Superbody 2002

MOM, 2002. október 26.

Teamünk, a Bodybuilder Webmagazin kiegészítve a Musclebuilder fórum törzstagjaival, az idény minden fontosabb versenyén jelen volt. A Team tagjait (mint szerkesztőségvezető) megkértem, hogy írják meg személyes, és teljesen szubjektív beszámolóikat a versenyekről.

A Musclebuilder fórum fenegyerekének, Drugs Bunnynak a beszámolója

A negyedik alkalommal rendezték meg az általunk előszeretettel szupergagyinak nevezett Superbody bajnokságot, amely hagyományteremtő volt a maga nemében, a fiatal ?naturál? testépítők első - igaz versenykörülmények közötti - bemutatkozási lehetőségének felkinálásával. Némi profilváltás is történt azonban, lássuk mire volt ez elég, kifulladt-e a verseny négy év után.

Nem szeretnék részletes szakmai beszámolót írni, illetve a versenyzők felkészültségét különösebben elemezni, inkább a verseny rendezésével kapcsolatos -és hangsúlyozom szubjektív- élményeimet osztanám meg.

Előrebocsátom, hogy a Superbody már eddig is a legjobban szervezett - és leglátogatottabb- versennyé nőtte ki magát. Az testépítősport magyarországi térnyerése óta eltelt évek azonban bebizonyították, hogy ez a versenysport nem tud továbblépni egy bizonyos szintről.

Ennek köszönhetjük azt, hogy a Superbody 2002 a verseny történetében először némi visszalépést jelentett. Először is a helyszín most nem a Kongresszusi Központ, hanem a MOM művház volt, ami financiális okokból érthetően kedvezőbb, azonban kisebb és kevésbé nívós helyszínt jelent. Ezenkívül a díjak nem érték el a tavalyi szintet. Mindez azonban nem jelent mást, minthogy ebben a sportban egyszerűen ennyi van, többet nem lehet sem anyagilag, sem máshogy kihozni belőle: a nézőszámot növelni tovább már szinte lehetetlen, gyakorlatilag most sem jött szinte senki az utcáról, minden néző szakmabeli vagy hozzátartozó volt. A verseny ennek ellenére hozta a szokásos színvonalat, senkit sem zavart a kisebb helyszín, ha nagyon kötekedni akarunk, akkor a legnagyobb probléma az volt, hogy nehéz volt elférni a székekben ? kívánom, hogy ez legyen a legnagyobb bajunk. A tavalyihoz képest kisebb díjakat sem tudom igazán negatívnak értékelni, mert még mindig messze a legmagasabb díjazás ezen a versenyen volt, a hazai szövetségi és profi liga rendezvényekhez képest, ami nagy szó egy olyan világban, ahol mindnyájan felháborodhattunk pár héttel ezelőtt, hogy üres zacskókat osztogattak díjként, ezáltal igen megalázó helyzetbe hozva a versenyzőket.

Ez a tendencia - amihez ezáltal a legtőkeerősebb versenyszervezők is alkalmazkodni voltak kénytelenek - megmutatja Robi atyánk szavainak igazát: ez egy underground sport, és az is marad Magyarországon, ugyanúgy, mint ahogy az egész világon az, bár nem ennyire alacsony szinten azért. Azért érthetetlen ez számomra, mert Magyarországon a testépítés -igaz nem versenyszinten- de valóságos kultusz- sport lett: nem sok ország van a világon, ahol ciki nyáron a strandra menni, ha nem kigyúrt az ember, és nálunk vannak tele a szórakozóhelyek kigyúrt jampecokkal - hihetetlen, hogy versenysport szinten nem lehet nagyobb népszerűséget szerezni. Valószínűleg ennek oka az, hogy a testépítés nem több az átlagos edzőterembe járóknak, mint egyfajta kötelező divat, ezért nem érdeklődnek versenysport szinten iránta.

Mindez nyilvánvalóan lemérhető volt ezen a rendezvényen, de mindezt én annak tudom be, hogy ez az a szint, amelyre évek során beállt a sportág. És mindezek ellenére a verseny rendben volt.

A hazai gyakorlattal ellentétben a verseny szinte percre pontosan zajlott le. Műsorvezetőként Gárgyán Rita mind szakmailag, mind esztétikailag messze a tavalyi médiasztár Filip felett áll, akit én már a tévében is rühelltem, itt azonban tavaly nem hogy unszimpatikus, hanem határozottan égő volt. Rita műsorvezetői minőségben is jobb volt, már eleve nagy előnyt nyerve azzal, hogy nem beszélt hülyeségeket.

A rendezvény gála jellege határozottan megszűnt, de ezáltal emberközelibb lett, fantasztikus hangulat uralkodott a nézőtéren - azt hiszem ilyen egy igazi verseny Bakik: komolyan azt hittem, hogy egyáltalán nem lesznek még a szokásos zene elcserélési mókák sem, de egy-kettő azért akadt, mégis sikerült ezeket kulturált módon és gyorsan megoldani. Megjegyezném itt, hogy titkos beépített kémektől származó információk szerint előfordul még az is, hogy a versenyzők üres (!!!) cd-t adnak le!

A versenyzők széles spektrumot felölelő színvonalat mutattak, mivel az megszokott először versenyzőknek kitalált kategóriákon át a keményvonalas -naturáljelleg- feladásával a magyar testépítő élmezőnyig mindenki jelen volt, ezáltal ez a verseny tudta a legtöbb indulót, és a haza testépítés legátfogóbb képét bemutatni.

Az indulók színvonala a legalacsonyabb szinten is egyre magasabb: komoly tömeget és minőséget láthattunk már a tizenéves kategória első helyezettjeinél is.

Persze mindenhol előfordul néhány még igencsak tömeghiányos versenyző, de ez a verseny, ill. az adott kategória jellegénél fogva nem probléma: a szokásos jelenség, a pózolási rutin teljes hiánya viszont sajnos jellemző. Elsősorban - és ez szubjektíve az én véleményem - a szabadonválasztott gyakorlatokra gondolok: ez az a kritikus rész, ahol el kéne fedni a hibákat és az előnyöket bemutatni.

A sok monumentális zene marhára nem passzol kis tömegű versenyzőkhöz -és dögunalmas is mellesleg, bár ezt most nem éreztük annyira a jó hangulat miatt. Tehát egy 60 kilós vékony emberke ne akarjon 120 kilósnak látszani, mert nem fog menni: egy 120 kilós embernek ami jól áll az nem fog neki is. 36-os kézzel nem lehet monumentális látványt kelteni (most igazán nem azt a lényeg, hogy az még hőemelkedésnek is kevés), és a mozgást is ehhez kell igazítani, azonkívül gyenge testrészeket itt igazán nem kell mutatni. Tudom én, hogy lassú zenére könnyebb pózolni, főleg egy kezdőnek: de ha a pózoló rutin dögunalom, hiába szól a Conan a barbár zenéje, vagy a Mátrix. (Ezek átlagban háromszor elhangzanak) Vékony végtagokkal nem ajánlatos széttárt kezekkel-lábakkal mutatkozni, mert a versenyző úgy néz ki esetleg, mint egy pók kézenállva. Ez az, amit mind be lehet gyakorolni, sokkal könnyebben, mint felépíteni egy nagy tömeget, vagy genetikai hiányosságokkal küzdeni. Szerencsére sok-sok igencsak felkészült versenyzőt láthattunk, olyan csatákat is, amikor csak hajszálon múlt, hogy ki lesz a győztes.

A Női Fitness Forma kategória -ami engem a legjobban érdekelt érthető módon - eszméletlen gyönyörű hölgyeket vonultatott fel. Nem említeném külön a kedvenceimet - ha olvassa ezt, úgyis tudja, hogy róla van szó - csak annyit jegyeznék meg hogy nagyon színvonalas és izgalmas versenyt láttunk. Nem mondom, hogy a helyezésekkel maradéktalanul elégedett vagyok, de komoly ok a kritikára nincs. Kicsit nem értem hogy Romvári Gabriella hogyan került a második helyre: gyönyörű volt és arányos, szó se róla - egy szépségversenyen, de minden volt, csaknem fitness forma. Persze ez csak az én véleményem és szakmámat tekintve nem vagyok bíró.

Ejtsünk néhány szót konkrétan a versenyzőkről a hajlott koromra és az alacsony Cavinton-felhasználásomra tekintettel a teljesség igénye nélkül.

A tini kategóriában külön kiemelném Tóth Danit, aki már megint nyert-tömeg, szálkásság, arányok mind rendben van és hihetetlen, de pózolni is tud!

Az újonc kategóriások nézzék el nekem hogy senkit nem emelek most ki a fenti okokra hivatkozva de leszögezem: nem volt könnyű dolga a bíróknak.

Az elődöntőkben Open A ban szintén szoros volt a verseny, Eszteró Zsolt és Takács György között: utóbbi élesebb formájával, legfőképp szárazabb lábával győzhetett.

Open B.-ben hatalmas csata volt Bukovics Zoltán és Bosnyák Roland között: míg utóbbinak gyönyörűen keresztszálas háta volt, míg előbbi összességében egy árnyalatnyival szárazabbnak tűnt: A közönség tombolt, mi csak komoly zavarban ültünk, mert még szubjektíve, szakmai rutin nélkül hasraütve asztrológiai alapon se tudtunk dönteni.

Délután az Open abszolút bajnok Bosnyák Roland lett.

És, hogy az izgalmakat fokozzuk a következik a versenyző kategória: versenyző I.-ben a mezőny megint szoros volt, nem unatkoztunk, Vörös Zoltán legyőzte a világbajnok Pörci Pétert.

A versenyző II: Serfőző Tomié volt-de nem egykönnyen. Serfőző hozzájavította arányait karjához. Bicepsze még mindig ritkaságszámba megy.

Végül a királykategória, a Grand Prix, ahonnan pár arc sajnos hiányzott (Lauter, Scorus - Lauter mentségére legyen mondva, éppen a kirói VB-n szerepelt, ezért nem állhatott a színpadra - a szerk.megj.) de ennek ellenére igen jó kis küzdelmet láttunk.

Sári Sándor sajnos nem tudta befejezni a versenyt, a délelőtti elődöntőn elért harmadik helye így kárba veszett. Kár, mert nagyon jó arányokkal és megfelelő tömeggel rendelkező versenyző, aki már eddig is bizonyította, hogy az élmezőnyben a helye.

A Grand Prix kategórában versenyen kívül indult Serfőző Tamás, aki -és itt most lelövöm a poént- ezt meg is nyerte, versenyen kívülisége okán (ugyanis a GP kategória meghívásos volt) azonban nem kapta meg a címet, hanem automatikusan Kormány "a miMisink" Mihály került az első helyre.

Misi nem kapja meg könnyen azt az első helyet-mindig lepontozzák. Lehet itt vitatkozni szárazságon meg szimmetrián-de nem győzöm hangsúlyozni, ez a tehetség egyedülálló. Az a rombuszalakú rettenetes vádli, ami nem is a bokájától ered, hanem valahonnan a pincéből senkinek sincs?lesznek itt még komoly eredmények. Ezúttal sem volt fedett Misi, viszont meg kell hagyni, Serfőző Tomi nagyon jó volt, nem vitatom ezért a helyezéseket. A harmadik helyet, az arányait tekintve szerintem genetikai hátrányban levő, és valamiért állandóan előnytelen pózokat és hülye arcokat mutató Berkes László szerezte meg. Az ő tömege is nagyon komoly, minősége pedig tökéletes: keresztszálas farizom nem minden bokorban terem. Háta. vádlija és sorolhatnám mely izomcsoportjai, mind mind lenyűgözőek, csak azt az alapállást, azt tudnám feledni! Csoda, hogy nem pontozzák le érte! Nem ragoznám tovább a többi versenyzőt, a képek úgyis önmagukért beszélnek, megemlíteném azonban Rácz Imre Bimbit aki nekem személyesen az egyik kedvencem rettenetes tömege és nagyon jó arányai miatt- nem tud azonban egyszerűen beszálasodni a versenyekre, ellentétben a többiekkel.

Lantos Johnny vendégpózolását hadd minősítsem azzal, hogy aki nem látta, magára vessen: eddig nem látott új szabadpózt mutatott be - versenyformában. Nem rossz ahhoz képest, hogy a versenyen amúgy bírói minőségben vett részt.

Az érthetőség kedvéért kiegészítésként annyit, hogy a verseny két részben a délelőtti elődöntőkben és délután a döntők majd abszolút zajlott. Nos én ezt egy tarantínói fordulattal egybemostam, mert nem kívántam teljes részletességgel tárgyalni a versenyt a következő okból: akit érdekel, jöjjön el és nézze meg!

Összességében gratuláció illeti meg a szervezőket egyetlen nyomós okból: a Grand Prix kategória bevezetésével az év legjobb versenye lett ez, különösen, ha tekintetbe vesszük a díjazást.