Proform 2003 by Jokerface

Elfogult vagyok, ez tény. Szeretem a testépítést, a fitneszt és van egy ideálképem arról, hogy miként kellene egy versenynek kinéznie. Soha nem szerveztem még versenyt, mindig csak néző voltam. Kritikus néző. Nem a rosszindulat vezérel, hanem a javítási szándék. Hát olvassa mindenki így. Érte veszekszem, nem vele.

Előzmények: A webmagazin munkatársai teljes létszámban felsorakoztak, így nekem a megállapodás szerint az volt a feladatom, hogy mintegy kívülállóként, az egyszerű (ám magát hozzáértőnek tartó) néző szemével figyelem az eseményeket, így kialakítva egy többé- kevésbé pártatlan véleményt. Szándékosan kerültem azokat a helyzeteket, ahol belső információkat kaphattam volna. Tehát a megértés és tolerancia vélhetően hiányozni fog ebből a pár sorból.

Késve érkeztem, hála az Égnek, lemaradtam a kölyökfitneszről. Úgy vélem, hogy ennek a versenyrésznek külön, nem a felnőttekkel együtt lenne a helye. Nem ugyanaz a nézőközönség, bár lehet akkor a felnőtt versenynek nem lenne nézője. Hát lássuk mit kap a beérkező… Az ajtóban, nagyon helyesen, biztonsági őrnek öltözött jegyszedők. Az aulában néhány versenyző, ők azonnal megadták a hangulatot, a mellékhelységben barnítófoltok, éljen, hát megérkeztem. Belépéskor azonnal Palatinus Tündét (imádom) láttam, jól áll neki az új hajszíne

Bunny barátom hozta nekem a nyakbaakasztós jegyet, megmutatta a felkészülő helyiséget, majd a fotós helységet. Ezután csendben- szerényen leültem a nézőtérre. Mint VIP jegyes, kerestem a feliratos VIP sort, nem volt. Furcsállottam, de semmi gond, volt hely bőven. A fittformás lányok utolsó összehasonlító köre volt talán a porondon. Méltó kezdése számomra a versenynek. Innen kicsit összefolytak az események… A rengeteg szünet megtörte a lendületet, mire kezdtem volna élvezni az egészet, hát véget ért, és kértek 3 perc szünetet, ami úgy alkalmanként kb negyedóra volt, ez nagyon nem tetszett. A standoknál beszélgetve, fél füllel figyeltem, hogy mikor lesz végre valami. Hallom: férfi testépítés (valamiféle tehetségkutatási jelleggel) berontok, egy fiatal, de jó kondiban lévő srác pózol valami lassú zenére, majd jött a második is, ő is szintén egy kevésbé pörgős kűrt, méltóságteljesnek ható mozdulatsort mutatott be, ami csak azért volt baj, mert ezt a fajta stílust nagyon kevesen engedhetnék meg maguknak, komoly izomzat kellene ehhez. Mintha a saját temetésükön táncoltak volna. Lassan, szomorúan. Miért nincs körülöttük szakmai irányítás? Miért nem mondják meg nekik, hogy 36os karral egy nagyívű, lassú mozdulat egy pókhoz teszi hasonlatossá az egyébként jó, szálkás testet. Két versenyzőből sikerült a bíróknak a gyengébbiket kihozni győztesként. Sokkal vékonyabb volt, mint a másik, bár tény, hogy egy kissé szárazabbnak tűnt.

Ekkor tűnt fel először, hogy a fények nem jók… Hol kissé hamuszürke volt, hol sötét volt, nem alkalmas egy testépítő versenyző számára.

Fitnesz: Itt volt gond elég. Tudjuk, hogy Kormos Zoltánnál nincs jobb az országban, azt is tudjuk, hogy talán a világon sincs jobb. A tőle megszokott száraz formát hozta, viszont sérülése volt, így a bemutatóját nem láthattuk. Ugyanez történt Székely Mónikával is (fantasztikus nő!), aki szerencsétlenségére elszenvedője volt egy rúgásnak a melegítés során, így megsérült a karja. Részben láthattuk, mit tud. Ezzel kapcsolatban azért van egy észrevételem mind a két versenyzőre vonatkozóan. Mindenki tudta, hogy ők ketten a legjobbak, azonban az eljárás rettenetes. Hát el tudunk képzelni egy olyan kajak OB-t, ahol a győztest kihirdetik, függetlenül a versenyen nyújtott produkciójától, „nem baj, hogy 10 másodpercet rádvertek, azért te vagy a legjobb”? Melyik sportág engedhetné ezt meg magának, és a közönség csak ült, tűrte az egészet. A sérülések megelőzése a szakmai irányítók dolga, ha mégsem sikerült, akkor vállalják a következményeket. Minő lenézése ez a többi női versenyzőnek, aki ténylegesen felkészült, hogy a kutyát sem érdekli az ő teljesítményük, úgyis Mónika nyer, milyen érzés ez a nyertesnek? Aki, mint hangsúlyozom, kimagaslott mind fizikailag (száraz volt, izmos, széles vállakkal, tényleg ő volt a legjobb) a mezőnyből, de léteznek szerencsétlen véletlenek. Mi lett volna, ha egy kevésbé neves versenyzővel történik meg ugyanez. Vélhetően kiesik a versenyből. Az meg külön vicces, hogy ha indultam volna férfi fitneszben, második lehettem volna a felnőtt kategóriában. Sőt, ha megtanulok bukfencet csinálni, akkor nyerek is, hiszen lett volna egy érvényes gyakorlatom. Nem volna szabad ezt megengedni. Megcsúfolása ez mindennek, amiről a fair play, a versengés szól. Egyébként mindig csodáltam ezeknek a versenyzőknek a képességeit, félelmetes látni a sok szaltót, kicsavart erőelemet, mindig izgulok értük, nehogy leessenek a színpadról. De nem kell, ügyesek és felkészültek ők! Igaz ez a juniorokra is. Azért egy kis megjegyzést engedjenek meg nekem: az egyetlen junior férfi versenyzőt fel kellene világosítani arról, hogy ő férfi. Kormos Zoltánnal kapcsolatban senkinek nem jutna eszébe feminin jeleket keresni, az ifjú titán mozgása és egyéb megnyilvánulásai kellemetlen asszociációkra adnak okot.

Ja: és az a néhány versenyző a zeneválasztással kapcsolatban egyeztethetne és akkor nem lenne több Vanessa Mea, mint a Metropolitanban, a saját koncertje során. Zene: ismét sikerül elkeverni zenét. Úgylátszik enélkül nincs verseny.

Női testépítés: kevés számú versenyző közül kimagaslott Taksonyi Erika, bár nem volt olyan éles, mint ahogy azt tőle megszoktuk.

Fittforma: ez a kedvencem. Számomra minden verseny fénypontja, mikor ezek a lányok felsorakoznak a színpadon. Sajnos az összehasonlításokat nem láttam, viszont az eredményhirdetés során megfigyeltem őket. Csak két megjegyzés: Varga Tünde hosszú idő óta a legszebb versenyző, nagyon sokat fejlődött, szélesedett a válla, élesedett a hasa, ez rendben is lenne, ha nem férfiasodna az arca… Vigyázni kellene rá, mint egy ékkőre! Tóth Zsófia a szokásos formáját hozta, nyert is (nekem ő is nagy kedvencem, de az alatt a pár pillanat alatt, amit láttam, úgy véltem, hogy a második helyezett jobb formában volt).

Fitnesz modell: szóra sem érdemes. Az első két helyezett kislány tényleg szép volt és csinos, szép mellekkel, formás fenékkel, de nekik azért nem túl sok köze van a versenysporthoz.

Férfi fittforma: a kategóriákat a legjobbak nyerték, viszont ők már testépítőhöz hasonlatos fizikumot mutattak be, komoly izomtömeggel, pengeéles vonalakat. Lehet, hogy nem róluk szól ez a kategória?

Ha kimaradt valamelyik kategória, akkor elnézést kérek, ennyi maradt. Maradt viszont más! Kezdem a pozitívumokkal: Bodza Ferenc a körülményekhez képest jól és lazán viselkedett a színpadon, összeszedetten fogalmazott. Tűrte Huber István élcelődését.

A programként fellépő tánc-csoport nagyon jó volt, különösen a kán-kán, mivel azt a lányok csipkés fehérneműben járták és ez meglepő változásokat okozott a vérkeringésemben.

A szpíkert a lehető legrosszabban válaszották ki, hogy lehet egy testépítő és fitnesz versenyre egy kövér, rosszul öltözött, rossz humorú embert kiállítani egy mikrofonnal? Biztos jó ember, de szörnyen nézett ki. Ha valakinek a valakije, akkor kezelje a fényeket, ott nem látszik vagy adtak volna rá zakót.

Hamár humor: Fábry Sándor óta tudjuk, hogy kétféle humorérzék létezik, az aktív és a passzív humorérzék. A passzív képes befogadni a humort, az aktív ezzel szemben adni is képes. Kevés olyan ember van, akiben megtalálható mind a kettő. Úgy látszik az MTFSZ vezetősége nem rendelkezik aktív humorérzékkel. Huber István erőltetett viccelődése Bodza Ferenccel kissé szánalmas volt, Nagy Tibornak azonban ezzel sem kellene próbálkoznia. Neki nincs humora. Nem baj ez, ha nem akar viccelődni.

Nagy Tibor működését egyébként is korlátozni kellene. Minősíthetetlen stílusban, a „Józsikám, Karcsikám, Pistikém, Lacikám” uram- bátyám, „szeretlek, mert ismerjük egymást” stílussal szinte kizárva a versenyből azt a három nézőt, aki nem érezte magát belső embernek. Micsoda dolog ez? Rendben van, hogy a magánéletben barátok, de egy verseny a sportág ünnepe kell legyen, valamennyi méltóságot bele kellene csempészni.

Másrészt a versenyzőkkel úgy beszél, ahogy jobb érzésű ember a kutyájával nem tenné. A fitmodell kategóriában és talán a fitformában is rosszul álltak be a versenyzők. Nagy Tibor minősíthetetlen hangon utasítgatta őket, hogy miként is álljanak, türelmét elveszítve, szinte rikácsolt. Nos, mivel volt felvezető bíró (Zimmermann Ferenc személyében, aki egy jollyjoker , hol bíró, hol a felesége a bíró, hol felvezetőbíró) meg lehetett volna kérni őt, kb. igy: „Megkérném a felvezető bíró urat, hogy a versenyzőket állítsa be a szabályoknak megfelelően”, ugyanis az ő szerepe ez lett volna. Így gördülékenyen, megalázás nélkül megoldható lett volna a probléma. A stílus maga az ember, ezt ne felejtsük. Azt meg nem tudom, honnan vette a „mínusz százhatvancentiméter alatti” és a „mínusz százhatvanhétcentiméter alatti” kategóriákat, valamint a „fog következni” szófordulatot. Miért nem lehet a kategóriákat a nevükön nevezni. Kb így: százhatvan és százhatvanhét centiméter közötti versenyzők. Nem tart tovább, mint az előző változat.

Végezetül a büfé: mikor lesz végre egy olyan testépítő verseny, ahol a büfében lehet venni párolt csirkemellet és rizst? Nem rántotthusit, meg csokítót. Remélem, megérjük mi még. (Sajnos nem! A szerk.megj. – mert a HACCP-nek nem felel majd meg )

Egyébiránt mindig nagy tisztelettel és általában jó hangulatban közelítek meg egy versenyt, azonban sok esetben némi keserű szájízt érzek a végén.

Egy sportágat nem így kell népszerűsíteni, így nem lehet eladni jegyeket, így nem lehet megtölteni egy debreceni sportcsarnokot. Minden rosszallásom ellenére kijelenthetem, hogy ott kell lenni ezeken a versenyeken. Hogy miért? Mert például egy sorban ültem Lauter Viktorral és Berkes Lászlóval. Felváltottam Scorus Bernát tízezresét, megismerkedtem Jóba Elekkel, láttam Tóth Zoltánt. Róluk versenyzőkről, és rólunk nézőkről szól ez a sport. Sem nem a vezetőségről, sem nem a bírókról és hatványozottan nem Nagy Tiborról.