Logo
Interjú Rubos Katival  

Interjú Rubos Katival

Interjú Rubos Katival

Vannak ebben a sportban legendás figurák, olvashattatok már néhányukról. Aki most következik, egy olyan sportoló, méghozzá női profi testépítő, akit a Bodybuilder Webmagazinhoz való csatlakozásomkor elsők között akartam meginterjúvolni és négy évig kerestem gyakorlatilag, mire sikerült.

Rubos Katit még a 90-es évek elején érdeklődő/rajongó kiscsávóként láttam a versenyeken és tágra nyílt szemmel bámultam csak elképesztő fizikumát. Most, 15 év után találkozhattam vele végre személyesen először és tudhattam meg, hogy nem csak fizikuma, hanem személyisége is elképesztő!

Fehérváron találkoztunk az edzőteremben, ahol Kati kutyája általam érzett rendkívüli vonzalmának adott bizonyságot � kár hogy fiú � így kézenfekvő volt megkérdeznünk hogy:


- Miért fehér a füle vége?
- Azért fehér, mert 2001-ben kimentünk Kanadába, mivel a barátom dzsúdózott Montrealban és egy évig ott versenyzett. Montreal francia jellegű város, unalmas volt, meguntuk. Aztán elhatároztuk, hogy felköltözünk nyugatra Calgaryba és sikerült vennünk egy olyan autót, ami az út felénél felmondta a szolgálatot. Olyan volt, mint egy indián rezervátum, ott maradtunk, ott dolgoztunk. Marha nagy szerencsénk volt, hogy ott találtunk melót. Hat hónapon keresztül tél volt, -35-40 fok volt és a kutyának elfagyott a füle vége! Volt persze cipője meg pulcsija, mert kellett ebben a hidegben. Olyan helyen voltunk, ahol farkasok, medvék éltek, csodás volt!

- Te most itt élsz már, vagy visszamész?
- Most az van, hogy egy éve megjöttünk- tulajdonképpen nem tudtuk hogy mi lesz, de sok mindent terveztem�gondolkoztam, hogy visszafolyok a versenyzésbe, reklám a teremnek, stb.
Két hónappal érkezésünk után pont a teremből mentem haza, este hétkor a járdán, amikor elütött egy dzsip. És itt jön a bodybuilding: azt mondták az orvosok, ha nincs ez a fizikumom, akkor ottmaradtam volna. Szétrepedt a májam háromfelé, ezt egy plasztikai sebész öltötte össze, lélegeztetőn voltam, széttört az egész jobb felem, bordáim, légmell stb.

- De durva!
- Ennek az a lényege�mutathatom?

- Persze!

(Felhúzza a pólóját) � hogy egy ekkora sebet kaptam a sorstól. (A hasán egy függőleges több mint harminc centis vágás középen, végig a hasfalon majd fél centi vastag heggel.) Ezt kétszer kellett felvágni, mert komplikációk léptek fel, amikor kezdett gyógyulni megint felvágták. Márciusban volt a balesete, júliusban szedték ki belőlem az utolsó csövet., mert volt a májamban egy nagy ciszta, amit le akartak szívatni - azt mondták a dokik, hogy 3 nap lesz, de hat hétig cipeltem azt a csövet! Még mindig ebből épülök fel, meg kellett tanulnom újra járni, enni, mindent!

- Járni? Nem gondolnám, teljesen jól jársz már!
- Már futok is! Szisztematikusan fel kellett építeni a rehabilitációt, mintha egy versenyre készülnél. Most ötöt lépek egyik napon, majd tízet lépek egy másik napon�

- Szerencse hogy neked ez nem jelent problémát a múltad miatt.
- Igen és már meg nem mondanád, mert már megint � (mutatja a bicepszét, jó kis kerek bicepsze van)

- Húbaszki!
- Pedig tényleg csak ilyen négy kilóval egy héten egyszer edzek csak azért, hogy ne plöttyedjek el - és visszajön!

- Ez a genetika!
- Mindenki azt hiszi, hogy tele vagyok lökve, pedig nem igaz, 36 éves vagyok, miért lennék?

- Igazából az van, hogy nagyon bosszantó módon én semmit nem tudok rólad, abszolúte semmit!
-�96 -ban hagytam abba�

- Azt tudom, de inkább azt mondd el, hogyan kezdted?
- Húúú� Agárdon laktunk a szüleimmel és a családi házban megvoltak apukámnak a pincében a cuccai, volt egy kis terme. Hat éves koromtól eveztem hat évig, utána atletizáltam: hat éves koromtól kőkeményen edzettem 3 órákat azért vittek le, mert vérszegény voltam és az orvos a sportot javasolta. Elkezdtem 14-15 évesen edzegetni apámmal, meg rengeteget futottam - a sportról szólt az életem!

- Persze az atlétáknál volt fegyelem, normális edzés, nem papucsos szerencsétlenkedés.
- Igen, kőkemény volt! Medicinlabda stb. Felvettek a Vasváriba testnevelés tagozatos gimnáziumba, mert jó atléta voltam, versenyeztetni akartak. Versenyeztem is persze, olimpiáról is volt szó. De aztán a kezembe került egy külföldi testépítő magazin, még Cory Everson ideje volt akkor. Na ott megvolt az agylövés, otthagytam a sulit és felköltöztem egy bőrönddel pestre 17 évesen! Elkezdtem dolgozni. Nem tudom melyik klubba mentem el először, de persze mindenki tök hülyének nézett, mert beállítottam a klubokba hogy Rubos Kati vagyok és versenyezni akarok! Persze ez akkor még nagyon gyerekcipőben járt!

- Ugyanott tartunk most is! Mit melóztál?
- Pincérkedtem pizzériában. Végül is ott kezdtem edzeni, ahol Bordács Imi edzett.

- Hol volt az a terem?
- Nem emlékszem már. Ez egy pici klub volt egy tízemeletes alatt. A Kokó terme akkor megvolt már.

- Ki segítet szakmailag?
- Az ottani edző: edzettünk, diétázunk.

- Tudtál diétázni?
- Nem nagyon, nem emlékszem erre, hogy kemény lett volna.

- Pikkszalámi abonettel? (Ezeket a Taksonyi Erától tudom!) Hogyan lettél versenyző?
- Juniorban indultam nőibe, megnyertem, a magyaron második lettem, ez �90-�91-ben volt. A Kokó utána megkeresett a munkahelyemen és így kezdődött a történet.
Indultam Magyaron, Eb-n - az itt volt Budapesten.
Az egy nagyon durva Eb volt, teltház volt! Te akkor még nagyon fiatal voltál!.

- Nem, 33 vagyok! J
- Az Eb-n harmadik lettem, akkor nagyon jó formába voltam. A tendencia olyan volt - úgy mondom - hogy jól lehetet kinézni. A Vb nagy botrány volt, negyedikre raktak, mert akkor franciák nyertek. Meg is dobálták a bírókat,. De pár nap múlva megküldték a profi licenszet pedig az csak az elsőnek jár, de ők is úgy gondolták, hogy nekem kellett volna elsőnek lenni.

- Aztán egész komoly profi versenyeken indultál, ha jól tudom!
- Elmentem Torontóba az első versenyemre: tök utolsó lettem, egész más volt, tele volt amerikaival, vékony voltam oda. A Jan Tana Classic jól sikerül, legjobb európai lettem jó volt a kűröm. Az Arnold Classic nem sikerült, oda Arnold hívott meg. Az nem volt jó nekem, csak 3 európai volt. Azt a képet, ami itt van a falon, ott csinálták, tök vizes voltam, mert olyan éhes voltam, hogy éjjel felzabáltam a hűtőt � mondom, lesz, ami lesz! Meg is írták a kinti újságok, hogy nagyon jó a fizikumom csak vizes vagyok. Mindig ez volt a bajom. Menstruációm mindig a versenyre jött meg, e zis betett a szárazságnak.

Kaliforniában azt mondta az egyik edző - aki a Flex Wheelernek volt edzője - hogy maradjak ott, de az nem elég hogy edzek, más vonzatai is vannak!.

- Mit értett ez alatt?
- Azt, hogy amit ők diktálnak, azt be kel szedni! De én nem akartam tönkretenni magam. Ez �96-ban volt és azt mondtam, hogy kész, elég volt! 94-93-ig volt jó!

- Szerintem a legjobb döntést hozta!
- Igen, de nem bántam meg semmit persze. De cuccolni nem akartam, félek a tűtől � egy injekciót nem kaptam soha!

- Komoly?
- Igen, nézd meg a lábam: két hónapja edzek, üres rúddal guggolok és már vastag, ha elkezdenék edzeni, megint ilyen lennék! (Mutatja)
Nem tudom miért, talán mert hat éves korom óta sportolok, ez olyan alapot adott.

- Genetika!
- Mindig az volt a bajom, hogy nem volt bennem annyi férfihormon, hogy erezett legyek, nézd meg a képen, ott is tiszta sima vagyok.
Más kérdés hogy erre a diéta-parára sincs szükségem - egyszer bekattantam, megettem egy üveg szilvalekvárt és utána ki is hánytam majd rájöttem: úristen, mit csinálok? Erre nekem nincs szükségem!

- Benyomtál így natúrba egy üveg szilvalekvárt?
- Igen! (Nevetünk) A lekvár a gyengém, kiskoromban is plusz cukorral ettem a szilvalekvárt! Imádom a cukrot!

- Volt más oka is amiért kiszálltál?
- Tudod, szerettem volna pihenni, kicsit mást csinálni! Hat évig volt ez így "verseny, verseny, menni kell, menni kell"! A Kokónak nem nagyon lehetett ellentmondani és amikor azt mondtam, elég, szeretnék kicsit mást csinálni, vége lett a kapcsolatunknak is.

- Mit csináltál utána, miután abbahagytad?
-Éltem! Éltem évekig � mindent! Nagyon jó volt, imádtam azt az időszakot. Itt dolgoztam, itt laktam Fehérváron. Ez egy jó öt év volt. Szegeden is laktam, ott is volt egy Koko Gym. A palim volt szegeden, edzősködött, meg dzsúdózott, aztán visszajöttünk és kitaláltuk hogy elmegyünk Kanadába!

- Edzegettél így közben azért?
- Inkább futottam�mert amikor abbahagytam, akkor voltam olyan 67-68 kiló, elkezdtem futni, hogy egy kis izmot lefussak magamról. Eltelt egy év, mire 4 kiló izmot el tudtam veszíteni! Most is 63-64 kiló vagyok.

- Tudod mire vagyok kíváncsi? Hogy nálad az a sok paraszt hogyan reagált, amikor megláttak az utcán? Mert a mai napig itt tartunk, hogy minden nőt halálra szívatnak ezzel, akár a saját szülei is azzal szekálják, hogy minek edz!
- A szomorú az, hogy mindenki a másikkal foglalkozik ahelyett, hogy saját magával foglakozna.

- Önkritika nulla persze!
- Meg hogy a gyúrósok izomagyú bunkó, egoisták. Miért baj az, ha csak magammal foglakozom?

- Van persze izomagyú bunkó - de legfőképp egoista - testépítő, de hát a többi paraszt között nem mindegy? Azok jobbak? Miért jobb az aki a Dolce Gabbana cuccával vagy a BMW-jével van elfoglalva? Nem látom át, de biztos én vagyok a hülye!
- Alig mertem kimenni már az utcára! Mert jöttek a beszólások, hogy "olyan lába van, mint a lónak", " mekkorát tudna rúgni", meg ezek a paraszt beszólások.
Nagyon nehezen dolgoztam fel. Ez addig jó, amíg be vagy zárva a terembe. Elmész versenyre, hazamész, majd megint terem. Amíg csak ez a dolgod, addig jó, mert nem is tudod, mi zajlik körülötted. Nem mész sehova, nem csinálsz semmit, azonkívül, hogy diéta � edzés - pihenés. Még az elején úgy kezdtük a Johnnyval, hogy bent laktunk a Kokóban. Az volt az életünk.

Ezt tényleg nagyon nehéz feldogozni, hogy hogyan kritizálják az embert. Olvastam egy cikket, a Lenda Murray-ről, hogy milyen nehéz volt ezzel megbarátkoznia!
Eleve nem tudsz mit felvenni, nehezen tudsz ruhát venni magadnak. A ruháról jut szembe: amitől kész voltam, hogy Amerikában erőltették az ilyen nőies ruhában, vonaglás az asztalon meg ilyesmi - megcsináltam, de netuddmeg, hogy milyen kellemetlenül éreztem magam! Ebből kazetta meg minden - ez undorító! Eleve nemi szeretek a színpadon mocorogni.

Ami még kikészít - bár már csak mosolygok rajta: bejönnek, szeretnének edzeni, nem akarnak izmosak lenni, de olyan feneket szeretnének, mint az enyém. Hiába mondom, hogy én 30 éve sportolok, nem úgy megy, hogy eljössz és rögtön hú de izmos leszel!

- Tudják ők, hogy ki vagy?
- Persze! De úgy általánosságban azt hiszik, hogy a szél hordta össze! A másik az az, hogy én sportembernek éreztem és érzem magam, nekem fontos a teljesítmény. Fontos az hogy mit tűzök ki magam elél, mit csinálok, miért küzdök!

Az, hogy megyek az utcán és ha neki nem tetszik a lábam, az tulajdonképpen nem érdekel � de mégis érdekel, mert rosszul esik a beszólás. Én nem azért csinálom, hogy "hűdeígymegúgy" nézzek ki, hanem a versenyre készülök.

- Magadnak csinálod, nem a parasztnak, aki beszólogat!
- Azért is hagytam abba, mert ez nekem sok volt, meg az összes vonzata, ami ezzel jár - amit kellett volna csinálni, azt én már nem akartam.

- Én nem is értem ezt a közléskényszerüket. Ha valaki nem tetszik nekem az utcán, akkor nem fogok neki szólni, hogy nem tetszik. Nem tetszik és kész. Más kérdés, hogy már az a szint van, hogy a nagybelű csajok kirakják a hájat!
- Az jó?

- Igen, az fasza!
- Elég extrém, ha egy nő izmos, de akkor mi van az úszókkal? Kézilabdásokkal vagy sportolókkal. Nem mindegy hogy "nőies" vagy nem nőies?

- Béres Alexandrára is azt mondták hogy férfi, ami azért röhej!.
- Én már azért nem tetszettem magamnak se 68 kilósa, amikor abbahagytam.

- Tényleg?
- Az tetszett, amikor elkezdtem, ahogy Cory Everson, meg ahogy a fitneszesek néztek ki 2004 körül - aztán már azok is elszálltak, nagyon eresek meg szálkásak már!

De tényleg csak köszönhetek ennek a sportnak, mert pillanatok alatt felépülök, pedig azt mondták, másfél év, mire összeszedem magam!

- Mi lesz a jövőben?
- A jövőben? Nem tudom!

- Mi a véleményed a mai ideálokról? Jó, régen is voltak beszólások, de amikor Te versenyeztél a sport fénykora volt, akkor még volt valami respekt, más világ volt. Ma már a kollagénszáj a lényeg és hogy nehogy sportoljunk valamit, csak márkás cuccaink legyenek!
- Teljesen mindegy hogy ki mit gondol, csak most annyira más a tendencia, csak legyen cicije és kész. Persze szépek a lányok, gyönyörűek - persze hogy szépek, mert18-20 évesek, akkor mindenki szép, de mi lesz 30 évesen? Azt nem értik, hogy nem azért kell lejönni a terembe, hogy nem tudom, hogy nézzen ki - nem kel izmosnak lenni - de jöjjön le, hogy mozogjon, hogy konzerválja az éveket, hogy 30-35-40 évesen ne fájjon itt, ne fájjon ott, ne lógjon rajta a bőr, legyen valami kis kondija!

- Kétfajta ideál van. Az egyik a botsáska, semmi izom, kis löttyedt. � a másik meg a Liptai Klaudia!
- Végül is mindegy! Van, akinek az tetszik, van, akinek ezt tetszik, teljesen mindegy, de a sportolókat ne ugassuk már le!
Itt van ez a kis terem vagy akármelyik, jöjjenek le és edzenek, most tapasztaltam mit ér, hogy volt ez a balesetem. Bárki, aki gyúrt, mind jobban néz ki az átlagnál, százszor egészségesebb. De egyre kevesebben járnak!

- Papucsos idióták vannak?
- Vannak azok is.(Nevet) Nagyon bírom, amikor eljön a tavasz, akkor jönnek, mert húú most jól kel kinézni! Vagy karácsony után leadni a kilókat vagy kapuzárási pánik 40-50 körül!

- Volt a Te idődben kiegészítő?
- Persze, Németországban volt Multikraft, a Kokó tudott szerezni. Meg volt egy magyar cég én voltam rajta a Tenta Mikivel és egy rohadt dobozom sincsen! Szójafehérje volt! Hozták ilyen nagy vödrökben, "nesztek, zabáljatok!" (nevet)
Volt egy kapcsolatunk Kaliforniában, egy Magyar-Román srác, pár évvel előtte ment ki és ő szokott még küldeni, sőt voltunk is kint nála.

- Emeric Delzeg!
- Igen, ő az! Szervezett fellépést is, de nem szerettem!

- De hát az buli!
- Lehet hogy most már élvezném! Nem voltam akkor még felnőve ehhez talán!

- Figyelsz még a kajára? Milyen volt a kanadai kaja?
- Nem nagyon eszem húst, leszoktam! Kanadában nagyon rossz a hús. Más a kinézete, a szaga a csirkemellnek, a húsnak. Más a csirkemell, mint itt, sokkal nagyobb, fehér és szivacsos, egyszerűen nem tudtuk megenni a húst. Láttunk egy csomó filmet, dokumentumfilmet hogy hogyan tartják az állatokat.

Gyakorlatilag leszoktunk a húsról. Nagyon sok zöldséget eszünk, tésztát, rozskenyeret, gyümölcsöt. Úgy figyelek oda, hogy nem vagyok nagyétkű. Viszont a csoki az, amivel nem tudok mit kezdeni! Tegnap megettem egy tábla Milka csokit! J

Vitamint nem nagyon merek szedni, mert elkezdek dagadni, hízni, jönne az izom és van egykét farmer, még amit fel tudok venni és szeretném ezután is!

- Proteint nem szoktál?
- Nem merek! Ha elkezdenék normálisan enni, megint 70 kiló lennék 2 hónap alatt.

- Van egy speciális kérdésem is: én szervezem a tavaszi Superbody kupát. Eljössz! sztárvendégnek?
- El!

Jó!
Tehát mint láthatjátok, a Superbody kupa egyik meglepetése Rubos Kati lesz, aki a női testépítés kategóriában fogunk színpadra hívni, hogy akik emlékeznek rá, újra láthassák, akik pedig még nem ismerték, megismerjék ezt a kitűnő sportolót és csodálatos személyiséget!
(Amit egymás között elpoénkodunk azt pedig megtartom magamnak, hahaha!)

Drugs Bunny
Címoldal | Sztárprofil | Interjúk | Videók | Vissza


Tényleg gagyi az idei Mr. Olympia? Háború vagy cicaharc?
Még mindig jobb, mintha valóságsóban bohóckodna!
Egyre izgalmasabb az idei Mr. Olympia!
Termékajánló
1 kg 
 / 4.9
 
5 190 Ft
36 kap. 
 / 4.6
 
4 990 Ft
Képgaléria
Képgalériánkban jelenleg
104356 fénykép található.
Denise Hosher
Denise Hosher
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő

Videó Ajánló
Diétás pörkőtt 1.
Diétás pörkőtt 1.
Brutal Challange 2010 - Debrecen
Brutal Challange 2010 - Debrecen
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő


Partnereink





Megosztás

Médiaajánlat | Impresszum
Töltődik...
Türelem töltődik....