Magyar Bajnokság 2004 by ratkid

Történelem írodik.

A magyar testépítés történelme…minden egyes nappal közelebb kerülünk egy olyan uralkodóhoz, aki igazi hírnevet hozhat a testépítésen keresztül Magyarországnak. Ezt tudomásul kell venni.

Mindenkinek.

Hogy ki, hogyan fogja feldolgozni, az azért kb. sejthető. Hihetetlen sértődések, intrikák fogják jellemezni az elkövetkező éveket. Pedig nem kellene.

A történelmi személy neve Németh István, akiről szerintem az egész idei év szólni fog (testépítést tekintve természetesen…egyelőre). És aztán majd a többi is.

Érdemes tudni róla, hogy nagyon fiatal, nem edz még oly régóta, szóval nagyon sok van még benne. Komolyan veszi. Persze, ilyen kritériumokkal fűszerezett tehetségről hallottunk már eleget, ám itt vmi egészen másról van szó. Ő legenda lehet, mert valóban csak a testének él. Nem dohányzik, nem szív drogokat, nem iszik, sőt, egyáltalán semmit nem tesz, ami nem a testének megformálásáról szólna. Nem jár el szombatonként bulizgatni. Többet mondok, még vasárnap sem

Felmerülhet a kérdés, meddig lehet ezt bírni?
Tavaly még „csak” egy jó genetikával rendelkező fiatal reménység volt. Azt hiszem Németh István 2004-re végleg bebizonyította, hogy ő fogja bírni, mert erre tette fel az életét.
Az eredmény magáért beszélt. Majd nézzétek meg a képeket! (amiket hamarosan közlünk)

Ma már ő maga a Remény.

A szombati versenyen olyat hozott a színpadra, ami döbbenetes.
Szóval úgy látni a harctér mellett Lantos Johnny arcát, vagy Barna Robiét, ahogy ők nézik ezt a fiatal srácot ott a színpadon, az sokat elárul.
Azért ők nem ma kezdték.
És akkor még nem beszéltem Tóth Zoliról, akinek egy hálátlan feladat jutott.
Asszisztálnia kellett egy király felavatásában a harctéren.

A feladat azért is volt hálátlan, mert az újdonsült király nem elégedett meg a trónnal, le akarta söpörni az ellenfeleit.
Porba alázni.
Úgy gondolta új rendet hoz magával a trónra.
Csak óvatosan kell ám bánni az effajta viselkedéssel, Királyuram!
Ami működik a nagy külhönban, olimpia hegyének csúcsánál, az kis honunk saras mocsaraiban igen erős ellenérzéseket válthat ki és hátráltathat a végső cél elérésében. Nem a mocsárba kell egymást tömködni.
A tüskéket, ármánykodást, ha már nélkülözhetetlen, meg kellene hagyni a színpadon kívülre. Lesz még ennek helye, csak ott ez más fogalmat nyer majd. A cirkusz fogalmát.
Ez itt most nem az volt, nyilvánvaló.

A szó jó értelmében vett kegyetlen győzelem nem abból áll, hogy beállunk a kötelező pózok alatt a másik mögé, és lekicsinylően méregetjük, hanem abból, hogy odaállunk, és fegyelmezetten végigcsináljuk a dolgunkat…látni kellene, az is tud kiütéses győzelem lenni, csak elegánsan. Még talán kegyetlenebb is.

A stílus lényeges dolog, de most ki volt ott a színpadon…ez Németh István?
Tarok tőle, nem.
Illetve bízom benne, hogy nem.

Persze aztán lehet, hogy ettől csak még jobban motiváltak lesznek a versenytársakat, ez is benne van a pakliban.

Az idei Mlo verseny erről szólt.

Ne felejtsük el, hogy ez a forma még nem az idei év végleges formája volt, az majd kb. úgy november vége felé fog elérkezni. Erre pont jó lesz a
Magyar Testépítő Bajnokok Éjszakája 2004 Szegeden,
ahol meg lehet mutatni a láthatatlannak hitt szálkákat is…

…nem tüskékről, szálkákról beszéltem!