Logo
Taksonyi Erika - az „utolsó mohikán”  

Taksonyi Erika - az „utolsó mohikán”

Taksonyi Erika - az „utolsó mohikán”

Taksonyi Erika a női testépítés „utolsó mohikánjaként” versenyzik még az idén, sajnos utoljára. 16 év alatt sok mindent elért a sportban, amit nem díjaztak a hétköznapi életben — míg néhány fitnesz és egyéb „kamuvilágbajnokunk” jó menedzseléssel sztár lett, ő valódi - a világ élvonalába tartozó - IFBB versenyzőként csak a szakmában kaphatott volna elismerést, de ott se igazán kapott. Az itt olvasható beszélgetés a múltról, jelenről és jövőről, az edzés-titkairól és a köcsögökről szól, a horoszkópjáról sajnos elfelejtettük megkérdezni!

BB.Hu: Egyszerűen muszáj ezt elsőként megkérdeznem, mert már nagyon régóta kíváncsi vagyok arra, hogy volt ez a szórólapos sztori veled, Európa-bajnokkal, hogy egy hazai versenyen nem jutott neked díj, csak egy szórólappal teli zacskó?
Taksonyi Erika: Ez igaz történet, 2002-ben volt: egy óra reklámja volt benne, és szóróanyag. Három hónappal előtte Európa-bajnok lettem és nem akartam, hogy „sztároljanak”, csak annyit, hogy köszöntsenek, és talán egy szál virágot! Minden fitneszes lány kapott egy órát, ám nekem csak az óráról szóló szórólap jutott. Nincs rá szüksége az embernek, de az eljárás! Akkor sírtam meg hisztiztem rendesen. Függ ez a kortól is, az ember ahogy öregszik, ezeket másképp éli meg. Az gondolod, hogy tisztelnek már a korodnál fogva is, az eredményeidért és mert nő vagy; ilyenkor végigfut az agyamon, hogy ennyire nem ér ez semmit?!

BB.Hu: Az igazán borzasztó az, hogy akkor, amikor megnyerted az Európa-bajnokságot itt Budapesten szólt a himnusz, mindenki verte a mellét „látjátok Európa-bajnokunk is van!” És utána, három hónapra rá Magyar Bajnokság, amin csak azért kellett elindulnod, mert rá két hétre VB, éppen csak hogy megmutasd magad… És akkor már csak így: „bocsi, nem jutott”.
T.E.: Amikor az EB-n lejöttem a színpadról, kérdeztem, hogy hol lesz a bankett. A Citadellán volt, és azt mondták: „menj föl a kocsiddal!”. A saját hazámban nem kaptam melegítőt - a testépítő lányok, három vagy négy, azok nem kaptak - miközben a fitneszes lányoknak el lett intézve! Győrből egy kislány minden nap feljött az EB-re, és hazament, hogy aludjon! A szállását nem intézték el a saját hazájában - hát nincs ilyen, sehol a világon! A cseheknél olyan nimbuszuk volt a cseh versenyzőknek, hogy olyat nem láttál! Öröm volt nekik cseheknek lenni és otthon nyerni, sztárolták őket, itt meg meg kellett kérdeznem a kis aranyéremmel a nyakamban, suttogva „hol lesz a bankett?”. „Menj föl a kocsiddal” ez volt a válasz…
Hát ilyenektől én veszettül kivagyok! Miért nincsenek női versenyzők? Mert mit mondasz nekik? Hogy szép izmos lesz a testük, fölállnak a színpadra és mindenki tapsolni fog? Ráköltesz néha fél milliót, kifizeted magadnak az utat, és nem becsülnek meg? Hogy beszélsz rá így bárkit is, hogy versenyezzen? Pedig lehetne ezt úgy is, hogy a jobbik oldala látsszon!

BB.Hu: Milyen volt a tavalyi VB?
T.E.: A spanyol közönség csöndben volt, amikor azt mondták Taksonyi Erika ötödik, nem tudták mi van, azt hitték, rosszul olvasták fel az eredményt… ült a közönség, majd amikor felolvasták a negyediket, elkezdtek fütyülni. Mert akkor esett le, hogy nem, ezt jól olvasták: Taksonyi Erika, Magyarország.
Pedig nagyon szerettem volna világbajnok lenni!

BB.Hu: A női testépítés idehaza halott és már a fitnesz forma is elég gyenge, a szövetség modellkategóriával oldaná meg a kérdést, hogy láttad külföldön?
T.E: Fitnesz formában a VB-n annyian voltak, hogy a színpadon végig álltak a lányok, és komolyan mondom egyik szebb volt, mint a másik. Kicsit izmosak voltak, ugye nem kell kűrt bemutatni — tehát szinte a világ legkönnyebb versenye ilyen szempontból — viszont szépnek kell lenni. A legjobb háromban a legszebbek voltak, akik pofira kimagaslóan jók. Egy olyan lány lett a második a magas kategóriában, aki hosszú éveken keresztül bodyban indult, de ugyanolyan kis vékony volt, nem volt agyonkokszolva soha, széparcú, nagy kék szemekkel, cseh lány. Mindig berakták a harmadik, negyedik, ötödik helyre mint testépítőt, de átment formába és világbajnok második lett. Nem kell ugrálni, tehát kint nagyon megy a fitnesz forma.

BB.Hu: A Te sportmúltad azért kicsit komolyabb, még a Lőrinci sportcsarnokban láttalak, ezer éve…
T.E.: 1989 körül nyertem az első Magyar Bajnokságot, ahol izomtalanul álltam fent a dugig telt színpadon… Igen, csak akkor még fiatalon, az ember azt gondolja „jó buli”. De amikor már belefektetsz egy csomó pénzt, és soha nem kapsz vissza semmit, akkor azt mondod, hogy az életed egy bizonyos részét erre áldoztad, és nem profitáltál belőle. Miközben esetleg nálam rosszabb vagy tehetségtelenebb fiúk-lányok ügyesek, vagy jó helyen voltak jókor, így vígan megélnek. Tehát, nehéz úgy folyamatosan sokkolnod magad, hogy azért ez egy jó dolog. Amióta versenyzek, a legnagyobb összeget akkor nyertem, amikor Európa Bajnok lettem… kaptam hivatalosan az OTSE-tól százezer forintot. Ez volt a legtöbb, amit visszakaptam. Pedig nem könnyű. Nem tudom, hogy rajtam kívül van-e lány, aki tizenhat éve csinálja, hisz szinte mindig indultam, két évet kivéve!

BB.Hu: Miért éppen testépítés?
T.E.: Gosztonyi Juditot láttam a Vitray műsorában, a Tere-ferében, ő volt meghívva mint testépítő. Én akkor varrónő voltam, nem is sportoltam, 23-24 évesen. Előtte kézilabdáztam meg versenytáncoltam. Úgy gondoltam túl idős vagyok már a legtöbb sporthoz. Egyik barátnőmmel mentünk le először a Malévba, utána egy év kihagyás után Varga Mikihez. Nálam sem úgy kezdődött, hogy versenyezni szeretnék, hanem mivel ülőmunkát végzek, valamit mozogni akartam. De hogy ne legyek lusta, és legyen valami célom, szóltam, hogy én szeretnék versenyezni, hogy egy picit inspiráljon. Akkoriban csak a Gabi volt izmos, de ő akkor már tíz éve gyúrt, míg mi fél éve. Ő már tudta mit akar, mi meg csak úgy versenyezgettünk… menet közben jön meg az ember étvágya. Nyertem úgy, hogy nem is volt rajtam igazán izom. Ki volt még akkoriban? Kollman Klára!
Az ötvenkét kilós kategóriában voltam: kis girheske! Sokna voltunk akkor, nagyon nagy volt a mezőny, 12-14 lány egy kategóriában. Akkor indult az egész!

BB.Hu: Tele volt nézőkkel a Lőrinci sportcsarnok…
T.E.: A kongresszusi is tele volt… `88-ban egy köcsögöt kaptunk, meg oklevelet. És 2001-ben is egy köcsögöt kapok, meg oklevelet. Eltelt közben annyi és, az egész világ felgyorsult és még mindig ott tartunk, hogy 2002-ben kapsz egy ilyen izét, hogy az év sportolója vagy, és „örülsz Erika?”. Mondom, nagyon. Köszönöm, hogy nem köcsögöt kaptam megint! Serleget kaptam meg oklevelet!

BB.Hu: Hogyan oldod meg a táplálkozást és táplálékkiegészítést?
T.E.: Akkoriban még aminosavat sem voltunk hajlandók szedni, — pedig akkor kezdtek bejönni külföldről — azt mondtam, én erre ennyit nem akarok költeni!
Az első négy év úgy telt el, hogy reggel varrtam, bementem reggel hatra dolgozni, hogy előbb kész legyek. Akkoriba jött divatba az Abonett, és annyi volt a diéta, hogy nem téliszalámit raktam rá, hanem párizsit! Amikor az első prágia versenyre kimentünk, többek között Huber Pityuval — aki akkor még aktív versenyző volt — és elővettem a túrórudit ami akkoriban számomra regy diétás kaja volt, meg a pudingot — csak néztek! Mondták „mit csinálsz?”, mondom „a diétás kajámat hoztam az útra és azt eszem!” — és rosszul voltak! De nem kellett tömegelnem és fogyasztani: 59 voltam amúgy és azért fogytam két kilót, hogy beleférjek az 57-es kategóriába. Ahogy voltam, úgy fölálltam a színpadra, ha jól sikerült, örültem. Nem volt olyan erős a mezőny akkoriban külföldön sem. A plusz kategóriákban mindig volt egy-egy kimagaslóan izmos lány, mint a Szikszay Gabi, de az 52 és 57 kilós mezőny nem volt igazán erős. Az első Graz-i versenyünk `90-ben volt, ahol a Kiss Jenőtől kezdve, Vékony Zolin át Ignácz Attiláig egy komplett csapat volt kint. A nagy magyar csapat! És mindenki olyan szarul szerepelt, hogy csak na! Azt hittük, jók vagyunk, de olyan izmos volt mindenki, hogy rosszul voltunk. Örültünk, hogy 13-15. helyezettek lettünk — ott láttuk, milyen az, amikor nagyon izmos valaki és kidolgozott! Amikor már ilyet is lát az ember, akkor jön meg az étvágya — tudod, amikor úgy megcsap a szele!

BB.HU: Hogyan változtattad meg a felkészülésed ennek hatására?
T.E.: Akkor Graz után, Kenderes Gábornál edzettem, aztán átmentem a testvéréhez, Attilához. Akkor már Attilának volt a Tóth Ferikéje, ő volt az első magyar fiú, aki felnőtt EB-n lett harmadik, Junior VB-én második, tehát az első, akinek komolyabb sikere volt. `92 nyarán mentem át hozzá, amikor itt volt az EB: hatodik lettem. Akkor is 57 kiló voltam, még mindig nem volt rajtam túl sok izom, de azt lehetett mondani, hogy én Attilánál kezdtem el igazán komolyan edzeni. Kezdtek ambícióim lenni, láttam Gabit, olyan szerettem volna lenni mint ő, így kezdtem komolyan venni.

BB.Hu: Melyik sikeredre vagy mostanáig a legbüszkébb?
T.E.: Hát az Európa-bajnoki címre, és a páros VB-re: Popey-jel megnyertük. Amíg nem kezdődött el a döntő, Olaszországban, Riminiben, odajöttek versenyzők, nézők, és mondták, hogy mi vagyunk a legjobbak. Popey-t imádták a nők, tudod, kis szőke úrigyerek, a fülét is lekente apukája, ne legyen foltos… Annyira jó érzés volt, hogy ennyire kilógtunk az akkori mezőnyből! És ott is mit kaptunk? Egy érmet és egy ezüst szívecskét. Hát én mondtam: ezt nem hiszem el! Az olaszoknál nem volt és nincs egy darab fényképem sem, gondold el, világbajnok vagyok és nincs róla egy fényképem, nem volt a fotósoknak! Popeye papája felvette videóra, és utána úgy volt, hogy benne leszünk a Friderikuszban, de valamilyen oknál fogva ez nem jött össze. Állítólag ezt már annyi újság megírta, hogy már nem volt érdekes — de a kazettámat amit beadtam nem kaptam vissza. Lehet Popeye-nek megvan, el kéne kérni tőle, de nekem az EB-ről nincs meg.

BB.Hu: Egy időre kiszálltál a testépítésből, miért?
T.E.: Belgiumba utaztunk egy versenyre, és nem várt minket senki a reptéren. A reptértől 100 kilóméterre kellett menni. A Tasnádi Péter és neje jöttek velünk, be akartak szállni és meg akarták nézni milyen is egy ilyen versenyen, buszt béreltek és odavittek minket. Amikor végre odaértünk haza akartak küldeni, mert késtünk, majd egy férfi előtt pisiltettek a doppingvizsgálaton és végül a lefoglalt szálláson sem tudtunk aludni. Akkor mondta a Tasnádi, hogy nem kíván részt venni ebben a sportban. Másnap reggel tízre hoztak vissza, délután háromkor kerültem sorra. A bankett pedig egy istállóban volt, egy tanya kellős közepén. Nulla fok volt, fele társaság estélyi ruhában, másik fele — én is — úgy, ahogy a színpadról lejöttem, koszosan, izzadtan, lebarnítva. Sorban álltunk mint az ingyenkonyhán, tányérral a kezünkben… Ott úgy éreztem, mint Auswitz-ban: levágás előtt még egy utolsót ehetsz! Akkor hagytam abba! Utána indultam a fekvenyomón. Volt egy ilyen kitérőm is. Egy kislánnyal fölkészítettek minket a VB-re, ami Finnországban volt, persze egy jégcsarnokban megrendezve.

BB.Hu: Eredmények?
T.E.: A társaság jó volt, a fekvenyomók nem olyanok, mint a testépítők, ott nincs rongyrázás. Ha kinyomod, kinyomod, ha nem, nem — de ott örülnek, tapsolnak egymásnak! Tudják, mi munka van benne! De nekem az izületeim nem bírták, megpróbáltam újból a testépítést — akkor már elfelejtettem mi volt egy évvel előtte! Utána `96-ban lettünk világbajnokok Popeye-jel, ez egy jó visszatérés volt, akkor kiváltotta ő is, én is a profi kártyát. Akkoriban EB vagy VB győztesnek kellett lenni hozzá. De akkor inkább kitaláltam, hogy fitneszes leszek, mert nem szeretnék nagydarab, csúnya testépítő lenni! Furcsálták, mert nem volt tornász múltam és nem voltam már fiatal. De a testépítésben már megvan a profi és az a csúcs — legalábbis ezt gondoltam. Egy évig készültem a fitneszre, eléggé kövér 73-74 kiló voltam, akik itt láttak ugrabugrálni öt éves kislányok között, nem tudom, mit gondolhattak! Dániában és Svédországban volt a verseny két egymást követő napon. Ott volt a Szandra is, hárman voltunk lányok. Kiderült az első napon, hogy ez tulajdonképpen arról szól, hogy a DeMilia és öt pontozóbíró, veled szemben leül, és jóformán oda se néz. Amikor kiderült, hogy világbajnok voltam párosban, nagyon rám se néztek már! Nem akartak átvinni a másik versenyre, mert én testépítő vagyok! A saját pénzemért azt mondták, nem vagyok csapattag! A Szandra még a férje beszélték meg a DeMiliával, hogy igenis csapat vagyunk, mégis átmehettem a másik versenyre is, ahol aztán DeMilia szépen beírta ki hányadik, nem is volt pontozás!
Mondtam, úgy néz ki ez sem az én sportom! Két évig nem indultam. És akkor behülyített egy srác, hogy szponzorál, mert nálunk lesz az EB, majd lelépett. De ha már elkezdtem, folytattam, mivel itt lesz Magyarországon, ha ezt megnyerném, olyan szép befejezés lenne! Aztán fél évre rá, volt a VB, más az sincs messze… Akkor Brnoban harmadik lettem.
Lementem 57 kg-ra, amiről indultam régen! Tavaly megint kudarc ért, már két órája melegítettem, a cseh kislány meg csak ült és mosolygott: tudta már, hogy első lesz! Most van két szponzorom is, azt mondták: vágj vissza nekik! Fájnak az ízületeim, mindenem fáj, de összeszorítom a fogam és végigcsinálom ezt az évet — mert bennem van az, hogy valahol vissza kéne vágni, megmutatni, hogy márpedig akkor is én vagyok a legjobb! De ez hülyeség, persze! Én nem a pénzért csináltam soha, ha az ember ezért csinálta volna, már rég abbahagyja. Tizenhat év alatt nagyon sok versenyzőt láttam: a legtöbben nem versenyeztek ilyen hosszan. Balkó Ancsa talán, Vékony Zoli, nagyobb kihagyásokkal. Én becsülettel felkészültem, megtettem ami tőlem telt, ennyi.

BB.Hu: Mesélj egy kicsit az edzésedről!
T.E.: Egy nap kétszer tréningezek, hétfőtől szombatig. Nem tudom megmondani milyen súlyokat használok, mert sajnos annyi a régi sérülésem, és az ízületeim annyira kivannak, hogy igazán nagyon nagy súlyokkal én már nem tudok tréningezni, mint hét-nyolc évvel ezelőtt. Amikor fekvenyomóra készültünk, akkor ugye azért 80-90 kilóval — ami számomra nagy súly — szériázgattam. Akkor 115 kiló volt a csúcs, amit nyomtam, nyilván ez ma már kevés. Én azt tudom mondani, hogy közepes súlyokkal tréningezek, általában szuperszettekben. Ami nálam mindig egy kritikus pont volt, az a láb: a láb az, amit állandóan nyüstölök. Az utolsó hat hétben nagyobb hangsúlyt kap, minden nap tréningezem. Hogyha versenyre készülök, nem tehetem meg, hogy elhanyagolom.

BB.Hu: De ma már azért komolyabban diétázol, mint a túrórudi?
T.E.: Igen… De amikor tömeget építek, akkor mindenevő vagyok, akkor én halálosan eszek mindent… A minden az mindent jelent, szemtelenül és nagyon sokat! De a fogyasztást keményen csinálom, mert versenyek úszhatnak el. Most már nem gyerekjáték, agyilag lejutottam oda, hogy túl nagy a tét ahhoz, hogy én kockáztassak. Májusban kezdtem a felkszülést, tehát négy hónap, nekem kell mostmár ennyi!

BB.Hu: Végezetül — egy ügyes időparadoxon segítségével előreugorva az időben a VB utánra, amely az interjú elején a jövő volt — a legfontosabb kérdések: milyen volt az idei VB?
T.E.: Ismét ötödik lettem! Amikor mondták a nevemet, csak álltam, azt gondoltam, ez tévedés lesz, nehogy már megint ötödik? Csalódott voltam nagyon. De aztán utólag nézve a képeket, lehettem volna akárhanyadik is a döntősök közül, harmadik vagy akár hatodik. Nem volt rajtam elég tömeg; a plusszosok között én voltam a legvékonyabb, de pl. a legizmosabb — szerintem legjobb — portugál lány be sem került a döntőbe!

BB.Hu: De nem adtad fel, és még gyorsan bekészültél a Mastersbe, hogy azért meglegyen a megérdemelt világbajnoki cím!
T.E.: Igen, de azért mégse ugyanaz. Ez azért egy másik világbajnokság, nem a „nagy” világbajnokság. De az emberek megnyugtattak, itt a teremben is sokan gratuláltak, az itteni fiúk és lányok szurkolása már a felkészüléskor is nagyon sokat jelentett nekem — azt mondták, megérdemeltem végre: ez nagyon jól esett! Annyi év után azért mégiscsak arany!

BB.Hu: Milyen volt a Masters VB? Van-e valami különbség?
T.E.: Teljesen más, sokkal jobb volt a hangulat — nincs idegeskedés, nincs rivalizálás. Ez a 35 év felettiek versenye, a két héttel ezelőtti VB-nél gyengébb volt a mezőny, de négy lány is volt, aki a VB-n is indult. Ami érdekes volt, és igen meglepett: a férfi 40-50 közötti mezőny; rengeteg helyről érkeztek a világból és nagyon jól felkészültek! Ráadásul sok, 25-27 versenyző volt kategóriánként!

BB.Hu: Hogyan tovább?
T.E.: Az utolsó versenyem Szegeden lesz a Bajnokok Éjszakáján és befejezem. Sajnos a VB megnyerése és a páros EB kimaradt az életemből, de eljött az ideje, hogy visszavonuljak. Az edzősködést folytatom és természetesen nagyon szeretném átadni a tudásomat és tapasztalatomat, csak sajnos nem túl sokan érdeklődnek komolyan s portág iránt!

Sok sikert! Még akkor is, ha tujduk, senkinek sincs esélye ellened, Nem utolsó sorban azért, mert egyelőre úgy néz ki, veled lezárult a női testépítés korszaka Magyarországon!

Az interjú a MuscleSport magazin 21. számában jött le 2005-elején. Taksonyi Erika mégsem vonult vissza, de vele sajnos valóban lezárult a női testépítés korszaka Magyarországon. Erika indult és nyert még versenyeket, pl. MuscleManiát, de amit ma női testépítésnek csúfolnak, abszolúte izom nélküli modellekkel, az nem tekinthető semmiképpen sem a női testépítés folytatásának!

Drugs Bunny és Sztípity Robi
Címoldal | Sztárprofil | Interjúk | Videók | Vissza


Tényleg gagyi az idei Mr. Olympia? Háború vagy cicaharc?
Még mindig jobb, mintha valóságsóban bohóckodna!
Egyre izgalmasabb az idei Mr. Olympia!
Termékajánló
600 gr. 
 / 4.7
 
8 290 Ft
4 kg 
 / 4.5
 
12 340 Ft
60 tab. 
 / 5.0
25%   3 990 Ft  
2 990 Ft
Képgaléria
Képgalériánkban jelenleg
104356 fénykép található.
Superbody 2010
Superbody 2010
Superbody 2007
Priskin Gyula
Superbody 2007 Priskin Gyula
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő

Videó Ajánló
BB.Tv Episode #10.
BB.Tv Episode #10.
BKE: bicepsz csiga
BKE: bicepsz csiga
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő


Partnereink





Megosztás

Médiaajánlat | Impresszum
Töltődik...
Türelem töltődik....