Mi a férfi?

2015-10-16

Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció
Végre elérkezett a régóta várt férfi és példakép téma, amiből végre megtudjuk, mitől lesz férfi a férfi. Ennek kapcsán aztán persze minden van, például Charlie Sheen és Spongyabob, tökös zenék, és még egy kis szakma is - a BB.Rádióban!

 

 

Töltsd le! / Hallgasd meg!

 

Elérhetőség:

bodybuilderradio kukac gmail.com

 

Trekklista: (az előző adáshoz)

Saraya - Back to the Bullet
Gorky Park - Moscow Calling
Lukács Peta - Funny
Autograph - Bad Boy

 

Olvasói levél:

"Beszéltetek az egyik rádióban a példaképekről, azok hiányáról, az apa szerepéről, és hogy mitől lesz férfi az ember és mitől felnőtt a felnőtt.

 

Megosztanám veletek gondolataimat, ha szimpatizáltok vele, beszéljétek meg a rádióban, ha kritizálnátok, azt is szívesen veszem. Vagy csak dobjátok ki a picsába.

Én speciel szenvedek attól, hogy normális példaképet találjak magamnak, pedig fontos lenne. Az én apám egy normális ember, most már kezdenek kijönni rajta az öregség hülyeségei persze, de amíg élek bátran nevezhetem példaértékűnek az öreget. Nem volt piás, anyámat sem verte, sokat és keményen dolgozott és minden igyekezetével azon volt, hogy nekem már könnyebb legyen az életem.

Emellett -azt gondolom-, hogy fontos lenne az embernek találnia olyan barátokat, közeli ismerőst, aki hasonló körülmények közül jött és kb hasonló értékrenddel bír, és letett vagy folyamatosan azon dolgozik, hogy letegyen valamit az asztalra.

29 éves vagyok, 2 kisfiam van. 14 éves korom óta 2 hétnél többet nem hagytam ki edzésből, imádom, beépült már a génjeimbe az egész testépítősdi, még akkor is, ha bizonyos szempontból ciki, mivel más már 5 évedzés után ifbb profi babérokra tör.

9 éve „üres” vagyok, korábban volt pár kúrám, amit szánok-bánok, de nem sajnálok. Egy ifbb versenyen is indultam külföldön, ahol viszonylag sikeresen szerepeltem. Emlékszem, a felkészülés 3 hónapjában a nehéz pillanatokban mindig abból merítettem erőt, hogy arra gondoltam, a többi versenyző biztos nem rinyál, és sokkal keményebben dolgozik a sikeres formáért. Ez átsegített sok apró dolgon a felkészülésem során (például, hogy a villamoson ne verjem meg azt, aki előttem porcukros kakaóscsigát zabál, miközben én nulla szénhidráton üres gyomorral megyek edzeni). Kvázi virtuális ellenfeleket képzeltem el, akinek még csak eszükbe sem jut csalni a diétában és 10x keményebben edzenek, mint én.

Visszakanyarodva a példaképekhez. Szeretném, hogy igenis tekintsenek engem példaképüknek a gyerekeim. Nem kell, hogy superman legyek a szemükben, mert nem vagyok az. Nem célom Rambókatsem nevelni a fiaimból, de ha buzik lesznek, biztos tökön lövöm majd magam. Azért is fontos, hogy milyen vagyok én, mert a gyerek első éveiben a példából tanul, akaratlanul is. És mégha az a példa rossz, akkor is ott fog lebegni a tudatában az ősei (értsd: szülők) példája. (Többek között ezért is nő meg drasztikusan az öngyilkossági hajlam azoknál, akiknek - még ha látszólag rendben is van az életük-, de egyik szülejük öngyilkos lett.)

Hiába látok XY testépítőt akármelyik műsorban, ha tudom például, hogy aranykanállal a seggében született és az orrát is 100 dollárosokba fújja. Vagy éppen tudom, hogy a tápkieg boltjában nagyobb a kox-, mint a fehérje-forgalom. Nekem nem lesz példaképem, bármennyire szimpatikus a hozzáállása a sporthoz, bármennyire szimpatikus a fizikumának a felépítése. Nekem olyan ember kell, aki elérhető, mint példakép. Nem fizikailag, hanem példaképileg.(50 cent azért olyan népszerű az amcsiknál, mert gettóból jött és ugyanúgy nőtt fel, mint az ott tengődő sok milliós tömeg, kisebb lopások, dílerkedés közepette: elérhetőnek gondolják.)

Jay Cutlert méltathatjuk az Olympiai szellem népszerűsítéséért folytatott munkájáért, de nem lehet példaképünk. Olyan példaképünk semmiképp, aki a napi motivációnkat megadja, minden nap. Persze egy csilli-villiedzővideó vagy egy pár perces motivációs videó jól felpörgethet minket, de nem fog segíteni akkor, amikor a hétköznapi problémáimmal kellene megküzdjek. Ahhoz bizony példakép(ek)re van szükségünk.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mikor válik az ember felnőtté, és szerintem akkor, amikor felfogja a cselekedeteinek következményét és vállalja is azokat.

Magyarul csak olyat cselekszem, amivel ha szembesítenek, akkor vállalom, hogy igen, ez én vagyok, én vagyok, aki ilyet meg ilyet csinál. Ez megkívánja, hogy gondolkozzak, mielőtt cselekszem, tehát meg kell próbálnom felmérnem a cselekedeteim kihatását a környezetemre, vagy a saját jövőmre.

Ha ezt elfogadjuk a felnőtté válás kritériumának, akkor e szerint nagyon kevés embert tartok a 25-40 éves ismerőseim közül felnőttnek.

 

Egyszerűen elképesztő, hogy alig találni olyat, aki nem hisztis picsaként kifogásokat és mentségeket keresve tölti idejét, hogy megmagyarázza a nyomorúságos életének okait.

Mondok inkább példákat, biztos ráismertek az embertípusokra:

Az egyetemen tanulás helyett bulizol? Ne csodálkozz, ha kitesznek költségtérítésesre és szólni kell apunak, hogy fizessen félévente 150-200 ezret tandíjra…nem, nem a rendszert kell szidni, és nem az oktatókat okolni, kevesebbszer kellett volna részegen fetrengeni.

Fiatal tízen-huszonéves szerhasználóként 2 kúra között nincs libidód? hát engem ne hívogass telefonon kérdezősködve, hogy nekem is van-e ilyen bajom…mert nincs. Mert tudtam, hogy ha minden szutykot magamba tolok, egyszer csak beüt a gebasz.

Összeházasodtál a barátnőddel, aki 3 hónap után már félrekúr? Ja, hogy te is megcsaltad őt a házasság előtti hónapokban? Mi a f@szért nem gondolkodtatok előtte? 30 éves emberekről van szó.

Gyereket szült neked az asszony, te pedig csak éled tovább a gané mindennapjaidat, a gyereknevelést napi 10 perces tutujgatásnak gondolod? Ne csodálkozz az asszony megvető pillantásain. Gondolkodni kellett volna, mielőtt felcsinálod.

Ezek mind a saját környezetemben tapasztalt példák, és még sorolhatnék ilyeneket estig. Nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy ilyesmiket csak én tapasztalok.

 

Hogy tudunk-e mondani példaértékű embereket?

Tóth Daniról volt nem rég egy videó, ahol szerepelt mindkét fiával, a feleségével és beszélt a mindennapjaikról, ez nekem szimpatikussá tette. Ilyenek kellenek, mint sem a BMW-vel edzeni járó, egyébként a leprában lakó, nincstelen szerhasználók. Vagy az edzés előtt és után cigiző szteroidfejűek. (Bakker Markus Rühl mekkora csalódás volt annak idején, amikor kiderült, hogy cigizik…az megvan?)

Nekem valamiért nem szimpatikus az Illés Norbi, hozzáteszem: életemben nem is találkoztam vele. Viszont (!), őt el tudom képzelni példaképnek, hiszen: családja van, civil foglalkozása, és sportkarrierje is, ráadásul emberi hibái, illetve vívódásai is (emlékezzünk csak a nem régi bejelentett visszavonulás-agóniájára).

Bunny, Magyarországon nincs olyan ember, aki több testépítőt ismerne közelről, mint te. Hány százalékuk lehetne példakép? És mennyi közülük a nagybetűs LINK, semmirekellő, haszonleső, lusta rothadék? Hát erről van szó sajnos. Úgy érzem nekünk, „testépítőknek” marha nehéz jó példaképeket találnunk."


Bodybuilder Testépítő Webmagazin havi legolvasottabb cikkei
A BB.Tv egy alternatív, sőt, mondhatni underground műsor, a testépítésről - a testépítőkről. Ahogy az angol mondaná, _"no hype"_ - azaz n...
Rock ballada napot tartunk, mert olyan vidámak vagyunk, hogy szörnyű, ismét van speciális vendégünk Fekete Miki személyében, és megtárgyalun...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!