Logo
Sharon Bruneau Interjú  

Sharon Bruneau Interjú

Sharon Bruneau Interjú

Olyan szépség, mint Sharon Bruneaué, meghatározhatatlan. Felfogóképességünket meghaladja, és értelmünket felülmúlja. Sharon pontosan az, aminek látszik: rejtélyes nimfa, egyfajta szellem, aki sohasem tűnik fel, és mégis mindenhol ott van egyidejűleg, hogy varázslata ne hagyjon érintetlenül semmit sem, majd ugyanolyan gyorsan másutt legyen. Számtalan adottság birtokosaként ő bizonyára képes erre. Ha egy testépítő versenyen keressük őt, egy Miss Fitness viadalon találjuk. Keressük a Miss Fitness viadalon és egy testépítő versenyen jelenik meg. Ott van a képeslapok első oldalán az egyik boltban és feltűnik a mozivásznon a szomszédban. Amikor úgy dönt, hogy lángol, teste és fellépése egyedülálló vallomás. Sohasem szokványos és ezért bírálják és kitaszítják, bárhova megy is. Mindenütt jelen van és mégis kiszámíthatatlan. Sharon lényével készteti csodálkozásra a közönséget. Szabálytalan pályája vajon tévelygő keresés, vagy van rendszer abban, ami elbűvölő bolondozásnak tűnik? Miért rohan Sharon és miért keletkezik nyugtalanság a nyomában? Sok kérdés. Próbáljunk választ találni Sharon saját szavaiban.

- Nem akrobatikus erőfeszítésből áll az élete?
- Az élet csodálatos és önmagában is küzdelem, ahogyan lennie kell. Kihívást mindenben lehet találni, de minden helyzetben, amivel szembe kerülök, meg kell felelni, ezt faji hovatartozásom miatt már régóta tudom. Francia – kanadai és Irokéz indián ősöktől származok. Manapság már, hála istennek a társadalom sokkal liberálisabb, de középiskolás koromban meg kellett harcolnom a helyemért, sokat szenvedtem sötétebb árnyalatú bőröm miatt. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Valószínűleg csak azt hajtogatták, amit a szüleiktől halottak. Nyáron, amikor lesültem, úgy nézhettem ki mint egy pakisztáni. Nem tudták biztosan ki vagyok, így minden voltam… Ezenkívül nem voltunk éppen gazdag család, ezen az alapon is volt némi visszautasításban részem.

- Melyik városban született?
- Torontóban, Ontario. Ez egy nagyváros: a dolog iróniája az, hogy valószínűleg pont a sűrűn lakott városi környezet miatt éreztem élesebben a megkülönböztetést, mintha vidéken laktam volna. Nem kellene így lennie, de - mivel oly sok különböző népcsoport tömörül - jobban észrevehető a különbség köztük.

- Sikerült felülemelkednie mindezen?
- Mire felsős lettem a középiskolában sok minden változóban volt. Mostanra már sokkal liberálisabbak vagyunk, ezért a faji hovatartozás kevésbé jelent problémát. Én is kezdtem jobban kibontakozni és függetlenebb magatartásom nagyobb lélektani védettséget biztosított.

- Egyik küzdelme, amelyre még biztosan mindenki emlékszik, a bürokratikus lidércnyomás ellen folyt, amikor megpróbálta megszerezni zöldkártyáját, hogy dolgozhasson az Egyesült Államokban.
- Furcsa, nem kellet volna, hogy olyan nehéz legyen mint amilyen volt. Kanadai állampolgár vagyok, több mint tíz évig próbáltam bejutni az USA-ba, mert manöken akartam lenni és színjátszást szerettem volna tanulni ott. A bevándorló hivatalt annyira elárasztotta a sok folyamodvány, hogy hiába vártam, nem történt semmi. Végül 1994-ben valaki azt ajánlotta, lépjek kapcsolatba egy kiváló bevándorlási jogtudóssal. Két hónapon belül meg volt a zöldkártyám. A megoldás meglepően egyszerű volt. Eredetileg az volt a tervem, hogy megpróbálok bejutni, mint hivatásos testépítő, az ügyvéd viszont azt állította ez valószínűleg további két évet venne igénybe. „Maga észak amerikai indián származású, és mint ilyen észak amerikai lakos. Annyit kell tennie, hogy beszerzi azt a személyigazolványt, amelyet egyezmény biztosít az önök számára és bemutatja a bevándorlási hivatalban. Ennek alapján megkapja a zöld kártyát.„ Nem rezervátumban nőttem fel, ezért nem tudtam semmit erről az egyezményről és ilyen papírjaim sem voltak. Családunk kétharmad részt irokéz indián, de ezt be is kellett bizonyítani, ezért a szüleim, akik Albertában élnek visszavezették családfánkat egészen 1700-ig. Beszereztük az összes okmányt, amit a Főnök láttamozott és jóváhagyott ezután átadta nekünk a személyi lapokat. Gyerekjáték volt. Miért nem tudtam erről tíz évvel ezelőtt?

- Hogyan, mikor lett testépítő?
- Húsz éves koromban, amikor főiskolára jártam. Egy komoly tüdőgyulladás után lábadoztam; akkor ismerkedtem össze Colinnal, a férjemmel, aki elvitt abba a klubba, ahol edzett. Megismertetett a súlyzókkal és a testépítéssel - ennyire egyszerű volt.

- Mi készteti arra, hogy ilyen egyedülálló módon foglalkozzon a testépítéssel?
- Gyermekként nagyon vézna voltam, ez persze jól jött a divatbemutatókon és a táncban, de alapvetően nem voltam megelégedve a testalkatommal. Amennyire emlékszem gátlásokat okozott. Valamilyen okból ennek így kellett lennie, valahogy olyan természetes módon „surrantam be” a testépítésbe. Segített nekem abban, hogy többet tudjak meg a testemről és arról, hogyan tudok a súlyzók segítségével javítani a megjelenésemen. Amikor megtanultam a helyes edzést és diétát magam is meglepődtem, mire vagyok képes. Régebben nem tudtam elképzelni, hogy van annyi izom-árnyalat a lábamon, karomon, soha nem gondoltam, hogy képes vagyok ennyire fejlődni. Nagyon izgalmas volt.

- A szándéka a tökéletesítés volt, méretben és alakban egyaránt, de valahogy mégis eljutott oda, hogy úgy érezte ez már túl sok, kisebb akar lenni.
- Igen ez igaz, talán ez volt a legnehezebb, mert az edzést mindig élveztem… Lehet, többé nem veszek részt testépítő versenyen. De nem is azért kezdtem el edzeni, hogy a lehető legnagyobb, legizmosabb legyek, hanem- és ezzel biztos mások is így vannak-, mert mindig az ideális testalkat lebegett a szemem előtt, amelyet meg akartam valósítani. Ezt a pontot néhány éve elértem, talán a profi testépítés kényszere miatt, hogy mindig nagyobb legyek. Többé nem tetszett a látvány, amit nyújtottam. Úgy éreztem, falba ütköztem, nem tudtam már élvezni amit csinálok, hisz nem ezért kezdtem el több mint tizenkét éve edzeni… Nagyon nehéz volt, mert vissza kellett térnem az ideálomhoz, és ez versenyképtelenné tett a profi testépítésben. Nekem a testépítés egyúttal az életpályám volt, beletelt hát néhány évbe hogy abbahagyjam…

- A legtöbb testépítő vállalkozik valamire, és olyan messzire megy amennyire lehetséges, nem gondol arra, hogy abba kell hagynia. Az ideálja képe erősebb kellett, hogy legyen, mint a testépítő pálya jelentősége… Mi volt ennek az eredete, mikor fejlődött ki?
- Fiatal lányként mindig színésznő, vagy táncosnő akartam lenni. Hétvégeken filmeket néztem egész nap… Bámultam Raquel Welchet, Marylin Monroet, azt a ragyogást, ami körülvette őket. Elbűvöltek. Részese akartam lenni ennek, persze titokban, mert az én szüleim is azt remélték, hogy doktori címet szerzek valami komoly területen. Végigcsináltam az iskolákat, de mindig arra vágytam, hogy én legyek a női nem legkáprázatosabb képviselője. Hogy a nők, ha rám néznek, azt érezzék „ez igen, én is ilyen szeretnék lenni”. Rájöttem a szemináriumokon feltett kérdésekből, és a levelekből, amiket kaptam, hogy eltértem ettől az ideáltól… Barátnőim zöme táncosnő, vagy olyan nők akik nem sportolnak versenyszerűen – ezért mindig tudatában vagyok másfajta női alkatok értékének. Különösen a táncosokénak, ők sokkal kisebbek de arányosak, gyönyörű, nőies alakjuk van. Egyik barátnőm Laurie Menton, szintén táncosnő, nagyon hasonló ahhoz amilyen régen voltam. Jelenlétében sokszor azt éreztem, szánalmas vagyok, változtatnom kell. Ha csak testépítőkkel érintkeztem volna, ennek híjával lennék.

- Ön szerint tehát az ideális egy táncos és Raquel-Marylin típus kombinációja?
- Ez a kombináció sima és nagyon formás lenne. Csupán egy lépéssel akartam tovább menni, izmosabb lenni. Ezért csodálom Rachel McLish testalkatát. Ő az ideál, amely engem testépítésre késztetett.

- Valóban reméli, hogy ismét eléri ezt az ideált?
- Feltétlenül. Most már nem is vagyok olyan távol tőle.

- A legtöbb ember számára az ideál egy elérhetetlen fogalom, miért törődik hát vele ennyit?
- Amikor úgy érezzük elértük ideálunkat, elengedjük magunkat… ha úgy érzem, csak közelítek hozzá, akkor az foglalkoztat engem. Egyik véglet sem jó, megfoszt bennünket attól, amit elérhetünk a valóságban.

- Úgy véli, hogy a gyerekkori mozisztár ideálja vitte a színészi pályára?
- Igen. Még múlt évben is (4-5 kilóval több izom volt rajtam) elutasították jelentkezésemet a próbafelvételre, mert a nagyközönség ideáljának nem feleltem meg. Sportolók számára is vannak szerepek, de a közönségnek a női testépítő McLish személyében testesül meg. Csak fel kell ismernem azt a pontot, amelyhez közelítenem kell, hogy a munkát megkapjam.

- Tehát ez nem bizonytalanság, küzdelmek vihara, hanem ráállás egy célpontra, amelyet már rég kinézett önmaga számára?
- Pontosan. Sharon mindig tökéletesedik. Olykor, persze korrigálnom kell a pályámat, de az is előrelépést jelent. Változom az idővel és mindig tökéletesebb, jobb próbálok lenni. Ha a testem formálására egyfajta üzletként tekintek, akkor azt a lehető legjobban akarom csinálni. Ha ez azt jelenti, hogy eszközölni kell néhány változást, átcsomagolni, hogy jobban működjön, akkor azt teszem.

- Enged az uralkodó divatnak?
- A testépítéssel kapcsolatos döntésem pont az ellenkezőjét mutatja. Anyagilag jóval többet jelentett volna, ha megmaradok izmosabbnak, de én szeretek magam dönteni, még ha úgy tűnik is néha, hogy helytelen. Ha a tömeget követed elveszel benne.

- Testépítőként kedvezőtlen kritikákat is kapott. Mennyire nehéz volt ezt elviselni?
- Senki sem szereti ha kritizálják, de azok a megjegyzések, hogy túl kicsi vagyok, csupán enyhe kétkedést váltottak ki bennem. A számomra sértő megjegyzések arra vonatkoztak, hogy túl izmos vagyok, túl nagy… Ezt csak azért éreztem, mert belül magam is így gondoltam, hogy túlléptem határaimat. Ekkor döntöttem úgy, hogy változtatnom kell. A kritika kezelése csak úgy működik, ha őszinték vagyunk önmagunkhoz.

- Mi a következő akadály, amivel szembe kell néznie?
- Próbafelvétel a filmszakmában. Bár számtalan meghívást annak köszönhetek, hogy láttak a Flex-ben vagy Muscle & Fitness-ben, szerepet csak csupán ezért nem fogok kapni. Meg kell győznöm őket, hogy színész vagyok, aki testépítő volt, nem pedig egy testépítő aki képes szerepet játszani. Mindig ez volt a végső cél, a testépítés meg egy hasznos lépcsőfok volt ehhez. A dolgok okkal történnek.

- Mi lesz 20 vagy 30 év múlva?
- Remélem filmezni fogok, és tökéletesítem eszményképemet. Mindig ez volt az álmom… A testépítésben Rachel McLish utóda akartam lenni, a filmszakmában remélem én leszek a következő Jessica Lange, Kathrine Hepburn vagy Lucille Ball. Együttesen ők voltak a példaképeim Welch-el és Monroe-val. Én is követendő példakép szeretnék lenni… Valóban nem számit hogy mit csinálunk, az a fontos, hogy a céljaink egészségesek és mi magunk elégedettek legyünk. Akár Miss Fitness versenyen, fogok szerepelni, akár filmekben ezt akarom bebizonyítani.

Magyar Muscle&Fitness 1995
Címoldal | Sztárprofil | Interjúk | Videók | Vissza


Tényleg gagyi az idei Mr. Olympia? Háború vagy cicaharc?
Még mindig jobb, mintha valóságsóban bohóckodna!
Egyre izgalmasabb az idei Mr. Olympia!
Termékajánló
300 kap. 
 / 4.9
11%   5 590 Ft  
4 990 Ft
%
60 ml 
 / 4.4
26%   390 Ft  
290 Ft
szett 
 / 4.8
5%   11 470 Ft  
10 895 Ft
60 kap. 
 / 4.1
 
3 590 Ft
Képgaléria
Képgalériánkban jelenleg
104356 fénykép található.
Superbody Kupa 2001
Superbody Kupa 2001
Nestlé Fitness OB 2004
Junior Női Fitness
Gál Vivien
Nestlé Fitness OB 2004 Junior Női Fitness Gál Vivien
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő

Videó Ajánló
Bográcsos pulykapörkölt - Body.Builder Gasztro Rovat 19. rész
Bográcsos pulykapörkölt - Body.Builder Gasztro Rovat 19. rész
Jimmys Gym szeminárium - 1.
Jimmys Gym szeminárium - 1.
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő


Partnereink





Megosztás

Médiaajánlat | Impresszum
Töltődik...
Türelem töltődik....