Logo
Aranyos Amazon - Interjú Lengyen Arankával  

Aranyos Amazon - Interjú Lengyen Arankával

Aranyos Amazon - Interjú Lengyen Arankával

Lengyel Aranka gyönyörűbb mint valaha, de a hatásvadász intro-t ebben szeretnénk is kimeríteni, ezért nem fogjuk semmiféle feketepárducistennőhöz hasonlítani roppant drámai képzavarokat keresve, maradjunk csak annyiban, hogy hihetetlen, hogy már tíz éve is versenyzett! Közben eltelt sok év, ma már 7 éves a kisfia, 6 éves a kislánya és kb. 3 év kihagyás után ismét visszatér, kevésbé izmosan, ezúttal fitnesz formára koncentrálva. Ismét nem túlcizellált interjút, inkább egy baráti beszélgetést olvashattok, amely a szokásos buta kérdéssel kezdődik, mert jobb nem jutott eszünkbe:

BB.Hu: Mikor és miért kezdtél el sportolni?
Lengyel Aranka: Gyerekkoromban kézilabdáztam, futottam. A tornatanárom elégg hajtott minket és ha valaki erre hajlandó volt, akkor megadta neki a kellő lökést — amit így utólag nem bánok. Egyébként azért kezdtem el bodyzni, mert csontkollekció voltam. Kereken 20 kilóval voltam kevesebb mint most: 170 cm voltam és 50 kg. Anja Langer miatt kezdtem el body buildingezni, ez halál komoly. A férjem edzéseit három évig végigcsücsültem, nézegettem a body-s újságokat és azt mondtam, nekem kell ilyen test!

BB.Hu: Akkor ti nem úgy jöttetek össze, hogy találkoztatok az edzőteremben és…?
L.A.: Nem, nem, nem. Ez gyerekszerelem volt, én még csak 15 éves voltam amikor megismerkedtünk. Valamilyen szinten miatta kaptam rá a testépítésre, de tényleg csak azért, mert nagyon tetszett. Aztán amikor elindultam az első versenyen, jött a sikerélmény, egyre jobban belelendültem… én most is beledöglenék, ha úgy néznék ki, mint egy átlagember, mint pl. a velem egykorú többgyermekes családanyák. A 120 kg-os barátnőm — akit én elfogadok olyannak, amilyen — full ki van akadva, amikor mondom neki, hogy most nekem naponta egy órát kell taposnom, mert tiszta cucc még a fenekem, meg a csípőm, meg a combom! Akkor ő már csak legyint, hogy „ez bolond”. Az ember agya átalakul. Szó szerint rááll erre az életre.

BB.Hu: Te bolond vagy őszerinte, szerintem meg ő bolond, amikor tükör elé kell állni!
L.A.: Az annyira nézőpont kérdése. Én dagatnak tartom most éppen 3 hónappal a verseny előtt magamat, van aki meg azt mondja, hogy „úristen, én nem akarok olyan izmos lenni, mint te!” A pohár félig tele van, vagy félig üres? Azt mondják, hogy nagyon makacs és önfejű vagyok. Ebben lehet, hogy van valami. Engem annyira nem érdekel, hogy más mit gondol rólam! Ilyen szempontból mondhatom azt is, hogy egoista vagyok, mindig az érdekelt, hogy én magamról mit gondolok. Szőke voltam és nem kérdeztem meg a férjemet, hogy lehetek-e fekete: elmentem a fodrászomhoz, azt mondtam, hogy fekete akarok lenni! A férjem csak nézett!

BB.Hu: Sokkal jobban áll neked a fekete! (A fekete nők a legszebbek, de ez titok!) Milyen az eredeti hajszíned?
L.A.: Gesztenyebarna. 27 évig az volt, régen a versenyeken is, de azt nem éreztem magaménak. Most is úgy vagyok is úgy vagyok a versenyzéssel, hogy tudom, hogy milyennek találtam ki magam őszre, és ha azzal befutok, akkor jó! Kitaláltam, és azt meg fogom csinálni!

BB.Hu: Forma vagy fitnesz body?
L.A.: Ez attól függ, mik a követelmények. Mikor a gyerekeim születése után elindultam a bodyban, mert azt mondták, hogy nőies irányzat és blablabla, hiáb hoztam a legjobb fazonomat, ami szerintem valaha létezett — és tényleg csak táplálékkiegészítőkkel! (Ezért is vagyok arra az eredményemre büszke.) Habár ezt szerintem sokan nem hiszik el, mindegy: én tudom. Eléggé ledöbbentem a VB-n, amikor mondták, hogy nőies irányzat: tuti, hogy én voltam az egyetlenegy, aki még nő volt a mezőnyben. Hogy most mia az, ami kell, majd meglátjuk! De semmiféleképp nem bodyban indulok.

BB.Hu: Az már nincs is! De mindez téged nem tántorított el a versenyzéstől?
L.A.: Abszolút nem. Én világéletemben olyan voltam, hogy mindig kell valami kihívás! Amikor a gyerekeim születtek, akkor az volt a nagy dolog az életemben és nem is érdekelt semmi más. Akkor az érdekelt, hogy kaptam paradicsomos kupakos fűszertartót és az összes fűszertartóm olyan volt a konyhában, meg a bébiruhák — akkor teljesen az volt az én világom.
De hát ez valamilyen szinten elmúlt, mert a gyerekeim megnőttek, már nem azt kívánják, hogy éjjel nappal az ő fenekükkel foglalkozzam. Akkor teljesen arról szólt az életem — bár persze közben újságokat nézegettem — abszolút nem volt azzal problémám, hogy én most nem versenyzek.

BB.Hu: Mennyit hagytál ki a terhesség alatt?Nem is edzettél?
L.A.: 5 évet biztosan. Nem edzettem: amikor én tartósan nem edzek, akkor lefogyok, ez érdekes. Nem vagyok az a nagy zabálós típus. Mivel ugye családom van, szinte majdnem mindennap főzök, és én az a típus vagyok, hogy megfőzök, tele vagyok már a szagokkal, és már nem az orientál engem, hogy együnk valamit. Én találok másfajta örömet is az életben, mert sok ember tuti, hogy azért eszik, mert örömforrás. Én eléggé jövök-megyek típus vagyok, és nem az az alap, hogy „jaj, most mit együnk?”. Volt olyan, hogy délután ettem csak, mert jöttem-mentem, tettem-vettem, főztem és akkor „úristen szédülök!” Persze, most ügyelek a kajára. Most is megcsináltam a brassóit a gyerekeknek, a családnak, és közben puffasztott rizst mártogattam diétás lekvárba — elárulom — mert annyira kész voltam. Ja, és én mindig éhgyomorra edzek reggel. Hosszú ideje edzek reggelenként, erre rááll az ember agya.

BB.Hu: Mennyi ideig tartanak az edzések? Kardió is van bene?
L.A.: Nem, én mindig este kardiózok. Mondjuk most elkezdek napi egy órát taposni, és akkor azt mindig este, lefekvés előtt, mert attól annyira lepukkanok, hogy csak arra vagyok alkalmas, hogy lezuhanyozzak és lefeküdjünk. Reggel csinálom mindig a súlyzós edzést, akkor engem az feltuningol, meg attól úgy egyben vagyok, összerak lelkileg-testileg.

BB.Hu: Nem vagy tőle hulla egész napra?
L.A.: Nem, csak nagyon ritkán, amikor már megy ez a fullextrás diétázás. Akkor ingerült vagyok, magamba fordulok, nem beszélgeteünk. Én nagyon heves természetű vagyok, de rettenetes módon gyakorlom az önuralmat.

BB.Hu: Egy kis konkrétumot mesélj az edzésekről. Hogy néz ki az edzésed alapozásnál és felkészülésnél?
L.A.: Amikor alapozásom van, heti ötször edzem. A kardiót időhiány miatt hanyagolom, mert egyébként szeretem csinálni. A verseny közeledtével viszont akkor is ráugrok a taposógépre, vagy futok este, amikor pont a hátamnak a leges-legközepébe sem kívánom. Tehát abban különbözik, hogy heti 5 edzésem van, egy-két kardió, vagy nulla, de amikor közeledik a verseny, akkor heti hat edzésem van — egyet pihenek vasárnap — és minden este kardiózok. Nekem kell a lábam miatt. Szerintem ez annyira egyénfüggő! Most annak örülök, hogy bírja az edzéseket, pedig meghajtom magam. Mondta is nekem az egyik nap egy fiú, hogy „te úgy edzel, mint aki az életéért küzd!” Valamit vagy csinálunk, vagy nem! Edzés alatt nagyon befelé forduló vagyok. Van egy lány, aki együtt jár velem edzésre — elkapta tőlem ezt a betegséget — és mondtam neki is, hogy én nem tudok edzőpartnerrel edzeni, és nem bírom, hogy engem ott menetközben valaki izélgessen. Az egy dolog, hogy szólok valakinek — tegnap csináltam egykezes súlyzóval nyakból nyomást, és 20 kg-nál már nem árt, ha valaki vigyáz, hogy fejbe ne kólintsam magam. De az, hogy én ott közben „csip-csip”, cseverésszek, az nem! Hallottam már olyat, hogy „jaj, hát ez a csaj olyan nagyképű!” Persze, ha 7 hónap múlva van a verseny, én is más vagyok — eszegetek ezt-azt, meg finomságokat, de ha közel van, akkor arra törekszem, hogy tényleg minden szériából a maximumot hozzam ki.

BB.Hu: Akkor neked már nincs szükséged edzőre?
L.A.: Nem, régóta nem igénylem ezt. A kezdet kezdetén a férjem adta az edzésterveket és az instrukciókat, aztán mindig a klubvezető. Tehát amikor a Koko-ban edzettem, akkor a Koko adott tanácsokat, mutatott gyakorlatokat, a Pro Fitnessben a Kövér Juli, de onnantól kezdve nem. A Pintér Feritől indultam, de nála nagyon ritkán tudtam edzeni, mert rettenetesen távol esünk egymástól és nem tudtam megoldani. Aztán a Kormos Zoli adott egy pár jótanácsot. Olyan régóta edzem már, szerintem ez a sport arról szól, hogy magadra figyelj, a testedre, hogyan reagálsz, mitől fejlődsz… táplálkozásban ugyanez, annyira egyénre szabott! Ha pl. 3 szériánál többeket csinálok (pl. válledzésre gondolok), elmúlik a vállam, még az a kicsi is ami van, viszont a lábamra meg hülyére edzhetem magam, akkor jön formába! Ki kell tapasztalni, ez nem egy-két hónap! Egy ember nem tud mindig ott állni mellettem és figyelni, hogy mit csinálok, éppen milyen fáradt vagyok — mert az is sokat számít, hogy hogyan megy le az ember edzeni.

BB.Hu: Nem találsz edzőpartnert?
L.A.: Én annyira megszoktam már, hogy lemegyek befordulok, edzek. Szerintem egy ember így tud igazán magára figyelni. Ha nekem ott van egy edzőpartner, akivel felváltva csináljuk a gyakorlatot, úgyis elkezdünk valamiről beszélgetni.

BB.Hu: Attól függ ki az. Olyan valaki kell, aki húz.
L.A.: Volt a legelején, amikor a férjemmel edzettünk együtt. Ő úgy hajtott, mint a csatalovat, nem volt beszélgetés. De általában a lányok alkalmatlanok, egy fiúval meg nem fogok együtt edzeni, nem is találnék szerintem. Most ki az a hülye, aki lejön nekem minden nap edzeni 8-ra vagy 9-re és végigcsinálja azt az edzést, amit én? Így is sokszor néznek, hogy ez a nő bolond, látom a fejükön! Istenigazából nem érdekel, hogy mit gondolnak, de az rá van írva a fejükre! Eleve nem tudják, hogy mitől vagyok olyan elvetemült, meg sokan nem is értik.

BB.Hu: Ért már csalódás a testépítés miatt, a testépítésben?
L.A.: Igazából nem, annyira magaménak érzem. Amikor lesérültem, az full büntetés volt, hogy nem tudtam edzésre járni, de amikor már járhattam a járógipszemmel, lementem. Tudtam hátazni, hasazni. Felraktam a lábamat. Az, hogy néha valaki úgy néz rám, hogy mekkora karja van ennek a csajnak, az inkább jó érzés. Vagyok olyan pimasz, hogy Istenigazából nem is érdekel, hogy mit gondol az az xy csaj. Engem se érdekel, hogy ő miért akar cérnavékony lenni, vagy olyan nagyon kövér lenni. Én így érzem jól magam a bőrömbem, és ha neki nem tetszik, ne nézzen rám. Ennyi. Versenyzéssel kapcsolatban már ért csalódás. Amikor befutónak éreztem magam és mondták, hogy második vagyok! De igazából azért is nem érhet csalódás, mert mint mondtam már, teljesen magamnak csinálom. Persze az nagyon jó érzés, amikor az ember nyer.

BB.Hu: Hogyan indult el a versenyzői karriered? Te voltál már nagyon az elején VB-n is!
L.A.: A junior VB-n. Amikor elkezdtem edzeni, a testem nagyon jól reagált, talán még egy éve sem edzettem, amikor elindultam az első Junior Magyar Bajnokságon. Megnyertem. Magyaron lettem harmadik-negyedik, de a juniorokat mindig megnyertem. Ehhez valószínűleg kellett a genetika is, meg ha valamire rákattanok, akkor eléggé elvetemült tudok lenni.
Minden versenyen elindultam akkor, amin lehetett: ez volt nekünk. Dolgoztunk, azon kívül edzettünk, központi dolog volt ez az életünkben.

BB.Hu: Van női testépítők közül valaki, aki a példaképed?
L.A.: Hát, a profik közül egyetlenegy csaj, ő egy régi motoros: Cory Everson.

BB.Hu: Milyen élményeid vannak a médiával kapcsolatban?
L.A.: Volt egy hatalmas élményem a Caludia Show-ban. Óriási kiábrándulás volt mind az ember, mind a műsor. Ez is arról szólt, hogy behívtak 3 emberkét, aki szerintem életében még edzőtermet sem látott, és akkor ez a „majd most mi beszólunk…”. A Balogh Laci a Pintér Beatrix, a férjem és én voltunk ott. Felhívtak, tök normálisan, hogy menjünk már el, mert be akarják mutatni ezeket a sportolókat, mi meg elmentünk. Nem volt semmi előre megbeszélve és hülye kérdéseket tettek fel. Azt mondja nekem a Claudia — soha nem felejtem el — és ha majd nyugdíjas leszel, arról fogsz mesélni az unokáidnak, hogy milyen volt edzeni? Komolyan az fordult meg bennem, hogy ez a nő ennyire sötét, vagy engem néz ilyen hülyének?

BB.Hu: Amikor Liptai Claudia nyugdíjas lesz, mit fog mesélni, hogy 30 évesen mekkora tehénként volt szexszimbólum?
L.A.: Annyira kiábrándító volt! Mondtam is neki, hogy szerintem egy ember inkább járjon edzésre — legyen az ping-pong, kézilabda, foci… bármi — mint hogy a kocsmában leigya magát. Minden embernek kell valami szórakozás, hobbi. Van, aki horgászik, én ezt szeretem csinálni. Claudia nekem olyan jópofának tűnt, amíg nem ismertem meg személyesen, lehet, hogy a műsor kedvéért volt olyan, amilyen. De az a stílus, ahogy ott velünk viselkedtek… hát én azt mondtam, hogy felfordul a gyomrom. Azt mondja nekem egy srác, hogy bennem nincs semmi nőiesség. Mondtam neki, hogy nem neki akarok tetszeni, mi közünk van egymáshoz? Nem azért csinálom, mert az egész világnak akarok tetszeni… én így szeretem magam, így érzem jól magam és ha Kis Pistának nem jövök be, kit érdekel?

BB.Hu: Nem zavar, hogy bámulnak a teremben?
L.A.: Nézőpont kérdése. Én nem azért megyek le, mert most jujj, meg fognak bámulni! Én azért megyek le, mert imádom csinálni, nekem ez kell testileg, lelkileg, mindenhogy, hogy egyben legyek aznap. Sose foglalkozom azzal, hogy ki hogyan edz. Valamelyik nap is mondta az egyik srác, hogy „olyan depis vagy, nem beszélgetsz”. Nem vagyok depis — én edzek. Én le nem mennék ilyen csak női klubba, ahol tuti, hogy a nők be nem fogják a szájukat. Biztos, hogy ott kapnék idegrohamot, nem bírnám ki. Most úgy edzek, hogy nem is pihenek: addig pihenek, ímg átmegyek a másik helyre. Ez a zsírégető edzésprogramom. Így próbálj meg beszélgetni! Annak örülök, hogy szusszanok!

BB.Hu: Igen… csak az emberek beszélgetni szeretnek, a nagy többségnek nincs igénye arra, hogy megtudja az igazságot. Ez nehéz? Ez kemény? Fel fogja törni a kezemet? Ettől izomlázam lesz és fájni fog?
L.A.: Ez olyan sport, amihez kitartás kell. Ha lemegyek egy héten egyszer edzeni, abból még nem lesz cserebogár. A másik fele, hogy amikor az ember először lemegy edzeni, akkor a seprűnyéllel sem tud leguggolni. Amikor szülés után ráálltam a taposógépre, 2 perc után én is lefordultam. Fizikálisan is kitartást igényel.

BB.Hu: Különböző sztáredzők meg azt hitetik el emberekkel, hogy napi 6 perc csodát tesz.
L.A.: Ez becsapás! Én meg azt mondom, hogy nem. Kezdje napi 6 perccel, máskülönben infarktust kap, és nem egészséges lesz, hanem vihetik a temetőbe. Próbálja meg kitartóan űzni ezt a sportot, és akkor meghozza a kívánt eredményt.
Nekem semmi nem jön ingyen. Én is átlátom a kislányom születése óta, hogy olyan szépen el lehetne cseppfolyósodni. De tényleg! Nekem is simán meg lehetett volna azt tenni, és át is gondoltam, hogy nem megyek vissza edzeni…

BB.Hu: Amikor terhes voltál, figyeltél a kajádra, vagy ezt a hagyományos dolgot csináltad, hogy „jaj most kívánós vagyok, mindent megeszek és hízok 60 kilót”?
L.A.: Ez tök érdekes. Én a kisfiammal 6 kg-t híztam. Tök viccesen voltam terhes. 5 hónapig semmi bajom nem volt, aranyos kis hasam volt, onnantól kezdve olyan gyomorsav túltengésem volt, hogy ülve aludtam, nem tudtam lefeküdni, mert rögtön hányingerem volt. Eleve végig dolgoztam a terhességeket is, ezért sem tudtam elhízni. A lányommal 12 kg-t híztam, és vele tök normális terhességem volt. Szerintem egy terhes nő nem sokban különbözik egy átlag nőtől. Ugyanúgy oda lehet figyelni, lehet ápolt, csinos, lehet egészséges. Ennyi. Szerintem én terhesen voltam a legszebb. Ilyen „irul-virul” állapot, nagyon boldog voltam: ez egy nőn nagyon meglátszik. Élveztem mindkét terhességet, akartam ezeket a gyerekeket, életem egyik legszebb időszaka volt.

BB.Hu: Meddig akarod még csinálni a testépítést? Ez egy provokatív, bunk kérdés!
L.A.: Örökké. Tényleg. Én most egy jó ideig szeretnék versenyezni, mert mindenféle magasröptű tervem van. Itthon van az összes kupa és van belőle jópár darab, és a gyerekek mindig kérdezik, hogy anyucika ezt te nyerted? És kérdezte a kisfiam, hogy mikor fogok megint olyan hatalmas nagy kupát nyerni? A gyerekeim még soha nem láttak versenyen — egy kicsit az is bennem van, hogy igen, lássanak engem. Nagyon nagy lökést ad. Nem értik még, de az engem rettenetesen motivál. Ők ezzel egyébként nagyon sokat foglalkoztak. Mert nézzünk egy napot, ami nem ilyen nyári időszak. Reggel 6-kor kelünk, reggeli, mindenki kipakol, bepakol, visszük a macit az iskolába, utána oviba, és a gyerekek tudják, és nekik teljesen természetes az, hogy az anyu most megy edzeni, és utána teszi a dolgát és majd jön értük. Most várják, hogy majd szeptemberben legyen ez a verseny. Ebben nőttel fel, amióta az eszüket tudják, anya mindig ment edzésre.

BB.Hu: Ugye nemrégiben volt egy komoly sérülésed?
L.A.: Vannak negatív dolgok az ember életében, amit meg kell élni. Nincsenek véletlenek. A tavaly tavaszi-nyári fitnesz versenyre 2 évig készültem, mint egy hülye elvetemült, és verseny előtt másfél, max. 2 hónappal, egy hülye ugribugri jelenetnél megsérültem, pedig előtte soha még csak meg sem bicsaklott a bokám! Akkor meg elszakadt a keresztszallagom. Igencsak megreccsentem, de hát utána volt időm átgondolni a kertben.
Egyszer-kétszer felhívtam a Kormos Zolit, volt nagy bőgés, mert én hittem abban, hogy nekem nincs semmifajta keresztszallag izém, mert a sérülés után még lábaztam. Az agyam még nem hitte el, hogy ilyen komoly sérülésem van. Éreztem, hogy nem szabad leguggolnom, mert azt nem bírom, de csináltam midenféle mást. Aztán kimutatta az ultrahang, hogy itt valószínűleg keresztszallag szakadás van. Egyébként borzalmasan optimista vagyok, amíg nem mondják meg az igazat. Igazából akkor hittem el, hogy tényleg elszakadt, amikor elmentem a mammográfiára. Oda is még halál vígan mentem, még diétáztam, hogy ez úgyis rendbe jön, semmi probléma, taposni tudtam, és amikor elolvastam a leletet, hogy a keresztszallag… mint akit megrúgtak. Akkor teljesen kiütöttek, bőgtem az autóban.

BB.Hu: Annó miért döntötted el, hogy váltasz: testépítés helyett fitnesz?
L.A.: Rióban. Nem azért, mert nem kerültem be a döntőbe, hanem mert nem tetszett, amit követeltek világszinten. Nagyon elszánt voltam, jártam edzeni rendületlenül, a Kormos Zoli előtt egy másik edzőhöz, aki a Power Gym-ben tanította ezeket a kislányokat, csak aztán úgy voltam vele, hogy ha jóktól tanul az ember, akkor jobb lehet. Mondták, hogy a Zoli nagyon jól tanít, türelmes, magyarázott ezer évig, maximálisan az emberem volt. Csak mégse jött össze a sérülés miatt, és most már azért nem fitnesz, mert had ne kísértsük a sorsot! Nekem a fitnesz forma nagyon tetszik. Azért is mentem ki a Magyar Bajnokságra, hogy megnézzem a lányokat, hogy most mi az, ami kell?

BB.Hu: És rájöttél?
L.A.: Istenigazából nem, de az is valami, hogy látod a versenyzőket, hogy hogyan néznek ki.
Van valami képem arról, hogy mi az, ami kellene. Az egy dolog, hogy én mit képzelek magamról…

BB.Hu: Nem tudom. Én úgy gondolom, hogy a Te alakod jó lenne nemzetközibe. Hogy Magyarországon jó-e ez, az nem szakmai kérdés sajnos, hanem politikai.
L.A.: Magyarországon ez abszolút „politika”. Azon a bizonyos MB-n azt mondtam, hogy első leszek, és nem. Világszínvonalon? Az első fitnesz VB-n volt szerencsém kint lenni, akkor mondták, hogy minél többet fogyjak, mert majd túl izmos leszek, és én nagyon le tudok fogyni. Úgy is néztem ki, mint egy kismadár. Na minden voltam, csak erős nem! Mondták is, hogy testben tök jó, csak közel sem tudtam úgy teljesíteni, mint azok a lányok, akik úgy nőttek fel, mint tornászok. Tátott szájjal néztem. Olyan tripla herkentyűs valamiket ugrottak, hogy csak na! Lehet, hogy nyugdíjas koromig kéne gyakorolni napi 20 órában… ezt azért nem lehet behozni, amit gyerekkorban megtanultak. Ezért gondoltam azt, ha én még akarok világszinten valamit, akkor az a fitnesz formában, vagy fitnesz body-ban lesz.
Az egyetlen fitnesz verseny, amin indultam az Csehországban volt, és ott láttam, azt hiszem a fitnesz body-s csajokat, akiknek nem volt nagy gyakorlatuk. Megmondom őszintén, nekem azok a lányok jobban tetszettek, mint mi, fitneszesek. A fitneszes lányok annyira szárazak voltak, hogyan lehet így ugrálni? Sőt, a fitneszes lányok úgy néztek ki, mint régen a bodysok. Egyik másik lánynak volt olyan álla, hogy csak néztem — és nem úgy jött a világra szerintem!

Kérdező: És meddig szeretnél eljutni a versenyzésben világszinten?
L.A.: Amatőr világszintig. Mindenképp szeretném ebben elképzelni a jövőm, nem csak mint versenyző, hanem, hogy is mondjam… maximálisan ezzel foglalkozni. Tizenakárhány éve vendéglátózunk, rettenetesen bele vagyok fáradva. Nem úgy képzelem el a hátralévő életemet, hogy én mindig vendéglátózni fogok, rendezvényeket tartani, meg standolni, pultost felvenni, meg kirúgni, stb. Másképp! És mivel annyira szeretem ezt a sportot, ahogy most is csinálom, el tudom képzelni, hogy ezzel foglalkozzam.

BB.Hu: Ehhez nagyon sok sikert kívánunk. Jó felkészülést az őszi szezonra, mi is ott leszünk. Köszönjük szépen a beszélgetést!
Lengyel Aranka: Nagyon szívesen.

Az interjú a MuscleSport magazin 24-es számában jött le, 2005. nyarán. A magazin minden idők egyik legszebb címlapú magazinja, nem mással, mint a szenzációsan szexi Lengyel Arankával!

Drugs Bunny és Sztípity Robi
Címoldal | Sztárprofil | Interjúk | Videók | Vissza


Tényleg gagyi az idei Mr. Olympia? Háború vagy cicaharc?
Még mindig jobb, mintha valóságsóban bohóckodna!
Egyre izgalmasabb az idei Mr. Olympia!
Termékajánló
%
85 gr. 
 / 4.7
8%   490 Ft  
450 Ft
0,5 lit. 
 / 4.7
 
3 890 Ft
%
2,273 kg 
 / 4.7
24%   20 890 Ft  
15 890 Ft
90 kap. 
 / 4.9
 
2 450 Ft
Képgaléria
Képgalériánkban jelenleg
104356 fénykép található.
Sexy & Muscular
Gabi Mlsnova
Sexy & Muscular Gabi Mlsnova
WABBA World Championship 2010
WABBA World Championship 2010
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő

Videó Ajánló
Superbody 2013 gp2
Superbody 2013 gp2
BEK: Lábtolás
BEK: Lábtolás
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő


Partnereink





Megosztás

Médiaajánlat | Impresszum
Töltődik...
Türelem töltődik....