélet sorozat terhel.
Ugyanakkor híre jár, hogy Pesten és vidéken, pincékben, fáskamrákban és mosókonyhában százak és ezrek emelgetik,
görgetik maguk -eszkábálta súlyzóikat. Növelik karjuk, nyakuk, derekuk erejét, dolgoztatják órákig lábukat, csípőjüket,
hasukat - épülnek - és szépülnek. Tömegőrület? Feltűnési viszketegség? Latens nudizmus? Szekta? Újmódi köldöknézés?
Lássuk közelebbről.
Egy bajvívó
Bitter Istvánt, az erőgimnasztika, más néven kulturisztika, azaz a "Power- lifting" és a "Body Building" neves
magyar képviselőjét edzés után keresem meg. Keserűen legyint. Megszokta a dilettáns kíváncsiskodókat. "Irkálnak,
tudósítgatnak, fényképeznek. Többet árt mint használ."
A kékszemű, kölyökarcú, kefehajú, huszonöt éves, lelkes komolysággal beszélő tornatanár nem kelti exhibicionista
vágóhídi bedolgozó benyomását.
Gömbfenekű súlyemelőt, vagy hízott nyakú dobóatlétát várt? - kezdi szelíden. Kicsit mulat az arányos termetét
kicsinyellő titkolhatatlan csalódásomon. - Nálunk más a cél. Ők csak az eredményre mennek. Közben elhanyagolják
saját magukat. A mi sportunkban a test nem eszköz. Hanem maga a cél. Az ember szépítése a feladat. Ezt ma már
sokan nem képesek felfogni. Inkább gyanakodnak, röhögnek. Nem találja furcsának azt, hogy ha az ökölvívók csépelik
egymást, mindenki komolyan figyel? Vagy amikor egy szerencsétlen maratoni futó negyvenkét kilométer után beájul a
stadionba, az nem gyanús visszaélés a természettel? De ha egy kidolgozott testű férfi mutatja be erőgyakorlatait,
munkája élő eredményét, testrészei harmonikus mozgását, és összhangját, azon fintorogni kell. Ez is sport? - mondják.
Gondolja el: minden más sportág a maga érdekében deformálja a testet: at úszók kacsáznak, az ugrók felsőteste elsatnyul,
a futballisták
mit mondjak?
És ezt a sajátos atlétizmust, melynek a test felépítésének a legegyetemesebb a hatása,
ezt nem lehet elismerni?
-Hogyhogy?
-Mondtam. Van aki nem tartja jogosnak. Amíg a súlyemelő részről, a power-liftingről van szó még csak-csak.
De mikor az izom bemutatására kerül sor, ami pontozásos gyakorlatsorozat, nohát, ez sokaknak nem tetszik. Pedig itt
számol be a versenyző arról, mennyiben közelítette meg munkájával az esztétikai ideált.
- Tehát: ez a legesztétikusabb sport? - segítek lelkesedve.
- És a legbékésebb. - bólint határozattan. - Az erőfejlesztő nem verekszik. Ami pedig a strandokon feszítőket
illeti, ezekhez semmi közünk.
- S ha valaki szakszerűen akarja csinálni, hova mehet?
-Éppen ez az. - rázza a fejét -, alig valahová. Pár szakkör van csak, például a Zrínyí Nyomdáé, a Külkereskedelmi
Minisztériumé. Tornaterem? Küszködünk. Sportorvos? Ugyan
Pedig, ha valamit ilyen sokan saját maguktól csinálnak ami
szép, sőt hasznos, akkor komolyabban kell törődni vele.
Meggyőzően érvel, igyekszem is tudtára adni. De nem túlságosan megerőltető sport ez? Az idősebbek mikor hagyhatják
abba a gyakorlatot?
-Mondjuk ötvenéves korig lehet intenzíven csinálni. Aztán még tíz évig olyan a teste mint a húszévesé.
Elég? - kérdezi rövid mosollyal. - Tudja ki Reg Park?
Mit mondjak? Nem tudtam.
-Az 1970-es Mr. Univerzum-választáson második lett. Negyvenkét éves elmúlt.
Utánaszámolok: még van öt évem
De nem mondom, mert iróniának vélné. És én éppen elkezdtem túllépni a
Parabolából és Jane Mansfield-ből táplálkozó előítéleteimen. Mert hisz valóban: módszeres kondíciójavítás a
görög ideál eléréséért? Miért ne? Ha jól emlékszem, voltak az emberiségnek ennél jóval közveszélyesebb
elképzelései. Ha utánagondolok, vannak takargatnivalóbb szenvedélyek.
Tüzel, rokonszenvesen túloz. Lelkes. Nem fontoskodik, nem unott, egyszerűen hisz abban amit csinál. Kérdezem
a sportág múltjáról is. Bitter a SPORTOLJ VELÜNK szakmai cikksorozatát írja. Jó helyre fordultam.
Az ősöktől máig
A spártai gimnasztikai intézetekben kell az őst keresni. -kezdi.
- Tehát már a régi görögök is
- vetem közbe - Igen- csodálkozik viccelődésemen, de elnézi.
- Persze mint az olimpiai játékokat, ezt is újra kellett kezdeni. A body-building újkori elindítója angol,
Eugen Sandow. 1870 körül született, fejlődési rendellenességekkel, amit orvosi felügyelettel, gimnasztikával
gyógyított meg. Ő is orvos lett. Kidolgozta az első rendszerét. Amerikába ment, stúdiókat nyitott, követői
akadtak. Versenyezni Amerika és Kanada kezdett el egymással a 30-as években. Az első "Mister Amerika"- választás
1939-ben volt, a "Mister Univerzum" versenyek 1948-ban, a háború után kezdődtek Londonban. (Itt volt amatőr bajnok
1955-ben a magyar származású Mike Hargittay) Mint minden sportben, itt is erős a profizmus. Az amatőr szövetségek
központja az IFBB (Magyarul: Nemzetközi Testépítő Szövetség) Elnöke: Ben Weider gazdag ember, de igazi
sportrajongó. Hatvanhat állam testépítő szövetsége csatlakozott a központhoz. A szocialista országok közül
Csehszlovákia, Jugoszlávia, és Lengyelország is tagok. A Szovjetunióban egyelőre köztársasági szövetségek vannak.
Nálunk meg sok vita.

Tasnádi László gyűjteményéből

Tasnádi László gyűjteményéből
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|