Logo
Superbody 2020, november 7. Kongresszusi központ
 

A Ms. Olympia története - nekrológ

2016. 08. 19.
Sokan utálták, mi mindig a sportértéket néztük benne. Erősen ízlések és pofonok, de megegyezhetünk, hogy az első időszak esztétikai és sportérték arányossága megfelelő volt, míg a sportág 20 év alatt ki nem pusztította magát.

 

1980-ban küszöbön állt egy világforradalom a testépítésben és a fitnesz iparban: kijött a sport a pincéből - nem mintha amerikában pincébe szorult volna, miközben nálunk meg még vagy tíz évig ott maradt. A lényeg: elindult valami, legfőképpen az akkor még épelméjűnek tűnő Arnold Schwarzenegger tevékenységének köszönhetően. Persze vastagon benne vannak ebben egyéb fitnesz-szereplők, mint Jane Fonda is, hogy a nők is hallgattak a testkultúra hívó szavára.

1977-ben rendeztek először női bodybuilding versenyt. A hetvenes évek utolsó évében (1980, ugye) rendezték meg az 1965 óta futó Mr. Olympia női változatát, amelyen Rachel McLish lett a győztes, elnyerve a Ms. Olympia címet. McLish edzőként dolgozott, és mindössze abban az évben kezdett versenyezni. Nem létezett még profi kártya a női versenyzőknek akkoriban, az se valószínű, hogy egyáltalán kvalifikálni kellett.

A cím elnyerése után elképesztően népszerű lett, tele voltak a képeivel a magazinok. Pedig a fizikuma - főleg mai szemmel nézve - éppenhogy csak izmosnak mondható, jóval a mai figure vagy body fitness alatt van. Kétségtelen tény azonban, hogy MacLish fekete hajával, egzotikus arcával kifejezetten szép nő volt, ami nem tesz rosszat a népszerűségnek.

Mivel az egész fintesz-őrület legelején járunk, nem volt konkrurenciája: bikini, figure és fitnesz versenyekre még csak nem is gondolt senki, fizikuma pedig a mezei fotómodellekhez képest mindenképp különlegesen sportos volt.

 

Már a második évben elvesztette a címet a finn Ritva Elooma hathatós közreműködésével, de 1982-ben megint nyert, színpadi összhatásával, arányaival megelőzve a nála izmosabb Carla Dunlapot, aki egy évvel később Ms. Olympia lett.

83-ban és 84-ben McLish még mindig második lett, utóbbi évben Cory Everson mögött, de tisztán látszott, hogy a női testépítésben ez a fizikum már kevés.

Innentől a sokkal izmosabb Cory Everson lett a nyolcvanas évek veretlen egyeduralkodója: 6 címet vitt el, míg 1989-ben vissza nem vonult.

Everson fizikuma már izmos, kondícionált, de eléggé arányos és esztétikus is. Tömege talán a mai figure/body fitnessz szintjének felel meg. A nagyobb izomzat miatt az arányai is sokkal jobbak voltak, de nem volt meg az az őrült szárazság, amit a mai figure versenyzők produkálnak. Mondhatni egy ideális, természetesen izmos női fizikummal rendelkezett. 

Talán itt kellett volna megállni a sportágnak.

Tudni kell, hogy a női versenyzők ugyanúgy kötelező pózokat mutattak be, mint a férfiak. Nem volt magassarkú, nem volt pucsítás.

A csodálatos Sharon Bruneu szabadpóza 1992-ből. Az operatőrt szívesen megrugdalnánk

A zenés szabadpózban már gyakran nyomták a szexizést: nem kellett éppen 18-as karika, és nem ment át abba a túlzottan primkó közönségességbe, amit manapság láthatunk a bikini kategóriában magukat mórikáló debilek között. A szabadpóz valamennyire művészi, valamennyire táncos volt általában. Munka volt benne, be kellett gyakorolni, nem műcsöcs és pucsítás parédé volt az egész.

Addigra már voltak profi versenyek, profi kártya és kvalifikáció kellett. A női testépítés meglehetősen népszerű lett, még ha sokan idegenkedtek is tőle. Cory Everson is sztár lett, szerepelt a Dupla Dinamit című Van Damme filmben (akinek ez a legjobb filmje mellesleg), mint ahogy Rachel McLishnek is lett pár B filmszerepe. Ő egyébként szerepelt a szinte senki által nem ismert Pumpin Iron 2-ben is.

Az 1990-es évben a Ms. Olympiát nyílttá, kvalifikáció mentessé tették, mert bár a népszerűség nőtt, csak két profi verseny volt: a Ms. International és a Ms. Olympia. Hogy értsük, mennyire kicsi volt ez még: 13 versenyző indult, köztük Lenda Murray, aki onnantól mindent vitt és megcsinálta Cory Everson rekordját hat címmel. Érdekes, hogy ugyanaz a trend mutatkozott itt is, mint a Mr. Olympián: sok évig uralkodó bajnokok követték egymást.

Már 1992-ben megijedt az IFBB a túlzott versenyzői méretektől, pontosabban az elférfiasodástól: megpróbálkoztak azzal az utasítással, hogy le kell pontozni azt a versenyzőt, aki túl nagy. Ha emlékeim nem csalnak, ez átmeneti változást hozott, de hosszú távon már akkor is “halottnak a csók” intézkedés volt. Murray meg tudta tartani a címét azzal, hogy kisebb és nőiesebb lett - kétségkívül zseniális sportoló.

Innen jött a Kim Chizevski-korszak, és kezdtünk elmenni gázosba. Ő ugyanis bevastagodva minden volt, csak nem szép. 4 címet húzott be, majd meglepő módon visszavonult, hogy body fitneszben versenyezzen inkább.

Az 1999-es Ms. Olympiával komoly gondok voltak, mert a szponzor visszalépett, és nem tudták megtartani a tervezett helyen és időpontban. Végül a Womens Extravaganza nevű rendezvényen belül került megrendezésre, ami előrevetítette a jövőt. 

Itt indult először Iris Kyle

2000-ben újabb módosítások történtek: nem volt többé különálló Ms. Olympia rendezény, innentől kezdve Mr. Olympia Weekend betétszámként működött, az eközben kiakalult egyéb női kategóriák között. Ez sokat elmond a Ms. Olympia presztízséről. Újabb nőiességi riadót rendeltek el: levelet írtak a versenyzőknek hogy tartózkodjanak az extrém izomzattól. (Nyilván ez értendő konkrétan a doppingszer használatra, mert nőies arcokat szerettek volna látni a színpadon.) A mezőnyt kettéosztották könnyű és nehézsúlyra. 

Érdekesség, hogy ebben az évben abszolút bajnokot sem hirdettek, csak kategóriagyőzelem volt: Andrulla Blanchette és az ukrán Valentina Chepiga lett a két Ms. Olympia.

Utóbbi esztétikailag is igen rendben van, a képek alapján a valaha volt egyik legszebb versenyző, tehát abban az évben még bevált a direktíva. (Bár lehet élőben megijednénk.)

2001-ben visszatért a veterán, nyocvanas években versenyzett  Juliette Bergman és könnyűsúlyúként megverte Kyle-t. Meglepetésre 2002-ben Lenda Murray is visszajött, nehézsúlyban. Abszolútben legyőzve Bergmant új rekordot állított fel a Ms. Olympia győzelmek számában. 2003-ben is Murray nyert, ám 2004-ben kikapott Iris Kyle-tól.

2005-ben agyrém: utasításba adták, hogy minden női kategórában 20%-al csökkenteni kell az izomzatot. (Vajon hogy akarták lemérni?) Nyilván ez a kellemetlen "mindenki hülye" szituáció, hiszen a meglehetősen elmebeteg mértékű doppinghasználatot akarták nem túl célszerű ötletekkel visszaszorítani, hogy a nézők ne meneküljenek el a versenyekről ennyi parókás - borostás álnő miatti rémületükben. 

Ne feledjük el, hogy ebben a cikkben a Ms. Olympia címet szerzetteket emeljük ki, de akadt a mezőnyben jópár szörnyeteg. Akik közül nem egy sajnos eléggé távol állt a sportolói fogalmaktól erkölcsileg is pornográfiai és prostitúciós tevékenységével.



Hol vagyunk már az eredetileg edzőként dolgozó, "hétköznapi hős" Rachel McLish-től?

 

2005-ben Yaxeni Oriquen elvette a címet Iris Kyle-tól, aki egy évvel később visszaszerezte és megnyerte 2014-ig az összeset. Tízszer.

Iris Kyle minden idők legnagyobb női testépítője lett. 

Már csak azért is megdönthetetlen a rekordja, mert a 2014-es volt az utolsó Ms. Olympia.

Ennek nagyjából két oka lehet.

Az egyik az, hogy bár távolról nézve Iris Kyle alakja, izomzata nagyon szép és szimmetrikus, de közelről - mint nő - átlépte azt a határt például szárazságban, amit el lehetne fogadni. És most nagyon finomak voltunk. (A feje meg egyesen szörnyű.)

Már mi sem tudtuk pusztán szakmailag nézni: ha ezen cikk szerzője - aki világ életében sportként nézett a női bodyra, nem szépségversenyként - a 2013-14 körüli Ms. Olympiára önkéntelenül is azt mondta, hogy az undorító, képzelhetjük, mit gondolt erről egy átlagember.

A másik, talán még jelentősebb tényező: miközben nem tudták megszabályozni a női bodybuildinget, bevezettek egy csomó könnyebb, sőt egészen szépségverseny jellegű kategóriát, ami mindenképpen megölte volna a női testépítést. Még akkor is, ha a versenyzők az eszetlen doppinghasználattal nem csinálják ki a sportot.   

A női testépítés nagyon szép sport volt a nyolcvanas években. Sok-sok izmos, ugyanakkor dekoratív versenyzővel, egyesek közülük nagyon népszerűek voltak, mint Shraon Bruneau, Diana Dennis, Tonya Knight vagy Laura Creavell. Sajnos a mértéktelen gyógyszerhasználat, az idióta teljesítményhajhászás olyan torz valamivé alakította, amire a történelem adta meg a frappáns választ. (Mellékesen a történelem meg fogja adni a választ a férfi testépítésre is előbb-utóbb.)

Egy apró kitérő: míg magyar férfi versenyző soha nem tudott bejutni a legjobbak közé a csúcs versenyre (a magyar származású Kal Szkalak-ot most ne keverjük ide), nőiben Szikszai Gabriella bizony indult a Ms. Olympián kétszer is, 1992-ben és 1994-ben. Túl sok esélye nem volt, először a 16., majd a 15. helyet szerezte meg, mégis hatalmas teljesítmény. Gabi a 90-es évek magyar testépítésének egyik legnépszerűbb alakja volt.

 

Jelenleg Wings of Strength Rising Phoenix World Championships néven létezik a Ms. Olympia kvázi utódja, amelyet Margaret Martin nyert először. Kb. a kutya nem hallott erről az egészről.  Nem tudjuk, mennyi jövőt tulajdonítsunk ennek a dolognak, de a 80-as évek presztízse és népszerűsége reménytelen messzeségben van.

Amíg Cory Everson idejében teltházas női bodybuilding versenyek voltak tomboló közönséggel, addig ma meg kellett szüntetni a versenyeket, mert nincs értelme. Őszintén: egy átlagember férfitestű, férfiarcú retteneteket akar nézni vajon, vagy kerekseggű riszáló lányokat, akikből ráadásul kifogyhatatlan kínálat van?

A női sport szépségversennyé degradálása (bikini) érdektelenné tette a bodybuilding megmentését. A női body nem vonzó, hanem egyenesen taszító, miközben a túl sokat edzeni nem akaró szépségkirálynő-aspiránsok hegyekben állnak. Magyarul a bikinin kívül nagyjából ma már minden le van szarva, mert bikiniben vannak a legtöbben. 

Egy szerencse van: a Womans Physique kategória majdnem ugyanaz, sőt jobb, mint valaha a női testépítés volt. A jelenlegi bajnok Juliana Malacarne. Sajnos ennek is kétséges a  jövője: egyelőre létezik, de beszédes, hogy még egy wikipédia szócikke sincs, ráadásul ha megkérdezünk valakit, tud-e mondani egy női testépítő versenyzőt, talán ad valami választ, a Womans Physique-ről azonban a többség valószínűleg nem is hallott.


Juliana Malacarne: innen nézve nő és ez nagy dolog!

 

 

 

 

 



Tényleg gagyi az idei Mr. Olympia? Háború vagy cicaharc?
Még mindig jobb, mintha valóságsóban bohóckodna!
Egyre izgalmasabb az idei Mr. Olympia!
Termékajánló
%
2,35 kg 
 / 4.8
8%   15 990 Ft  
14 790 Ft
1 lit. 
 / 4.7
5%   6 490 Ft  
6 165 Ft
600 gr. 
 / 4.7
5%   8 290 Ft  
7 875 Ft
100 kap. 
 / 5.0
5%   3 190 Ft  
3 030 Ft
Képgaléria
Képgalériánkban jelenleg
104379 fénykép található.
Superbody 2013
Superbody 2013
Magyar Bajnokok
Éjszakája 2004
Abszolút
Remzső Ferenc, Kokovai Andor, Kormány Mihály
Magyar Bajnokok Éjszakája 2004 Abszolút Remzső Ferenc, Kokovai Andor, Kormány Mihály
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő

Videó Ajánló
BB.Tv Episode #122
BB.Tv Episode #122
Kuriózumok férfi jellegű nézőknek!
Kuriózumok férfi jellegű nézőknek!
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő


Partnereink
BB.Tv - Nem kislányoknak!

Builder Gasztro - Főzőműsor testépítőknek

BB.Rádió - 100% Drugs Bunny

Megosztás

Médiaajánlat | Impresszum
Töltődik...
Türelem töltődik....