Logo
 

A "Lábember"

"A testépítés az életem: ha nem lettem volna testépítő, nem tudom, mit csináltam volna egész életemben. Úgy tekintek a testépítésre, hogy ez az, ami én vagyok."

A "LÁBEMBER"

Sok testépítő híres egy adott testrészéről, amely felette állt a többinek. Az adott izom rettenetes mérete és alakja meghatározta a "fejlődés" szó értelmét a testépítő világban. A nevek az izmok szinonimái lettek: Larry bicepszei, Arnold mellei, Dorian háta árnyékba borított mindent a színpadon.

A láb fejlettsége szempontjából egy ember emelkedett ki. Bár utoljára 1986-ban lépett színpadra, fenomenális lábai még mindig etalonként szolgálnak a vas szerelmeseinek. Ő Tom Platz.

De Tom mindig több volt, mint egy nem e világi lábizom: azokban az időkben a versenyző barátok és a rajongók egyaránt bámulták ösztönös showman viselkedését, kitartását akár sérülések esetén, és barátságos természetét még a siker csúcsán is.

- Mikor jutott a bodybuilding először az eszedbe?

TP: Azt kell mondjam, a szőke bombázó, Dave Draper sokat tett ezért. Amikor kölyök voltam a közép-késő hatvanas években, láttam egy képet, amit Artie Zeller csinált a magazinokban és ez megrengette a világomat. Örökre megváltozott az életem. Ha nem láttam volna Dave-et a fotókon, majd később fimjében a "Don’t Make Waves"-ben és a tévében a Beverly Hillbillies-ben akkor sosem foglalkoztam volna ezzel a sporttal.

Vicces, de már 9 évesen elhatároztam, hogy véghezviszem ezt a karriert, amit az végigcsináltam az elmúlt 36 évben.

- Edzettél valaha Dave-el?

TP: Santa Cruzba költözött Kaliforniába, ezért volt elsődleges nekem idejönni Michiganből.( Platz Pittsburgben és Kansas Cityben nőtt fel mielőtt Michigenbe költözött a főiskola miatt) Edzettem itt és ott is vele. Ismerem közelről Dave-t elég jól, nemrég a feleségemmel és az ő feleségével együtt ebédeltünk.

- Mit tanított neked?

TP: Dave-nek a testépítés játék volt, az edzés szeretete. Ő nem volt magamutogató, sőt még színész sem. Néha úgy kellett kilökni a színpadra. Nem tudta, hogy milyen jó volt. Egyszer azt mondta nekem, zavarba hozta hogy ő volt Mr. America, nem akarta elmondani senkinek. Dave nagyon különbözött Arnold Schwarzeneggertől, aki a másik mentorom volt. Dave több volt, mint csak egy befelé forduló ember: bár a hollywoodi élet része volt, és tudott maradni, a folytatást kellett volna választania. De inkább nem tette.

- Mik a legjobb emlékeid Arnoldról?

TP: Arnold természetesen nagyon agresszív volt. Ausztriából érkezve azt hitte, minden lehetséges – ez Amerika. Emlékszem egyszer elmondta nekem, mit akar tenni az életében színészként, producerként és politikusként. Én persze azt hittem viccel. És mint tudjátok, mindent megtett, amit mondott nekem. Dolgoztam vele különböző projecteken éveken át: nagyon befolyásolta az életemet.

- Mi volt a legőrültebb lábedzésed?

TP: Hat darab 45 fontos tárcsával kezdtem (2Okg.) oldalanként és 20 ismétlést csináltam bukásig. Ezek nem powerlifting stílusú guggolások voltak, hanem testépítő stílusúak: lementem teljesen mélyre, amíg a fenekem megérintette a sarkamat. Majd visszaraktam az állványra a súlyt és azonnal levettünk 1-1 tárcsát, hogy csinálhassak megint annyit, amennyit tudtam bukásig. Megint leraktam, pihentem egy kicsit többet, majd levettünk egyet-egyet, majd újra ugyanezt. Az egész szett kábé 150 ismétlés volt. Totál kimerültem ezen a végére. Emlékszem, feküdtem a földön és úgy éreztem hogy valaki késeket vagdos a lábaimba. Miután visszavonultam, sokszor gondoltam azt, hogy kissé hülye voltam. Csinálna ilyet épeszű ember? Mint profi atléta ez nem az egészségről, ez a teljesítményről szól. Ez arról szól, hogy a legfríkebb legyél a színpadon!
Amíg ez volt a legőrültebb, valószínűleg a legismertebb edzésem, ami gyakran szóba kerül a szemináriumokon - egy régi cikk alapján - az, hogy 10 percig guggoljunk a testúlyunkkal. Nem számoltuk az ismétléseket, de megvolt 10 perc.

- Egyéb edzés, ami eszedbe jut?

TP: Sok mókás lábedzésem volt, különösen a főiskolai éveimben. A guggolást úgy tekintettük, mint egy külön sportot. Volt hogy hónapokkal előre kineveztünk egy napot, mint speciális guggoló napot, és arra készültünk. Azon a napon tízen állták körül a guggolóállványt és figyelték a másik guggolását.

- Te voltál a legjobb guggoló a társaságotokban?

TP: Őszintén szólva, voltak ott olyanok, akik tényleg nagyon tudtak guggolni. Ott volt Steve Bradley, aki most Tenesse-ben él, aki lenyom még engem is guggolásban. Ő nagyon jó guggoló volt. Nemrég kaptam tőle e-mailt, 20 éve nem beszéltem vele. Mondtam neki, hogy minden szemináriumon felemlegetem a neved! Én csak az a fickó vagyok, aki idejött és felfedezte Joe Weider.

- Lábedzés terén van-e olyan érzésed, hogy más volt a Te idődben?

TP: Régen senki nem guggolt sokat. Amikor Kaliforniába jöttem és a Gold’s-ban edzettem, ki kellett húznom az öreg padokat a guggolóállványból, mert ott tárolták, amit nem használtak. Amikor guggoltam, megkérdezték: ezt miért csinálod? Ez a szokással ellentétes volt akkoriban, mert senki sem csinált guggolást bukásig, sem erőltetet ismétléseket vagy statikus ismétléseket. Én csak azt tettem, amit éreztem, hogy jó nekem.

- Találtál akkoriban nadrágot, ami rádment?

TP: (nevet) A korai éveim alatt, mielőtt profi lettem, nem tudtam nadrágot venni. Nem hiszem, hogy 30 éves korom előtt volt farmerom. A 70-es 80-as években a szoros farmerek voltak a menők, és én egyikbe sem fértem bele. Emlékszem, mindig melegítőben jártam: bármerre mentem - kiállítás, vacsora - mindegy, mindig melegítőben. Ez volt egész addig, amíg változott a divat majd visszavonultam, ezért vesztettem a tömegemből, akkor végre meg tudtam venni az első farmeromat.
Amikor sok testépitéssel kapcsolatos szereplést kezdtem csinálni, volt egy szabóm, aki nadrágokat csinált nekem. Jó munkát végzett, megcsinálta a ruháimat úgy, hogy rámillettek, és nem úgy néztem ki, mint egy nagy zsák.

- Mindig nagyobb volt az átlagnál a lábad?

TP: Nem nagy lábbal kezdtem… emlékszem, a középiskolában vékony lábam volt. Tény, hogy úgy ismertek, mint akinek nagy felsőteste van, de vékony lábai. Amikor elkezdtem edzeni Michiganben, egy Bob Morris nevű fickó edzett olimpiai súlyemelésben engem, és ő mutatta meg, hogyan kell guggolni. Megvan a genetikai előnyöm a nagy lábakhoz, de azért nem nőttek akkorára a lábaim csak azáltal, hogy kétszer körbejártam a guggolóállványt. Szerettem az érzést, ahogy nagy súlyt veszek a nyakamba és nehéz lábedzést csinálok, mielőtt az népszerű volt. Valóban nagyok lettek a lábaim, amikor elkezdtem őket keményen edzeni, de a minőség, a szálkásság és a nyúzott-szerű állapot évek kemény edzésmunkájának és diétájának eredménye volt.

- Mit gondolsz a mai testépítésről?

TP: Sosem gondoltam volna, hogy a színpadon 300 fontos vagy még nehezebb versenyzőket láthatunk majd öt százalék vagy az alatti testzsírral! Ha azt mondod egy testépítőnek, frík vagy, azt válaszolja: köszi a bókot! És vannak tényleg valódi fríkek. Ezek a csávók hihetetlenek, kerek, nagy, tömör izmokkal. Amikor Ronnie Coleman először nyert (1998) levette a pólóját és mutatott nekem pár pózt: a szám tátva maradt. Még akkor sem láttam ilyen tökéletes bicepszet meg tricepszet, amikor Arnold csúcsformában volt. Még mindig hihetetlen ez számomra. Itt van Lee Priest: 300 font szezonon kívül, és milyen magas, 165?

- Más mai testépítő, akit figyelemre méltónak tartasz?

TP: Dorian Yates minden szemináriumomon ott volt a hátsó sorban, amit Angliában tartottam. Sok energia volt ott, sok motiváció, vastagon érezni lehetett a levegőben. Dorian mindig hátul volt, evett kétóránként, nem sokat beszélt. Félénk fiú volt, de néha felemelte a kezét és azt mondta: van egy kérdésem! Ő azért küzdött, hogy valami nagyszerűt tegyen a sportért. Csodálom a sílusát. Annak tudatában, hogy nem volt a legjóképűbb testépítő, sőt nem voltak színészi képességei a színpadon, odaállt és megmutatta: itt vagyok!

- Gyökeresen változott a testépítés, amióta nem versenyzel?

TP: A "love of the game" nem tűnik már gyakorinak. Beszéltem mai top testépítővel, aki azt mondta: nem szeret edzeni, nem tudja, hogy kell edzeni, csak lemegy a terembe és pumpál egy kicsit, csinál párat ebből-abból és eredményes lesz. Én azt hittem, viccel. Ez nem az, hogy a "szerelem" nincs meg. Néhányaknak megvan, ebben biztos vagyok. De ez alapvetőbb hozzáállás volt a régi időkben. Mi együtt edzettünk, együtt mentünk a strandra, együtt kajáltunk, együtt buliztunk hétvégenként. Úgy érzem magam, mint öregapám, a mikor a régi szép időkről beszél! Valójában nem akarom fikázni a jelen időt. Biztos vagyok benne, hogy meglesz a jutalma a bajnokoknak és a versenyzőknek.

- Mivel foglalkozol az óta, amióta visszavonultál?

TP: Sok dologgal. A csodálatos feleségem, Cha működtet egy kis stúdiót, amit ArchievExcellence-nek hívnak és lehetőségem van ott tanítani a fiatalokat, mentálisan és fizikailag elhivatottnak lenni és felvilágosítani az optimális egészségről. Alkalmanként dolgozom feltörekvő testépítőkkel vagy más haladó atlétákkal. Az utolsó 8 évben professzora és igazgatója voltam a Bodybuilding Tudományoknak az ISSA-nál (International Sport Sciences Association - az USA egyik vezető edzőképző intézete). Nem gondoltam volna, hogy tanár leszek. Van tanári képesítésem, de vicces, ahogy visszavonultam - ahogy apám előre jelezte 20 évvel ezelőtt - szükségem volt valamire, amihez visszatérhetek. Azt mondta nekem, a testépítő karrierem nem fog örökké tartani: az ajtó korlátozott ideig áll nyitva.
Igaza volt, tartozom neki egy fogadással. Különben aranyhalat árulnék vagy ilyesmi.

- Aranyhalat?

TP: Igen, azért mondom ezt, mert Casey Viator mondta ezt a teremben: "elég volt az Olympiából, visszamegyek Louisianaba és aranyhalat árusítok a kisállat-kereskedésben ami az utcánkban van." Ezzel viccelődött mindig.

- Mi motivál napról napra?

TP: Cha mosolya vagy a nevetése. Az élet önmagában. Felkelni reggel és nézni ahogy feljön a nap. Nem vagyunk itt örökké. A megfelelő súlyzós edzés és a fitness lehet, hogy késlelteti a dolgot, de mindenképpen meghalunk úgyis. Úgy tekintek erre, hogy bulizzunk, élvezzük az életet. Mint fiatal ember azt gondoltam, a cél a pénz. De rájöttem, ennek a szerelemről, egy tevékenység öröméről vagy arról kell szólnia, hogy más akarsz lenni mint a körülötted lévő emberek. Azt hiszem, akkor vagyok a legboldogabb, amikor azt csinálhatom, amit szeretek csinálni, tehát ezt keresem mindenben, amit csinálok, ez motivál az életben.

- Része ennek a boldogságnak a testépítés?

TP: A testépítés nagyon jó volt számomra mentálisan, fizikálisan, szellemileg és anyagilag is.
Nagyon jól voltam díjazva, erre ilyen szempontból nem lehet panaszom. De ha Joe Weider nem látott volna meg és nem kérdezte volna hogy "ki ez a nagylábú fickó ott a sarkon?" valószínűleg ma nem beszélgetnénk.

Címoldal | Sztárprofil | Interjúk | Videók | Vissza


Ez nem akciófilm, nem vicc, nem túlzás: megtörtént!
Óriási kockázat, hogy nem jut be az Olympiára: Big Ramy 19-re húz lapot?
Mostanában megint felröppentek a pletykák Jay Cutler visszatérésének kapcsán, aminek az oka az, hogy állítólag nem csak jó formában is van, hanem egyre vastagabb.
Termékajánló
120 kap. 
 / 4.7
 
3 990 Ft
%
300 gr. 
 / 4.2
10%   4 990 Ft  
4 490 Ft
%
500 tab. 
 / 4.8
34%   8 990 Ft  
5 940 Ft
60 kap. 
 / 4.9
 
2 900 Ft
Képgaléria
Képgalériánkban jelenleg
104349 fénykép található.
Superbody Tavasz Kupa 2007
Grand Prix
Bodó Imre
Superbody Tavasz Kupa 2007 Grand Prix Bodó Imre
Ironman 2006
Moe El Moussawi
Ironman 2006 Moe El Moussawi
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő

Videó Ajánló
Brutal Challange 2010 - Debrecen
Brutal Challange 2010 - Debrecen
Magyar Bajnokság 2001 - Bara Róbert
Magyar Bajnokság 2001 - Bara Róbert
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő


Partnereink





Megosztás

Médiaajánlat | Impresszum
Töltődik...
Türelem töltődik....