A legeredményesebb csehszlovák kluturista: KLÉRI LÁSZLÓ
A szlovákiai Új Ifjúság 1973. július 24-i számából

Kedves László barátom!

Ebben a hetilapban jelent meg az a cikk amit már említettem korábban. Tehát küldök egy példányt, említés esik itt a ti szereplésetekről a kassai versenyen, de erre még hivatalos meghívó küld Bačiarty! Szia, Laci

Tasnádi László gyűjteményéből

A legeredményesebb csehszlovák kulturista: KLÉRI LÁSZLÓ

(László-napi beszélgetés az ötödik aranyérem ürügyén)

1.

Ülünk a teniszpálya szélén, pár perccel az edzés után, mindketten napozásra készen, meztelen felsőtesttel. Furcsa dolog egy olyan kimunkált izomzatú férfi mellett napozni, mint az ötszörös csehszlovák bajnok; az ember egy picit zavarban van, domború mellkasa, erős karjai mellett a ceruzaforgatáshoz és írógép-ütögetéshez szokott karom hegedűhúr vékonyságúnak tetszik.

Furcsa olyan emberrel riportot készíteni, aki az ismerősből baráttá vált az elmúlt egy esztendő folyamán, akiről szinte mindent tudok, mégis semmit sem tudok.

2.

Az idei csehszlovák bajnokságot Mikulovban rendezték volna, ha közbe nem szól a véletlen, és a technikai nehézségek miatt el nem halasztják a kezdés időpontját két héttel. A színhely Brno lett. Nem panaszkodhatunk, szép bajnokság volt, de Mikulov mégiscsak más lett volna. A csehországi versenyzők alaposan megszorították a szlovákiaiakat; nem volt olyan "sima" a dolog, mint tavaly, amikor minden bajnoki cím Szlovákiába vándorolt. A legeredményesebbek a kassaiak voltak; rajtam kívül Lipocky nyert még arany érmet, Čačo ezüstöt hozott haza, Bíres pedig hatodik lett. Jól szerepelt a komáromi Csinger László barátom. Erre a városra amúgy is oda kell majd figyelni, a Spartak és a Slávia eredményes munkát végez, úgy látszik, jó feltételei vannak ott a sportágunknak. Az én ötödik bajnokságom után készült ez a felvétel, amelyet most a lapnak adok. Többen kérdezték, tréfásan is, meddig versenyzek még, hiszen elmúltam már harmincesztendős. Azt hiszem, erre pontos választ magam sem adhatok. Úgy gondolom, a kulturizmust nem hagyom abba addig, amíg mozogni bírok. A versenyzés az más, de azért jó lenne pihennem egy kicsit. Majd az idő válaszol erre a kérdésre. A világ legjobbjai között harmincnyolc vagy negyvenkét esztendős férfiakat is találunk; az ember sportoljon addig, amíg kedve telik benne, amíg a sport létfontosságú számára.

A három legjobb kulturista Magyarországon: 1. Bitter, 2. Tasnádi, 3. Horváth
Tasnádi László gyűjteményéből

Tasnádi László gyűjteményéből

3.

- Az egyik júniusi vasárnap délután a Magyar Televízió képernyőjén láttunk. Mikor jártál Budapesten?
- Elöljáróban megjegyezném, hogy a magyarországi kulturisták és csehszlovákiai társaik között jó a kapcsolat, én is levelezek néhány éve az élvonalbeliekkel. Ezt a felvételt is tőlük kaptam nemrég; szívesen bocsátom az Új Ifjúság rendelkezésére. 1971-ben megnyertem a Magyar Népköztársaság nemzetközi bajnokságát, egy esztendővel később mint pontozó voltam jelen Budapesten, s a versenyt követő bemutatón léptem fel. Itt készült a kisfilm is. El kell mondanom azt is, hogy Bitter, Tasnádi és Horváth tartoznak a legjobbak közé szomszédainknál, de fel kell figyelni Reimprechtre is. Sok ismert birkózó támogatja ezt a sportot Magyarországon, a nagy versenyek zsűrijében is ők ülnek. Örülök, hogy a Magyar Televízió elismerően nyilatkozott a kulturizmusról, mert ezek után szinte biztosra vehető, hogy még nagyobb fejlődésnek indul a sportág. Minden jel arra mutat, hogy az októberben Kassán megrendezendő nemzetközi versenyeken (a város nagydíjáért) a lengyelek mellet a magyar kulturistákat is vendégül láthatjuk.

4.

- Jártál külföldön, nagyon rangos versenyeken, világ- és Európa-bajnokságokon vettél részt. Mi maradt meg benned a jugoszláviai, franciaországi utazásokból?

- Belgrád volt életem első nagy versenye. Azóta sem készült csehszlovákiai kulturista olyan eszményi körülmények között külföldön versenyre, mint mi ott. Megérkezünk idejében, három nappal a világbajnokság előtt. Volt időnk megszokni az új környezetet, volt lehetőségünk az edzésre és a remek kosztolásra. Sehol sem volt olyan bőséges és gazdag koszt, mint ott, a gyümölcsöktől a húsokig mindent kaptunk, megfelelő mennyiségben. A kötelező után a negyedik helyen álltam, ez volt legnagyobb sikerem!
- Párizs? Ki ne emlékezne a szívesen vissza erre a gyönyörű városra? Megnéztünk minden nevezetességet, az Eiffel-toronytól a Moulin Rouge-ig. Személyesen is megismertem Frank Zane-t, a világ egyik legjobb kulturistáját, aki nemcsak kiváló sportoló, hanem nagyszerű ember is. Nem tartozik az óriások közé, mindössze 173cm magas, de teste olyan harmonikusan fejlett, hogy az csodálatraméltó.
- Essen volt a legutóbbi utam. Az Európa-bajnokság német precizitással lett megrendezve, a kilencedik helyen végeztem, az egyre erősebb mezőnyben, s talán ez sem eldobni való eredmény.

Az ötödik aranyérem után Brnóban
Tasnádi László gyűjteményéből

Tasnádi László gyűjteményéből

5.

- Sok-sok riportot olvashattunk már a különböző újságokban rólad. Szeretnénk, ha most olyasmiről is szólnál, amiről eddig még nem írtak a lapok.

- Úgy gondolom, jó párszor nyilatkoztam már edzőm, dr. Bačinsky és üzenem, a VSS Košice támogatásáról, meg arról, milyen sokat köszönhetek szakmai irányítómnak és munkahelyemnek. Nem esett szó viszont a szüleimről, testvéreimről. Azokról a hozzátartozókról, akik a háttérben vannak, de akik mindig megértették szenvedélyemet és mindig támogattak. Otthon lakom, Perényben, a hazai koszt is sokat számított; falun főleg nyáron sok a munka, és egy-egy nehéz edzés után nincs sok kedve az embernek otthon kapát fogni. Ilyenkor az öcsém vállalta a munka nehezét. Örülnék, ha egyszer a feleségem is úgy főzne, mint az édesanyám, és úgy megértene, mint a szüleim, mert nekik hálával tartozom az öt aranyéremért.