Logo
 

Szemléletváltás a Mr. Olympián

2018. 02. 23.
avagy miért tetszik jobban sokaknak a régi, klasszikus fizikum?

 


Az átlagember, sőt az átlag bodybuilding-rajongó is hajlamos úgy tekinteni a testépítésre, mint izomtömegméret-versenyre és ha az eredmény nem a legnagyobbat hozza kis győztesnek, csodálkozik.

Még durvább volt azonban ez régen. Amikor mi a 80-as években - magazinok, videoanyagok, egyáltalán bármiféle információ híján - olyan hülyeségeket hallottunk pletykaszinten, hogy a versenyeken az emberek izmait mérik és hogy Arnold Schwarzenegger mellizmain megáll a sörösüveg, nem is gondoltuk, hogy a sportág ennél sokkal bonyolultabb.

 

A fejlődés valahogy úgy írható le, hogy minél nagyobb lett az átlagemberek (és a minél nagyobbá váló közönség) ingerküszöbe, annál nagyobb izomtömeg lett szükséges.

 

 

A valamikori ideálnak számító Steve Reeves ma már sehol nem rúgna labdába. A 60-as 70-es években megjött egyfajta tömegkorszak, de igencsak értékelték még a szimmetria bajnokait. Habár a kidolgozottság korántsem volt olyan erős, mint manapság, az izomminőség és érettség igen, sőt jobb volt.

 

A tömeg az akkori legnagyobbaknál sem volt hasonlítható a maiakhoz, de akkor is megtörténhetett a lehetetlen: “kicsi” emberek is nyerhettek Mr. Olympiát arányaikkal kidolgozottságukkal, esetleg alacsonyságukhoz mért tömegükkel.

 

Ez ma már lehetetlen lenne. Ugyan 1974 és 1979 között két divízió is volt, akik abszolútban mentek a címért, ellenben a mai 212 nem versenyez az Opennel - tehát nincs tétje az összehasonlításnak -  de azért látható, hogy ma egy 212-esnek esélye sem lenne Openben.

 

A hetvenes években mégis adott Mr. Olympiát a 200 font alatti divízió. Ennek persze az is az egyik oka, hogy egyszerűen kevesen versenyeztek, de nem magyaráz meg mindent. 

 

 

Az első “kis tömegű” Mr. Olympia Franco Columbu volt, aki 1976-ban vitte el a címet, de az igazi érdekesség Frank Zane-nel jött el, aki 77 és 79 között 3 címet szerzett.

 

 

Jelentős nézetkülönbséget jelent ez, hiszen pl.  77-ben a nyolcfős mezőnyben Zane volt a legvékonyabb és a 200 font alatti kategóriában magasnak számított 175 centijével. Még Mike Mentzert is legyőzte 79-ben, aki a világtörténelem egyik legjobb testépítője volt, brutális izomzattal. Frank Zane teljes mértékben kakukktojás a Mr. Olympia történelmében.

 

 

1980-ban Arnold Schwarzenegger kétes visszatérése ugyan megkavarta a dolgokat, de 81-ben ismét Columbu nyert (nyilván véletlenül), majd a 82-es bajnok ismét egy kis méretű testépítő, a mindössze 86 kilós Chris Dickerson.

 

 

A következő bajnok 170 (173?) centis és 88 kilós Samir Bannout, a 83-as Mr. Olympia cím birtokosa, olyanokat győzött le, mint a brutális, 173 centihez 111 kilós Bertil Fox, vagy Lee Haney. Mondjuk kétségtelen tény, hogy Samir azért elég rohadt vastag volt mondjuk Zane-hez képest. (Lásd. utolsó képen partiban Lee Haney-vel.)

 

 

Érdekes módon a második helyezett, a "szimmetria szultánja", Mohamed Makkawy igen kistermetű versenyző volt, mindössze 160 centi és 70 kiló. A mai Mr. Olympián ilyen adatokkal még elindulni is lehetetlen lenne.

 

 

A tömeg korszaka 1984-ben Lee Haney-vel jött el, aki 180 centis, színpadon 110 kilós óriás volt. Nyolcszoros Mr. Olympia sztátuszával megelőzte Arnoldot és ugyan beállítani be tudták a rekordját - a még két számmal nagyobb Ronnie Coleman - de megdönteni nem. Lee Haney-nél megvolt minden: tömeg, arányok, esztétikum, elegancia. Az egyik legjelentősebb bajnok a Mr. Olympia történetében.

 

 

Lee Haney után az abszolút tömegszörny Doran Yates jelölte ki azt az utat, ahová a profi bodybuilding ma is tart: 120 kilós versenysúlya a 178 centijéhez őrült hajszába kergette a sportágat, ami aztán az előbb említett, színpadon 180 centihez 135 kiló feletti (!)  Ronnie Colemannál ért a csúcsra. Ennek persze az is az oka, hogy Doran Yates idejében jött be az a kémia, ami azóta is általános, de az óriás tömeg mellé kevésbé szimpatikus minőségget nyújt.

 

Az utána következő 3 bajnoknál hozzá képest normalizálódott a helyzet, de ez már nem az a fizikum és nem az az arányosság, ami a bodybuilding valaha volt. Persze bizakodásra adhatna okot Dexter Jackson 2008-as győzelme, ha lenne rajta kívül hasonló alkatú versenyző, de akik vannak (Shawn Rhoden és Cedruc McMillan ) nem fogják elhozni a címet soha. 

 

Így bele kell törődnünk, hogy a profi testépítés már a kevésbé esztétikus fizikumé: jó sok nagy belet fogunk még látni a jövőben.

 

Az 1984-es szemléletváltás még rendben volt, mert Lee Haney a történelem egyik legnagyszerűbb - és hatalmas méretei ellenére esztétikus - versenyzője, de a kilencvenes években ez a váltás túllőtt a célon és a kezdeti pozitív tapasztalatok után átfordult abba a mai állapotba, ami miatt kissé visszasírjuk a hetvenes-nyolcvanas éveket. 

 

Miért volt jobb az a fizikum?

 

Mert valódibb volt. Egyszerűen brutálisan kevesebb és más volt a kémia: kisebb volt a tömeg, de természetesebb volt az izomzat, jobbak az arányok, nyoma sem volt a mai nagy beleknek és a puffadt külsőnek. 

 

(Technikailag kiábrándító a helyzet: a mai őrült növekedési hormon, növekedési faktor és inzulinhasználat - mindaz, aminek a mai hordó testeket köszönhetjük - nem létezett. Az inzulin Dorian Yates idejében jött be a sportba.)

 

 

Jelenleg van egy verhetetlen bajnokunk Phil Heath, aki akár meg is dönthet minden rekordot. 

 

Akkora tehetség, hogy szinte első színpadra lépésekor sokan megmondták, ő lesz a Mr. Olympia, ezért kapta az “Ajándék” becenevet.

 

 

Genetikája van, fizikuma kimagasló, de a lassan eltűnő derekán kívül két - nem fizikai - tulajdonsága nincs: karizmája és személyisége. 

 

           A kép csalóka a világítás miatt, Arnold arányai nem jobbak ennyivel, de valamit mutat

 

Tegyük mellé Arnold Schwarzeneggert, aki hiába hülyült meg vénségére, a neve fogalom a világon mindenkinek vagy tegyük melllé Lee Haney által érzett szinpátiánkat. Még a faék Ronnie Coleman is érdekesebb fazon volt, Doriannek meg legalább volt stílusa.

 

                                                            Heat és Big Ramy, a mai top

 

Hogy a jövőben lesz-e változás, azt nem tudjuk, Dexter Jackson 2008-as győzelme biztató volt, de azóta Heath-korszak van. Az esztétikát inkább az új klasszikus bodybuldingnek elnevezett kategóriában kell keresni, csakhogy ott gyakran a kellő férfiasság hibádzik,  ráadásul az sosem lesz Mr. Olympia.

 

                                 Korántsem volt Samit olyan kicsi, pedig 20-25kg  különbség

 

A bodybuilding hetvenes-nyolcvanas évekbeli hőskora már nem tér vissza. A múlt nagy bajnokait nem csak akkori teljesítményük, hanem a jelen és valószínűleg a jövő történelme is a halhatatlanok sorába emeli.

 

 



Charles Griffen a semmiből nyerte meg a Muscle Mayhem Pro-t, de Akim Williams és Rafael Brandao a hétvége valódi sztárjai.
Az év egyik legnagyobb rendezvény, az elmúlt pár évben kötelezővé vált Scitec Muscle Beach idén még jobb lesz!
Juan Morel végre kvalifikált a Mr. Olympia-ra a Toronto Pro megnyerésével, de Akim Williams, Cedric McMillan és Rafael Brandao szereplése, valamint Antoine Vaillant visszatérése a hétvége igazi sztorija.
Termékajánló
2,35 kg 
 / 4.8
5%   14 790 Ft  
14 050 Ft +2500 pont
%
510 gr. 
 / 4.3
5%   5 490 Ft  
5 190 Ft
60 kap. 
 / 4.7
5%   2 390 Ft  
2 270 Ft
2,35 kg 
 / 4.6
5%   14 990 Ft  
14 240 Ft
Képgaléria
Képgalériánkban jelenleg
100691 fénykép található.
Superbody 2012

Makuta Viktor
Superbody 2012 Makuta Viktor
Magyar Bajnokság 2002
Abszolút Bajnok Választás
Magyar Bajnokság 2002 Abszolút Bajnok Választás
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő

Videó Ajánló
Guldi Tv 1
Guldi Tv 1
Comb nyújtás 2.
Comb nyújtás 2.
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő


Partnereink





Megosztás

Médiaajánlat | Impresszum
Töltődik...
Türelem töltődik....