Logo
 

Tozó - Bajnokok Éjszakája 2003 kapcsán

A Bajnokok Éjszakája Nehézsúlyú győztesével, Tóth Zoltánnal ültünk le kávézni és beszélgetni Jokerface és jómagam. Tozó az egyik legnívósabb magyar edzőterem, a Colosseum személyi trénere, akiről kiderül majd, hogy a versenyzés mellt sok mást is nagyon tudatosan épít fel az életében...

Sztípity Robi: Tényleg, az milyen, hogy ebben a szezonban ilyen sok verseny volt?

Tozó: Hát az qrva jó.

Jokerface: Igen? Ezt szeretted végig? Diétástól, mindenestől?

T: Minél több legyen, inkább mint, hogy legyen egy verseny és utána két-három hétig semmi… inkább minden hétvégén, és akkor jó. Úgy, jó. Ki lehet húzni egy-két hónapig, szerintem bőven.

J: Hát azért voltak egynéhányat, akik majd meghaltak ott. Akik már teljesen ki voltak borulva, láttam ott Szegeden. Volt aki nagyon maga alatt volt. Például a Barna Robi…

T: Pedig ő pihent is, mennyit, két-három hetet? Ő három hetet pihent…

J: Kint volt ő Romániában.

T: Ja tényleg kint volt, Ausztriában is…

J: És képzeljétek elismerte, hogy aki legyőzte Ausztriában, jobb volt mint ő. Ezt így bevállalta.

T: És tőle így hallotok vissza valamit, beszéltetek vele, vagy?

R: Nem beszéltünk vele azóta… hát majd tervezünk.

J: Én mindenképpen szeretnék vele beszélni, mert beszéltem vele lent a verseny előtt, és akkor teljesen normális, nyugodt volt. Van egy ismerősöm, akivel üzentem neki, hogy nyugodtan sírja ki magát, mondja el, hogy mi fájt neki… és akkor ennyi. Mert sehol máshol nem jelent meg az ő véleménye. Szerintem az lenne a lényeg, hogy ne ilyen sértődöttség maradjon. Kikapott-kikapott, viszontlátásra.

T: Hát én azt kérdeznem meg tőle, hogy normális-e a viselkedés, amit végigcsinált az egész szezonban… én ezt kérdezném meg tőle.

J: Én a Földi Zolitól kérdeztem meg a Superbodyn mi történt.

T: Jó, ezek úgy jönnek ki, ezek ilyen érzelmek meg minden, de szerintem azért ezekre, hogyha profi, legalább is ő annak gondolja magát, hogyha ő az Abszolút Magyar Bajnok, akkor az ilyesmit kéne tudni kezelni, nem? Hogy elfogadja, és…

J: Mint ahogy te a Vékony Zolival, csináltad… neked se esett jól, hogy…

T: Igazából az már nem érdekelt.

J: Nem?

T: Nem.

J: Barna Robit akartad megverni.

T: Ühüm, hát az volt a lényeges. Igazából ott már úgy voltam… nem is a pénz, pénz nem is érdekelt, hogy most négyszázezer ide-vagy oda, hát azt megkeresem itt, hogyha akarom… nem érdekes. Az, hogy őt (Vékony Zolit – a szerk. megj.) tartom egy olyan ellenfélnek, hogyha megver akkor tényleg el is ismerem. Őt olyannak tartom, hogy az egy szint. Tényleg. Őt elismerem. Olyannak látom, a Barnát nem.

R: Ez kölcsönös egyébként közted és a Robi közt…

T: Hogy?

R: Hát ez a, valamilyen szinten, egymást nem elismerése, vagy nem tudom… szóval, elárulom akkor, hogy úgy fogalmazott a Robi, hogy: „engem egy Tozó ne verjen meg!” Nem így, hogy „a Tozó”, hanem „egy Tozó”. Valami olyan szintű ellenszenv van kettőtök között…

J: És ez miért van? Valami régi dolog? Ti szorosan (jól) ismeritek egymást, és így, vagy csak egyszerűen… a versenyeken ahogy viselkedik?

T: Előtte, találkoztunk egy éve a Mátra kupán, a többi versenyen is. Semmi problémánk nem volt egymással, tök jól elbeszélgettünk. Nem voltunk barátok de… Így, hogy találkoztunk mint ellenfelek, egyszerűen… nem én kezdtem, ő bolondult meg. Lehet, hogy nem erre számított, lehet arra gondolt, hogy… ja, meg már a készülődésnél is üzengetett, hogy… nem is tudom már miket mondott… hogy én nem vagyok ellenfél, nem is tart ellenfélnek, nem is gondol arra, hogy labdába rúghatok, holott nem is látott, hogy mi van. Már a Bernátnak is mondta, hogy… mit tudom én… ötvenes karral ne akarjak odaállni, meg ilyenek. Szóval…

J: Mert neki mekkora van? Ötvenhármas-négyes?

T: Nem tudom… ötvenötös biztosan van, nem tudom. Szóval, már a felkészülésnél üzengetett, és az már… Engem meg arra motivált, hogy kettőnegyvenbe guggoljak még ötöt. (nevet) Rohadjon meg.

J: És belement, még öt?

T: Ja ordítottam, BARNA, BARNA! És nyomtam. De a Mátra Kupán az bizonyosodott be, hogy ott megérezte azt, hogy veszélyes vagyok… de az meg nekem esett nagyon szarul, hogy én úgy éreztem, nagyon rákészültem, és egy olyan ember vert meg aki félkész állapotban volt. Ez nekem esett nagyon rosszul de én ottmaradtam a színpadon, maximum a színpad mögött sírtam el a bánatomat egy-két embernek, de a színpadon nem nagyon… ott azért próbáltam, hogy… Ott együtt nevettünk, bohóckodtunk a Musztafával is. Utána meg már folyamatosan… jött a Superbody, ott már a nézőtérről kaptam a szép kis beszólásokat. Egy rossz szót nem mondtam rá még akkor se, semmit és akkor jött ez a... Ja, meg azt már nem is kell mondani, hogy a Magyaron (MB) a lepózolásoknál, mindig engem követett, mellém állt, beszólt, hogy még hátaznom kéne, nincs tömeg a hasamon, mit akarok én itt, nem vagyok én egy nagy sztár...

J: Ennyire, ilyen gusztustalanul?

T: Úgy, hogy ezt a nézők nem is hallották, mindig háttal álltunk és akkor, mit tudom én: páros bicepsz hátulról, és akkor már mondta is: kéne még egy kicsit hátaznod, meg, hogy mit akarok én, majd esetleg, egy pár év múlva...

J: Szimpatikus ember... De jó ez nem? Megadja a hangulatot.

T: Felsorakozásnál, odaadta nekem, elhagytam a számomat, utánam hozta, az nagyon rendes volt, csak úgy adta oda, hogy: Tessék...

R Ez nem igaz, a rajtszámodat a fotózásnál hagytad el, és Natesz, a feleségem, találta meg, és ő vitte utánad, és a Barna azt mondta: majd én odaadom neki. És mondta a feleségem, hogy ááá, és akkor a Barna, ott többek előtt ünnepélyesen megígérte, hogy oda fogja adni.

(Natesz megjegyzése: azért adtam oda mert nem találtam Tozót, pedig többektől is kérdeztem hol van, és amikor a Barnától kérdeztem felajánlotta, hogy odaadja, de közbe viccelődöt, hogy „elveszíti” erre mondtam, csak akkor adom oda, ha tényleg átadja, és akkor megígérte, hogy oda fogja adni. És mivel én vigyáztam az összes fotós cuccra, nem csak a sajátunkra, siettem volna vissza. Murphy törvény szerint senki ismerős nem kóválygott éppen arra.)

T: Aha...

R: Máskülönben elveszett volna a sorszámod. (nevet)

T: Mindegy... Na és, úgy adta oda a rajtszámot, hogy, várjunk csak, mit mondott? Hogy, valamit a Mátra Kupával kapcsolatban, hogy én azért jól megszorongattam, de most milyen kevés vagyok. Mondom: kössz szépen. Mondja: majd esetleg egy pár év múlva. Ühüm, mondom jó... Szóval, ilyenek. Nem tudom, szerintem ez egy kicsit...

J: Pedig egyértelműen jobb voltál, ha láttad a képeket, szerintem objektíven is meg lehet ítélni...

T: Én megmondom, tudom mik a hibáim, nagyon jól. Sajnos ennyit tudtam kihozni magamból, idén, bár tudtam volna többet, nagyon nehéz ez a rohadt sport, mert a genetikával nem tudsz mit csinálni. Tudom mik a hibáim, nagyon jól, ezen van mit javítani, de azért neki is bőven megvannak. Nekem nem ő az ideális testépítő, nekem inkább egy Vékony Zoli. Én a Remzsőre mondom azt, hogy ez... A Remzsőre azt mondom, hogy igen! Most ő kijött volna elsőnek, ezt mondtam is, a Bajnokok Éjszakáján, nem lepődtem volna meg, mert az én szememben, ahogy én látom őt... Például én magamat sose nem látom, én a többieket mindig jobbnak látom, sajnos. Csak a Barnát meg őt hívták ki azt hittem, ő lesz az első, a második a Barna.

J: Igen? Ennyire nem... Figyelj, amikor felsorakoztatok a színpadon, én már láttam. Annyira látszott, mert a Remzsőnek az volt a baja szerintem, hogy nem volt elég száraz... Te annyira be voltál készülve, annyira...

T: Jó, de ahogy én látom...

R: Nem volt a Remzső vizes...

T: Nem, száraz volt, nagyon szép hasa is van.

R: Csak a Ferinek az a baja szerintem, ami a Zolinak egy nagy erénye, hogy amikor átlépi a színpad küszöbét, akkor így megváltozik, és elkezd belőle sugározni valami...

T: Ugyanezt mondta a Bengyel Zsolti, hogy egyszerűen nem tudja még eladni magát.

R: A Zolinak vannak hibái, de viszont az összkép, amikor úgy nézed, egyszerűen nem a hibákat látod benne, hanem... Kompenzál, ezt a szót találtuk ki erre a Bengyellel, nagyon jól kompenzálja hibáit, sokkal jobban mint a többiek. A Barna hátpózban mindig elvérzik...

T: Hátpózban? A Háta, pedig erős...

R: Igen, például bicepsz hátulról: alakra szép a háta, de mindig vizes marad, ebben a szezonban nem láttunk egy tökéletes hátat tőle.

J: Most, Szegeden a válla sem volt olyan...

T: Szerintem túlfogyasztotta magát, nem tudom mit csinált, túl vízhajtózta magát, nem tudom, biztos, hogy valami ilyesmi. És én úgy arra gondoltam, megint nem úgy, hogy a rohadt Barna, végre megmutattuk neki... úgy gondoltam rá, hogy milyen rossz lehet ez neki... Azt mondta, hogy erre a versenyre hozza a full formát, erre készült a legjobban és ez nem sikerült neki. Ez nagyon, nagyon rossz lehet.

J: Megígértem magamnak, hogy ezt megkérdezem… Van synthol a válladban vagy nincs?

T: Nincs. Sőt, nem is edzek vállra…

J: Nem edzel vállra, egyáltalán?

T: Nem. Na, hát ez a genetika… én a bicepszemet szétedzem, és…

J: És nem csúcsos…

T: Nem… Vállra meg nem edzek, direkt…

J: Így könnyű…

T: A bicepszemet edzem, a vállam fejlődik… (kicsit kesernyés nevetés) ...de, most komolyan.

J: Ez kemény. Teljesen olyan alakja van a válladnak, így hátulról is… senkinek nem volt olyan válla most a színpadon.

T: Esküszöm, tényleg semmi, néha egy kis nyakból-nyomás, oldal-nyomás, oszt csaó, ennyi. Hátazni nagyon sokat hátazok, amellett nagyon nyomom, hogy az is sűrűbb legyen, bicepszet nagyon, lábat szintén nagyon, a vádlit most már nem annyira. Merevítőt már nem húzok föl, felhúzást nem csinálok a gerincmerevítőm, az nagyon erős, arra nem igazán. Hát ezek, a tricepszet alig, azt nem nagyon. Szerintem ez azért van mert régen nagyon sokat vállaztam, a tricepsz meg a váll nagyon fölerősödött, meg a sok felhúzástól a hátsó váll is. Ez ilyen genetikai dolog.

J: És akkor így megtömegesedett, és merre akarsz fejlődni? Tudsz még erősödni, finomodni?

T: Ez megint csak oda vezet, hogy ki kell hagyni egy-két évet ahhoz, hogy összeszedje magát az ember, és újat mutasson. Szerintem idén ez megint sikerült, egy minőségibb dolgot mutatni, mint két éve. Hát szép lassan, pénz kérdése, meg hát, hogy az élet mit hoz, mennyi stresszt, mennyi negatívumot, ez mind, mind visszaveszi az embert a fejlődésben.

J: Mennyi idő alatt készültél föl erre a versenyszezonra? Körülbelül.

T: Volt egy év, ilyen nagy súlyos edzés, alapozás, tehát a kétezer-egyes szezon után nem álltam le, hanem heti négyszer-ötször, nagy súlyokkal, napi egy testrész. És akkor utána egy év, januártól meg heti öt edzés végig egész nyáron is, végül is az egész kétezer-hármas év erről a felkészülésről szólt. Nem volt olyan, hogy elmentünk nyaralni, minden héten lenn voltam a teremben ötször és ment. A kaja az úgy nézet ki, hogy a fehérjére figyeltem, hogy meglegyen egészen nyár közepéig, akkor zabáltam, mindent, és csak a fehérjét néztem. Utána már csak minőségi kajákat, húst, mindent. És akkor augusztustól…

R: Fehérjét, mennyit, háromszáz grammot?

T: Figyelj, én nem nagyon méregettem, napi négy turmix, oszt kész.

J: Napi négy turmix meg három-négy kiló hús és abban biztosan megvan.

T: (nevet) Nem nagyon nézegettem, hogy háromszáz vagy mennyi… csinálok négy turmixot, lenyomom, kész. Eszek mellé, szerintem az úgy elég. Én nem szoktam méricskélni, megmondom őszintén. Egyáltalán. Lehet, hogy ez hiba, lehetne jobban csinálni, de én nem, valamié nem.

J: És akkor, hogy állapítod meg, hogy jó-e a kajálásod? Tükör?

T: Egy az, meg érzem, hogy mi van. Én, hogyha egy picit éhes vagyok az már rossz, akkor már összeesek, az már… Nálam a diéta is úgy van, hogy ennem kell sokat, sok szénhidrátot, meg fehérjét. Az a lényeg, hogy ne vigyek be sót, zsírt meg cukrot, így már jó. Szénhidrátból, főleg rizs, zöldségek, tehát semmi gyümölcs, azt elfelejtem, meg szoktam ilyen diétás lekvárt esetleg. De azt verseny előtt két-három héttel abbahagyom. És akkor a verseny előtti két hétben már csak tojásfehérje, rizs, puffasztott rizs, protein meg hús, ennyi. Hogy teljesen tiszta kajákat vigyek be. Nátriumot teljesen kiiktatom, és a marhahús, az még mindig, most is az megy, bevált. Igazából nekem ez a zsír téma, hogy miben mennyi zsír van, nem okoz gondot. Úgy érzem vihetek be többet is, borzasztó gyors az anyagcserém és könnyen fel tudom dolgozni.

J: Inkább a rossz szénhidrátok, a cukrok azok amik…

T: Igen, igen. Hát én a cukortól egyből… Most is egy kicsit, ettem egy pár süteményt, ilyen finomabbat. Egyből bevizesedek, egyből reagálok rá, ezzel kell vigyázni. De a zsír, az nem. Eleve, versenyen kívül sem zsíros vagyok, inkább vizes. Zsír nem nagyon van rajtam. Semmi, inkább csak víz.

J: Így azért könnyű beszálkásodni…

T: Ja, könnyű. Verseny előtt amikor kezdtem a diétát, lenn volt itt a Lauter és nézett, akkor voltam olyan százegy kiló. Hát, azt mondja jó, jó, alakul… És kérdem tőle, szerinte mit csináljak? Azt mondja, figyelj oda este brokkoli, próbálj meg így enni… Jó de mondom, még nem diétázok. (nevetés) Erre azt mondja, hogy hihetetlen, hogy így nézek ki, hogy eszek… és, „Jó akkor most, becsukom a könyvet, tudomány megállt…” – mázlista. Azt hitte, már diétázok egy hónapja, és akkor mondtam, hogy a Nuttelát tolom befelé még. Jó, mondjuk akkor már Nuttela nem volt, de azért mentek még a dolgok rendesen.

J: Edzésterved, hogy épül föl? Tömegnövelésben, meg verseny előtt.

T: Edzésterv? Hát ebben az évben, amit mondtam, a bicepsz az keményen arra rámegyek, a mell hetente kétszer. Abba is van ilyen alap-nap, nagy súlyokkal, meg van egy ilyen kiegészítő. A láb is kétszer van, felbontva, hajlító-feszítő, plusz van olyan, hogy guggolást csinálok még. Azt teljesen külön. Hát sajnos a hasat, azt hanyagoltam… azt egyszerűen nem tudom mért nem… Pedig kéne csinálni, mert így hétköznapi ember szemével jó, de verseny szempontjából lehetne jobb is. Csak, hát valamiért a hasat, azt nem… azt mindig lehagyom. De, most már elkezdtem, most csinálom.

R: Mint a videón, a görgős ízét?

T: Ja, a görgőset is meg présgép, lábemelések, de megmondom őszintén, azt hanyagoltam. Sajnos az mindig lemaradt.

J: Egyébként az is lehet, hogy ezért maradt vékony a derekad.

T: Szerintem meg nem olyan vékony a derekam, így föntről nézve…

J: De úgy a válladhoz képest, lehet abszolút értékben nem de az összkép az elegáns volt nagyon… Széles vállak-keskeny derék. Vagy csak úgy hirtelen átvertél a színpadon mindenkit…

T: Persze, nem vastag a derekam annyira de, szerintem nem az a fazon, mint a Lantosnak a dereka, az a vékony derék szerintem, nem?

J: Hát igen, de a Lantoson kívül ki van még, akinek olyan fazonú a dereka?

T: Jó, van ok. Nekem amikor még az első versenyeimen indultam, akkor volt még az, az igazi olyan fazonom, ami nagyon… de most már szerintem eléggé kiszélesedett minden. De, mondom magamat nem látom úgy igazán, tehát színpadon. Megnézek videót vagy fényképet, de nem úgy látom, nem úgy látom, nem azt látom…

J: Ami a jó, hanem ami rossz.

T: Tehát magammal szemben nem azt látom amit mások, szerintem. Sokszor pont az ellenkezőjét látom jónak, rossznak mint mások, és meglepődök amikor mondják.

J: Lehet, azért, mert te régebben is láttad, mondjuk a karodat és látod mennyit fejlődött, esetleg ezért látod jobbnak mint mások.

T: A hátamat azt gyötörtem, és úgy éreztem, megnéztem, hogy kurva jó… aztán mégsem. Nem. Kevés még, nem elég.

J: És az jó ha a lemaradt testrészt gyakrabban, keményebben edzed?

T: Hogyha azt nézem, például vádli… valamire rámegyek, akkor az fejlődik. Vádlit évekig úgy edzettem, hogy minden nap és följött. Ugyanígy voltam a felhúzásokkal, a gerincmerevítőm ilyen lett, az olyan is maradt. Én úgy érzem, hogy amire jobban odafigyelsz, rámész az fejlődik, csak hát a genetika, hogy egyszerűen a bicepsz formájával nem tudsz mit csinálni. Hát, hogyha olyan a formája, hogy ilyen akármilyen akkor. Maximum beleraksz valamit.

J: Akkor brutálisan nagyra megnöveszted, és nyalják ki (nevet).

T: Kösz szépen (nevet). De azért az se egyszerű. Meg igazából amikor így száz kiló fölött vagy, úgy érzed hú de nagy vagy, meg hú de jó, senki nem ver meg, minden jó rajtad… aztán lószart. Igazán a színpadon jön ki, hogy mi van. Meg most, ha ideállok, megnézem a tükörben, azt mondom szép, arányos, jó. És akkor beáll mellém a Vékony Zoli, vagy Remzső, és akkor basszameg, milyen kicsi vagyok, ide lehetne -oda lehetne, érted. Mert, ha így magadat nézed, egyedül állsz itt, akkor azt mondod, hogy na! Itt így jó.

J: Na, valami kérdés, csak hogy dolgozzon a Robi is.

T: Hát igazából a Bajnokok Éjszakájáról kéne, nem? Gondolom a versenyről szeretnétek írni, kérdezni, nem?

R: Hát, beszéljünk arról is… a többi versenyhez viszonyítva, hogy látod? Azért nem szeretem ezt kérdezni, mert az olyan mintha azt kérném, hogy dicsérj…

J: és akkor most azt mondja, szar volt…

T: Miért? Én megmondom a véleményem… A versenyeket nézve nekem a legszarabb (ezt nem muszáj leírni!) a Kongresszusiban volt. Semmi hangulat, rossz szervezés, rossz világítás, halk zene… nulla hangulat, a nézőtéren semmi. Nem tetszett, bármennyire is jók voltak az eredmények, nem tetszett függetlenül attól, mit ért el az ember. A Mátra Kupa a második ilyen téren…

R: Pedig, ott jó hangulat volt.

T: Valahogy nem egy emlékezetes számomra…

R: …me’ kikaptá.

T: Nem, nem, esküszöm, hogy nem ezért (nevetés).

R: Ez BodyBuilder Webmagazin, itt keményen kérdezünk, jól gondold meg hogy legközelebb nyilatkozol-e majd…

T: Akkor ezt nem mondtam. (nevet)

R: A Mátra Kupának van egy sajátságos feeling-je, ott úgy a színpad mögött eléggé a versenyzőkre van bízva a dolog, hogy ott hátul mi történik. Nincs túlszervezve, túlbonyolítva a dolog. Én az utolsó három Mátrát láttam, ugyanabban a művházban volt, lehet a kezdetektől ott van…de azért jó hangulata van – specifikus, de szerintem jónak mondható hangulata van.

T: Igazából nem úgy emlékszek rá vissza… Lehet azért, mert csalódás volt…

R: De a színpad mögött nagy feszültség volt, az biztos. Az volt a szezon első versenye és ha valaki ott leejt egy égő gyufát az egész felrobbant volna.

T: Az tény, hogy az erőviszonyok ott dőltek el, hogy kit hova sorolhat az ember, hogy van fölkészülve ebben a szezonban. Ott még nem tudtuk azt, hogy a Barna Robi az valószínűleg első…

J: Lehet csinálni jó hangulatot egy versenyen, de ahhoz kell egy hat-nyolc olyan ember, mint akik Vékony Zolival jöttek, akik húzzák a többieket.

T: Nem, csak az a baj vele… olyan embereknek kéne versenyt szervezni, akik szeretik az egészet és nem csak üzleti megfontolásból csinálják. Hogy lehet egy pózoláshoz berakni egy ilyen gitárzenét, halkan? Ki van világosítva az egész nézőtér, nem is tudja elengedni magát a közönség, olyan kellemetlen. Legalább is elég sok ember számára. Elég sok hiba volt, bármennyire is próbáltad, hogy legyen már hangulat, semmi. De például a kétezer-egyes Magyar, az fenomenális volt, az hihetetlen volt. Ez meg most így sikerült. Na, akkor a Mátra azért volt rossz nekem, mert csalódás volt. Csalódtam… Nagyon sokat szenvedtem, csalódtam is, akkor ott volt a döntetlen és a szabadon-választott dönt, és akkor a bírói kar egy kicsit, nem is tudom, mindegy.

J: Barna Robi a szabadon-választottal győzött?

T: Igen.

R: Legalább is, ez a hír járja…

T:…hogy a szabadon-választott döntött. Lehet ezért gondolok rá vissza így… nem volt jó. Én azt vártam, hogy legalább az újságban lehozzák… de nem hoztak le semmi olyant, amiből kiderült volna mi is volt. Leírták első ez, második az volt… kész, ennyi volt. Szerintem minőségében, tehát amin látszott, hogy a legtöbb pénzt ölték bele, a Superbody volt, azon látszott, hogy profi az egész. A versenyzői nevezéstől kezdve, fénykép, kártya, amit akarsz… ajándék protein, egy millió ember állt sorba, kivetítőn a Mr. Olympia, a hangulata is megvolt. Viszont a Szegedi, az volt az, az igazi Testépítő Verseny, ott volt meg az igazi „feeling”, aminek lennie kell. Én azt mondom, így érzésre, a Bajnokok Éjszakája volt a legjobb. Pedig a Superbodyt, azt én nyertem, de a Szegedinél volt az, az igazi hangulat. A zenék hangosak voltak, a hangulat amit csinálhattunk ott, lemehettünk a nézők közé, minden… Ott engedhette el magát a legjobban az ember. Szerintem az volt a legjobb. Meg ez a gyűrű az abszolút bajnoknak, a pénzdíj, szobor az egész hozzáállás… szerintem az volt a legjobb. Leszámítva a hideget, ennyi. Meg lehetett fagyni, ahogy mentél át a színpadra, de ennyi, ez volt a probléma.

R: Igen, mikor megnéztük a helyszínt, még nem november volt, és ez így nem tűnt föl, hogy ott hideg lesz… de ez hiba volt. Ezt elismerem.

T: Nekem az egy minimális dolog volt, nem egy nagy történet. Tudod, pont be vagy melegítve, és akkor a színpadig ott vagy a hidegben, ereid összemennek, kicsit rossz érzés volt. Annyi.

J: Nem is voltál erezett ott egyáltalán, én néztem (nevet).

T: Jó, aztán a színpadon bemelegszik az ember az biztos.

R: De, erre megmondta a Földi a megoldást…

T: Hogy?

R: Gyerekek, erre megvan a megoldás, csak puhányok vagytok… (röhög) a barnítózás…

J: … meg egy deci… (röhög)

R: … egy csík barnító, egy csík Nikoflex .

T: Ja, meg neki megvan a saját erezettség kihozó módszere (röhög)… nem is tudom whiskey-zik, vagy mit csinál? Verseny végére, biztos mindig jól érzi magát. Arra emlékszem, Lozánban az EB-n, már úgy ment ki átvenni a kupát, utána amikor lejött, láttam kész van teljesen. Az jó volt.

J: Ennek is megvan a hangulata, nem?

T: De, meg van.

J: Azért az hozzátartozik, hogy a saját súlycsoportjában, ő nagyon jó.

T: Tényleg nagyon jó. Csak igazából neki is kéne pihennie, mutatni valami újat. Mint az Andor, nekem ő nagyon tetszik, őt is elismerem, nagyon jó versenyző, de évek óta pihenés nélkül… Meg azon a szinten, már nagyon sok pénzt kell beleölni, hogy mutatni tudjon egy új formát, ugyanúgy a Földi is, kétezer-egyben ugyanolyan jónak láttam mint most…

R: Ő is azt mondta egy-két év pihenésre lenne szüksége.

T: Igazából, egy-két év kihagyás és pénz ráfordítás kéne. Ilyen szinten már nagyon sok pénz kell szerintem, milliók. Vagy ráfordítod, és akkor olyan munkahely kell ami mellett tudod is csinálni, beleölöd a pénzt, vagy kilencvenkilós Magyar Bajnok vagyok és itt megálltam. De hogyha tovább akarsz lépni, akkor rá kell fordítanod elég sokat.

J: Miért éri meg ez az egész?

T: Egy az, hogy nekem a munkámhoz kell, sokkal többet tudok keresni, a másik az, hogy van nagyon sok olyan ember, aki erre fölnéz és támogatja, hisz benne. Ez fontos nekem, hogyha ezt választottam, erre tettem föl az életemet, akkor ezt csinálom. És én azt mondom, hogy jó van a versenyzés, de erre nem úgy gondolok, hogy profi leszek és versenyzésből élek meg, hanem így ezen a munkán belül amit csinálok, remélem egyre többen megismernek, és akik már itt vannak, nagyon megbíznak bennem. Valahogy vonzom az embereket, és végül is belőlük élek, erről is szól az egész. Most újra el kellett indulnom, hogy megmutassam, itt vagyok, és erre vagyok képes. Most ez után pihenhetek egy-két évet, és addig azért nem felejtenek el. Ez a szezon nekem újra egy előrelépés volt, nagyon örülök neki, hogy így alakult. Előrelépés volt, nagyon sok elismerést kaptam, én úgy érzem egyre… például a Superbodyn, nem hittem el, beültem a nézők közé és egy ekkora stósz újságot kaptam, írjam alá. Ezek annyira jó dolgok… nagyon jó érzés.

J: Egy versenyen nem fárasztó az ilyesmi neked? Sokan olyanok mintha baseballütővel csapták volna szét őket, mindenkire másképp hat a diéta…

T: Á, a verseny napján már nem a diétára gondolok, ott már mindegy, hogy érzem magam. Akkor már teljes erőben vagyok, alig alszok, fölébredek, friss vagyok. Ez a része nagyon jó, nagyon jó érzés. Ezeknek az eredményeknek köszönhetem azt, hogy nagyon sok gazdag (tehetős) ember hozzám jár edzeni és megbízik bennem, támogatnak, van köztük olyan, aki havonta szponzorál egy összeggel, és ez nagyon jó. És ennek köszönhetem azt is, hogy ilyen jól élek. Tehát nem az van, hogy le kell menni a gyárba, havi hatvan vagy százezerért, hanem azt csinálhatom, amit szeretek és elég jól élek belőle. Én ezért is csinálom és ölök bele még…

J: Nem félsz a mellékhatásoktól?

T: Nem, mert pihenek, nekem ez mögött volt egy egész év versenyektől mentesen, azért, hogy ezt az évet végig tudjam csinálni. Ja, és ezt is el akartam mondani, azt mondta a Vida, hogy milyen jó lenne az Európa Bajnokságra felkészülni, meg milyen esély lenne… mondtam, persze nagyon jó lenne, de egy szervezetem van, egy májam van és egy vesém. A diéta addig visszavetne, és ilyen rövid idő alatt nem tudnék fejlődni, és ki is vagyok fáradva idegileg. Azért fárasztó dolog hat-hét verseny egymás után, a Csilla tartotta bennem a lelket, hogy meg tudjam csinálni. Az idei szezonban már oda jutottam, hogy sokszor rámjött: kajákról álmodok, de jó lenne enni már végre. De egy szervezetem van, úgyhogy nem. Tényleg nagyon jó lenne itthon kiállni egy EB-re, több az esélye az embernek, de többet ér az ember egészsége. Sokan, pont azért égnek ki mert évekig csinálják, szünet nélkül a versenyzést, meg évekig megy a dolog (nem mondom mi) és egyszerűen egy idő után „kaput”, vége. Most az van, hogy lerakok mindent, jövőre egy kis magánélet, edzegetek, kicsit szórakozgatok, utazgatok, jól érzem magam…

J: Nem félsz, hogy elveszíted a tömegedet?

T: Nézd, ami rajtam van, megvan így szárazon, az már nem megy el. Ez nem egy „felfújt” felvizesített izom, ami lemegy ahogy abbahagyod, és akkor összeesel. Ez tizennégy év. Ez ott van. Igazából, a minősége nem lesz olyan, annyi. De nagyjából megmarad, szerintem. Meg lehet kérdezni Bernáttól, ő látott engem januárban, meg tavaly decemberben, amikor edzettem, nem sok különbség van. Ugyanúgy ott volt minden. Igazából ezek a dolgok arra jók nekem, hogy fejlődjek, hogy még jobb legyek.

R: De neked ez „lifestyle”, nem hiszem, hogy úgy tervezed, hogy három év múlva abbahagyod…

T: Nem, nem én szeretnék negyven évesen is…

R: Szerintem Tozó a Masters kategória örök versenyzője lesz.

T: Mondom, én erre tettem az életemet… volt egy időszak amikor ezt eldöntöttem, hogy mit fogok csinálni, és ezt választottam. Akkor viszont, ezen belül maradok és ezt csinálom. Lehet két év múlva versenyzek és akkor majd két szezont, utána megint abbahagyom. Eleve nincs értelme, annak, hogy minden évben ott legyél, mert megunnak, nem látnak újat tőled. Nem látom értelmét… Így a jó, eltűnsz és akkor… hú mi van veled? Hát készülök… és akkor várják, hogy mi van…

R: Annak nagyon örülök, hogy ezt a sztárságot, így bírod. Erre van szükség, és pont ez a célom… Kicsit a Bajnokok Éjszakája is ilyen, erre játszik rá, és jövőre még jobban fog. Azt szeretném, hogy a magyar versenyzők egy kicsit jobban sztárolva legyenek. Az amin most meglepődtél, hogy odamennek és újságot kell aláírnod, azt szeretném ha ez teljesen normális lenne, hogy ha a backstage-ből kisétál egy versenyző…

T: Nagyon meglepődtem, ilyen még nem volt. Képzeld el van ilyen rajongói klubbom, kaptam leveleket (ragyogó mosoly), esküszöm neked, kaptam leveleket. Múltkor az egyik versenyen, egy srác elkérte a címemet, az otthonit, és kaptam négy levelet, de nem egy helyről, meg az Interneten is, írták, hogy mi van ott, meg küldjek kazettát, ilyenek… Tök jó, örültem neki. Meg ami még kurvára idegesít, ne ez a b*** Shobert Norbert mondja meg, hogy kajáljak, érted, mit csináljak. Ránézek és egy átlagon aluli kinézete van… ki ő, érted, ki? Kicsoda? Ma néztem, hogy Rubint Réka új kazettája, Baba Mama Torna, de ki az a Rubint Réka? Ki? Ki az?

J: A Norbi felesége…

T: De ki ő, hogy… Mondjuk Kállai Ildikó, ő megmondhatja (és itt lehetne felsorolni egy csomó mást aki…), de Rubint Réka?

R: Ezzel odakanyarodtunk ahhoz, hogy az utóbbi időben sokat látunk a tévében…

T: Ja, ez is köszönhető az egyik kapcsolatomnak, ennyi.

R: Lépten-nyomon, ahogy valaminek egy kis köze van a testépítéshez, vagy csak egy pár kép kell Pál póznadrágjaihoz, akkor te vagy mindig „a testépítő”, lassan a médiában te leszel „a bodybuilder”.

T: Megmondom őszintén én nagyon szívesen elmegyek, tényleg. Mondjuk ilyen kötekedő-showba nem igazán, de most volt szó a Fábry-showról, meg is van már írva, hogy mi van, de nem szóltak még vissza, várjuk már mióta. Az például kurva jó lenne. Ott lehetne egy olyat alakítani, hogy az embereknek egy kicsit talán megváltozna a véleményük. Egyszerűen nem szóltak még vissza, pedig itt volt már a forgatókönyv.

J: Szerinted tényleg meg lehet változtatni az emberek véleményét?

T: Meg, meg.

R: Annak örülök, hogy ilyen optimista vagy… Mi ezen dolgozunk, de annak ellenére, szerintünk nem.

T: Meg lehet. Meg.

R: A Szegedi versenyen, több olyan ember is volt, akiket nem érdekel a testépítés, de eljöttek miattam a versenyre. Ilyen volt például a szomszédom, akinek a feleségének ráadásul pont aznap volt a születésnapja, és akkor mondta, hogy annyira nincs kedve eljönni… de csak miattam mégis. Eljött, és azt mondta, hogy egyáltalán nem bánta meg, ott voltak a VIP partyn is és abszolút bejött nekik, tetszik ez a testépítő verseny dolog. De plakáttal, szórólappal, hirdetéssel, mint ahogy ők sem, mások sem jöttek volna el. Erre a dologra szinte egyenként kell a potenciális nézőket rábeszélni!

T: Igen, de itt volt azért egy szint…

J: Akik ott voltak mind testépítők voltak, ennyi. Olyan nagyon kutyát nem lehetett látni…

T: Ugyanígy eljön hozzám az olyan egyénim (ügyfél) aki ügyvéd, kurvára semmi köze nincs az egészhez, de érdekli már az egész sport, mert megismert engem. Ugyanúgy megveszi az újságokat, de egyébként köze nincs az egészhez, nem tudja azt se mi az L-karnitin, de miattam mára már úgy érdekli ez a sport. Eljött és tetszik neki az egész, szurkolt, drukkolt, minden. Én azt szeretném, például olyan emberekkel, akik elő tudják adni magukat, egy Vékony Zoli…

R: Ő nagyon jó, csendes, nyugodt…

T: Igen, igen ránézel, és azt mondod halál jó…

R: Amikor csináltuk vele az interjút, teljesen meglepő volt ahogy ült ott szemüvegben, ing, nyakkendő és így első ránézésre, szépen felöltözve, csak az ekkora alkarjáról mondtad meg, hogy testépítő. Amikor kérte a kávét ráfeszült az ing, akkor látszott, hogy azért van ott izom de, egyébként… Kérdeztem tőle, itt a munkahelyen tudják, hogy gyúrsz? Hát tudják, de nem dicsekszem vele.

T: Ja, ja, itt is kérdezik, na mi van? Mondom, hogy megnyertem, vagy bármi, de nem annyira fontos ez itt. Nem is hoztam be semmit ide már, otthon elraktam a kupákat serlegeket és kész. Akit érdekel és érzem, hogy megbecsüli az egészet, annak nagyon szívesen megmutatom, elmondom. De itt igazán, nem olyan emberek vannak, nem…

J: Akkor megkérdezem még egyszer, meg lehet változtatni az emberek véleményét?

T: Meg lehet. De csak úgy tudod, ha valaki így alányúl… ha megfogsz egy Zsoltit a ValóVilágból és azt mondod belőle sztárt csinálunk akkor sztár lesz. Hogyha megfogták volna Kiss Jenőt, ő lenne az, de nem fogták meg, pedig ő úgy nagyjából el is tudta volna adni magát. Nagyon sajnálom, hogy nem. Vagy Jóba Elek, például… miért nem ők azok, akik szerepelnek.

R: Dönci szerepelt már tévében, csak pont olyan műsorban, ami… pedig ő jól beszél. Csak hát a klaudia-sóban, vagy hol…

T: Kevés ez, alig ismeri valaki a nagyközönségből. Á meg ez a Klaudia- és hasonló-show… engem hívtak a Klaudia-showba, azt mondtam jó, miről lenne szó? Hát, semmi különös, két vézna meg két dagadt ember fikázna minket, leülnénk a Csillával, és akkor arról lenne szó, miért kell így kinézni. Jó, mondom igen, és a koxról szó lesz? Mert ha erről szó lesz akkor köszönöm szépen. Hát, azt mondja, akkor inkább hagyjuk. Mondom jó. Erről ennyit, a sport lejáratását nem vállalom, kész.

R: Ezt le fogom írni, mert felháborító amit csináltak…

T: Ez volt, kérdeztem szó lesz? Miről is szólna a dolog? Lejáratásról, köszönjük szépen, akkor nem vállaljuk. Ennyi. Jó lett volna szerepelni de nem így. Ez csak arra ment volna… És akkor behívtak mást, Lengyel Aranka volt, nem tudom kik voltak még, de jól beégették őket, az biztos.

J: Itt nem tudsz jól kijönni semmiből, egy ilyen fikázós-showból…

T: De, hát akkor csináljuk azt, hogy leülünk a Csillával, meg még harminc fitnesszes meg testépítő a nézők közé és akkor úgy szemben velünk a két vézna meg zsíros, és akkor mondják, hogy mi a helyzet… de nem úgy, hogy leülsz oda és…

J: … mindenki ellened van.

R: Még azért eltelik egy kis idő addig amíg nem kell, majd magyarázkodni miért vagy izmos. Ha megnézed Amerikában is talán egyedül Arnoldnak nem kell magyarázkodnia, hogy milyen nagy a karja, sőt, most már nem is nagy a karja.

T: Igen. Én azt mondom neked, hogy aki vállalja a versenyzést az megint egy más téma, azt ne úgy nézzék mint egy átlagembert. Egészen más a Forma 1, és az, hogy egy hétköznapi ember beül egy kis alap autóba. Ez egy versenyzés, élsport, itt jelen vannak ezek a dolgok és kész, ezt én vállaltam, ennyi. De nem azt jelenti, hogy amit mondok csak arról szól, mellette ugyanúgy edzek, értek a kajához, ez az életem, erről szól mindenem. Érted? Ha valakinek ezzel kapcsolatban van problémája, kérdése akkor talán nem a Shobert Norbit kéne megkérdeznie, mert semmi köze hozzá.

R: Az a baj, hogy a médiát a szerkesztők irányítják és nem azok akik bármit is szeretnének tenni, akár egy rétegért akár a társadalomért. Egy olyan típusú műsorban mint amit anno Friderikusz készített, hogy beszélget valakivel szépen, nyugisan. Ha leülne egy jó riporter, aki nem csak kérdezni, de (meg)hallgatni is tud, annak talán el lehetne magyarázni, hasonlóan az autó- vagy kerékpárversenyzőkhöz (, aki minél gyorsabb akar lenni – a szerk. megj.), egy testépítő miért akar egyre nagyobb lenni, mi motiválja, mi hajtja. Mert van ebben az extremitás mellett egy nagy adag ráció is… Egy óra. Amikor a videóját csináltuk, akkor a Döncivel, beszélgettem erről, hogy ki miért csinálja. Például Tőled, ha megkérdezik miért csinálod, azért mert pénzt tudsz vele keresni és azért versenyzel, mert így még többet kereshetsz…

T: Is. Meg a hírnév…

R: De a Dönci, még csak nem is versenyez… Megkérdezed tőle, miért akarsz ekkora nagy lenni? Akkor elmeséli azt, hogy ő szeret különc lenni… ezt a normális ember legtöbbször nem érti, hogy miért akarna bárki is pont így különc lenni. Ahhoz egy óra kell, hogy egy kicsit úgy megismerjenek egy embert, hogy ezt el tudják képzelni. Ha ez nincs meg az egész műsor fölösleges, minek? Ahhoz akarni kell úgy bemutatni ezeket az embereket. Darázs Ádám, nagydarab is, erős is, koxol is és bevállalja, csupa negatív sztereotípia, mégis tudtunk vele olyan interjút készíteni, hogy jól jött ki belőle. De a média javarészt sajnos csak a botrányra ugrik, nem az igazság érdekli őket, hanem a példányszám. Fábry, az egy határeset, az talán lehetne jó.

T: Én úgy gondolom, az lehetne nagyon jó, hogyha összejönne. El lehetne mesélni egy csomó jópofa nevettető dolgot, és bemutatni neki ezt az egészet. Kicsit meg is lehetne dolgoztatni, rendesen megmutatni, hogy pumpál be az ember, hogy pózol, lekenni a kis szőrös testét, lepózoltatni… Kicsit közelebb hozni így az egészet.

J: Szerinted ezt így bevállalná?

T: Ez már le van beszélve, csak már kurva régóta várjuk a fejleményeket.

R: Azt tudod, hogy téged is amiatt, mert itt dolgozol sokan nem annak az igazi, hardcore testépítőnek tartanak. Vannak olyanok, akik szerint te egy nyálas szépfiú vagy.

T: Igen? Hát nem tudom, hogy hol látják ezt így, valószínű ahogy előadom magam a színpadon… de hát ott úgy akarom előadni magam. Ez a cél, a brutalitás és szépség ellentéte, hogy ezzel egyedi legyek. Direkt, úgy is adom elő magam a színpadon. Egyébként szerintem, hogyha olyan embert kérdezel aki ismer, nem ezt fogja mondani rám. Meg valószínű, így behízva nem így fognak nézni rám, mint egy ilyen szép gyerekre.

R: Nem is tudom kit kéne most említenem, a Kokovait, vagy a Lautert, azzal a kopasz fejükkel, el tudod képzelni őket ahogy itt edzenek?

T: Nem, nem, nem. Na de… igen, ehhez a munkához, szükség van arra, hogy ne kopasz fejem legyen és ne úgy öltözzek, ne hozzam ide a gengszter kinézetű haverokat. Ha ilyen vagy, egyszerűen nem vagy ide való, muszáj itt így… persze nem jelenti, hogy ilyen vagy, de itt muszáj így, jófiúnak lenni. De, hát ez a munkám, ha felszolgáló lennék, akkor bemennék a munkahelyemre, felvenném a fehér inget a csokornyakkendőt, és ott mosolyognék a vendégekre. Az lenne a munkám, itt meg ez kell, érted? Szolidan fölöltözöl, szépen és akkor szépen mindenkivel kedves vagy… hát ez van. Én nem itt edzek, átmegyek másik helyre… ott viszont, ki lehet állatkodni magam.

J: Tényleg, nem itt edzel?

T: Á, dehogy.

R: Azt nem tudom, hányan tudják, hogy deszantos voltál, ejtőernyős, extrém sportok szerelmese…

T: El tudták intézni az „E” kategóriát. Így elém rakták, de azt mondtam, nem kell. Be szeretnék menni ide meg ide egy évre. Elmentem az orvosi vizsgára, az sikerült, utána elmentem egy hónapos ejtőernyős kiképzésre, tizenvalahány ugrás volt az alap és utána besoroltak Szolnokra. Egy év kiképzés. Az kurva kemény volt. Úgy voltam vele, hogy egy férfi életében, kell legyen egy ilyen. Én ezt nem bántam meg, ez kellett. Ez nagyon jó volt.

R: Ezt a nyálas szépfiú miatt hoztam csak szóba.

T: Jó, basszameg, most nem azért, hogy fitogtassam, de akkor nézzük meg ki tud a versenyzők közül így megélni ebből? Nézzük meg. Én egyedül tartom el magam, egyedül készültem fel… Úgy kezdtem, amikor eljöttem az őrezredtől, hogy elkezdtem dolgozni egy teremben, utána megismertek és áthívtak ide, aztán itt beindult a dolog. De ha egyszer ez kell ahhoz, hogy pénzt keressél, ez kell. De, azért a góré nincs teljesen megelégedve velem, ahogy eresedek, rám szól, hogy vissza kéne vennem… Edzek, vagy mi?

R: Már megkérdeztük Földitől is, hogy ahhoz mit szólnak a versenyzők, hogy a pontozólapok nyilvánosak, fölkerültek az Internetre. Még a kézzel írottakat is föl akarom rakni. Azt akarom, hogy teljesen nyilvános legyen mi volt a pontozás. Mert úgy gondolom, hogy a bírók tartoznak ennyivel, ha elvállalják, hogy beülnek bíráskodni, akkor álljanak ki a véleményük mellett. És akkor így meg lehet adott esetben kérdezni, hogy miért van így, vagy úgy…

T: Remzsővel voltunk fotózni az előző héten, és mondta ő is megnézte az Interneten. Kicsit csalódott Dönciben, hogy őt negyedik helyre rakta, és ezt nem érti. Ez eléggé szarul esett neki. Holott, az én szememben az volt akkor, hogy ő lesz az első.

R: Kettő, illetve három bíró látta első helyre.

T: Arra emlékszem, hogy amikor kihívták a Robit meg őt, és pózoltak, néztem, hogy: úristen mekkorák! És Remzső szárazabb volt, jobban nézet ki mint a Robi. Akkor úgy gondoltam magamban, biztosan harmadik-negyedik leszek, és köztük dől el… Arra is gondoltam, hogy Remzső Szegedi, a verseny meg Szegeden van, pedig az egyáltalán nem befolyásolta az eredményt, de akkor, gondoltam rá. Meg, jobban is néz ki… én akkor azt gondoltam ő fog nyerni. Úgy is mentem oda a versenyre, hogy valószínűleg Remzső nyeri.

R: Én őszinte leszek, szerettünk volna Remzsőt koronázni (gyűrűzni) Szegeden… hogyha ott marad a városban a szobor, de…

J: Nekem nem tűnt annyira késznek a Remzső…

T: Meg hihetetlen, hogy nem volt leolajozva, bebarnítózva, pedig az nagyon sokat számít a színpadon. Nagyon sokat. Földi nagyon jól le szokta kenni magát, meg a Németh gyerek is szintén. Olyan szépen le van kenve az a jó, az, az igazi. Én viszont azt mondom, amit föntről a színpadról, láttam. És az volt bennem, hogy úristen ezekkel kell kiállnom?

J: Arra figyelj amit kiabálok! Azt is mondtam, hogy a Vékony nyeri meg, bár szerintem csak egy árnyalattal volt jobb… azokkal a mellizmokkal.

T: Jobb volt ő, jobb, és nagyon jó mellizma van, viszont a válla meg talán nem olyan jó széles, de… más. Más, egyszerűen…

R: Pont ezt mondta ő is, hogy a vállaira kéne egy kicsi, de ha így meg lehetne válogatni hová jöjjön föl az a három-négy kiló izom…

T: Ja, ja…

(nevetnek)

T: Karja is nagyon jó, meg szépen bekészült, na… kész. Annak a Szegedi srácnak van még nagyon jó karja… Szabó Lacinak, na, belőle lehetne még egy nagyon zorall embert csinálni. Megvan a dolog benne, egy nagyon brutálist lehetne belőle csinálni…

R: Egy nagyon komoly rabszolgahajcsár kellene hozzá, hát nézd meg ezt a szezont is totál elbaszta… még úgy négy héttel a szezon előtt úgy néz ki, hogy na (azért is csináltunk vele interjút előtte) ez itt Szegeden megfog valakit. Andort meg is fogta, nagyon fájhatott neki, hogy a tanítványai jobbak…

T: Ja, Remzső is az?

R: A Remzső is ugyanott edz, tőle lesik el… csak azt nem tudom, hogy azt mért nem tudja egyik se ellesni, ahogy az Andor mozog a színpadon, ahogy a pózokat átvezeti egyikből a másikba, még nem is hangzik el, hogy has-láb de ő már fölteszi, mutat egy serratust (oldalsó has) erről, mutat egy másikat arról, na mondja már valaki? Kicsit úgy benne is van, ááá mondják végre… fölteszi, fölnyom egy mosolyt… ezek a kis apró részletek kellenek. A másik ilyen a Németh, nagyon föl lehet ismerni… van egy Darem Charlesos bicepsz benne, a tricepsz, amikor előrelép… azt a szabad pózban is használja. Te ezzel így foglalkozol, koreografálod?

T: Régen. Mostanság inkább próbálgatok pózokat, melyik hogy néz ki nálam… mi az előnyös.

J: A Superbodyn eleresztetted néha az alsó hasad.

T: Ott nagyon fáradt voltam már, de tudom, hiba… jobban oda kell figyelnem, hogy kifeszüljek. Nekem nagyon sokat kell betöltenem… És bármennyire igyekszem, azért el is fáradok és ilyenkor… borzasztóan.

R: De, azért az nem volt gáz, hogy ilyen bő ötperces posedown zenéket eresztettünk?

T: Az nem, az jó, ami nagyon szar az amikor azt kérik negyvenöt másodpercig- egy percig tartsad a pózt… az nagyon durva. Az húzós, megdolgoztatják az embert rendesen… meg eleve az, hogy utána hátramész, de én ott sem eresztem el magam. Alapállásban is nem az van, hogy állok, hanem ott is… nagyon fárasztó, főleg a lábaidnak.

J: Szerintem ezzel is tudtál nyerni, hogy a színpadon végig tartottad magad. Mert azt azért látja a bíró, ott a többiek mögött is mit csinálsz.

T: Mindig úgy vagyok vele, hogy bár a kihívottakra figyelnek, néha biztos oda is néznek, hátul is látnak. Rá szoktam mindig húzni egy kicsit. Meg az, hogy én állandóan izzadok…

R: Azt mondták, azért mert vizes vagy… azért izzadsz egész idő alatt, mert vizes vagy. Hiába mondom nekik, hogy a színpadon izzadásnak semmi köze ahhoz, hogy ki mennyire vizes, egyszerűen a lelkiállapot, idegesség, izgalom.

J: Nem vagy ideges?

T: Nem, a színpadon nem.

R: Mert, hogy a Remzső sose izzad…

T: Tényleg, ő nem…

R: Áll ott a színpadon, és nem izzad…

T: Vagy nincs annyira bekenve, vagy nem tudom…

J: Misin is meg szokott folyni a festék.

T: Igen ő is izzad.

J: Lehet a barnító krém?

T: Abból egy van ami jó, a Dream Tan. Nem hiszem, hogy az okozza, egyszerűen izzad az ember és kész. Na, meg akit sokszor kihívnak, az le is izzad (nevet). Az dolgozik. Ennek is betudható, sokszor vissza sem mentél, már hívnak újból. Alig kapsz már levegőt…

J: Fárasztó, de mégis mindegyikre készülsz, van olyan, aki csak egyre-kettőre.

T: Például a Lauter, ő csak egy-két versenyre készül, ennyi. Na de, ha itt az összes, akkor miért hagyjam ki az egyik hétvégét?

R: Azért ezzel egy új standardot állítottál fel, hogy amelyik versenyen elindultál ott lehetett számolni veled, felkészültél végig.

T: Jó, de van ez a másfél hónap, ez egy szezon, ugye és ha egy évig dolgozol érte, miért hagyjam ki bármelyiket is. Például miért hagynám ki a Tisza Kupát, tök jól éreztem magam. Miért hagyjam ki? Miért üljek otthon, ha elmehetek versenyezni? Én örülök neki, ha mehetek, alig várom. Én megőrülnék, ha például a Superbodyn nem indulok, és akkor mit tudom én a Kormány Misi megnyeri, miért ültem otthon… Szerintem a jövőben is így lesz, ha nyolc verseny lesz akkor mind a nyolcra elmegyek. Nem tudom miért nem indult Barna a Superbodyn, miért volt jó, hogy nem…

J: Akkor akart pihenni…

T: De, hogyha már az előző hétvégén formában vagy, és nem hagyod el magad, a következő hétvégén is ugyanúgy megcsinálhatod. Föltöltöd magad, aztán vissza.

J: És hogy működik nálad ez a visszatöltés? A végeredmény jó, de, hogy szoktad csinálni?

T: Öt-hat nappal a verseny előtt, már nagyon visszafogom a kaját, szénhidrátból csak puffasztott rizs meg rizs… Egyébként, meg kell köszönjem Lauter Viktornak a segítséget, mert változtatott a dolgaimon. Kérdeztem tőle, mit tudna még többet kihozni, és a Superbodyra már úgy készültem, ahogy ő mondta. Kipróbáltam és jó lett, bejött. Ő azt mondta egyek meg hatvan tojásfehérjét egy nap…

J: Ő a mennyiségek embere, nem?

T: Ebből összejött, olyan harminc-negyven, de több nem volt. Hatvanat?!

R: És ezt főzve?

T: Nem, feltöri és megsüti, ilyen rántottának, hatvanat… olyan harminc ment, meg negyven esetleg, de akkor már kész voltam. Meg egyek meg öt kiló rizst egy nap.

J: ÖT KILÓT???

T: Nagyon sokat, ilyen brutális mennyiséget, egy egész halom volt amikor megcsináltuk… három napig ettem. Hihetetlen! És ő tényleg ennyit eszik, meg nem tudom mennyi ásványvizet… Szinte nem is fehérjéztem, volt egy olyan nap, amikor borzasztó sok fehérjét vittem be, de ahogy éreztem, hogy esik a vércukorszint, rosszul vagyok, nem látok már, akkor ettem puffasztott rizst is, helyrehoztam magam. Szombaton volt a verseny, csütörtök-pénteken már töltöttem. Rizs, puffasztott rizs, hozzá protein vagy tojásfehérje, aztán utána barna kenyér, egy kis méz, banán, diétás lekvár. És ahogy közeledik a verseny egyre durvább kajákat, egyszerűbb szénhidrátokat, szőlőcukrot. Vizet pedig most úgy csináltam, hogy hétfő-kedden borzasztó mennyiséget, szerdán visszaveszem másfél literre, csütörtökön fél liter, pénteken szintén, este már elkezdek iszogatni. Nem vizesedek be, még vasárnap sem.

J: Ez is biztos alkati kérdés… hogy nem vizesedsz.

T: Eleve sótlanul kajázom, meg hát szívja be a szénhidrát a vizet. Görcsölni sem szoktam a színpadon, semmi…

J: Hát akkor te szerencsés vagy, még öt centi bicepsz, aztán…

T: De ebben nem vagyok szerencsés, látod. Tömegnövelésben. Minden kilóért, meg kell szenvedni rendesen, keményen.

J: Ingyen adnák, mindenki így nézne ki.

T: Így van. Hát, aztán remélem a többiek nem húznak el annyira, hogy ne lehessen szerepelni…

J: Kit látsz ennyire jónak?

T: Nem tudom, de a jövő évi versenyre nem tudom, hogy állnék oda, a tavaszira. Arra kíváncsi vagyok… ott azé lesz, lesz mezőny. Most azért, mindenki más fazon, egy Gaszt Ákos, Vékony Zoli, Lantos, Lauter… ki van még?

R: Bernát, Vörös…

T: Ez a kategória, ez mondjuk a nyolcvanhét-fél. Mondjuk Európa Bajnokságra kvalifikáció nyolcvanhét-fél.

R: Ez jó kis kategória.

T: Na! És a Remzső, bocs a Remzső, és akkor mondjuk beerősödne a Németh gyerek, esetleg. De talán, neki az még pár év… De akkor legyen ez a hat-hét ember… ezeket így együtt. Ezeket így együtt nem láttad még… Megnézném mondjuk a Lantost a Gaszt mellett, meg a Vékony Zoli. Én például, még nem álltam Gaszt mellett, csak hetvenöt kilósan, mi voltam még akkor, ő meg akkor már kilencven. Nem tudom.

R: De, a Gaszt szerintem, nem fogy bele nyolcvanhét-félbe, minek fogyna? Kilencvennemtudom mennyiből mért fogyna? Azóta meg, csak nőtt még…

T: EB-re? Szerintem befogy…

R: Szerintem, pont ez lesz a taktikázás, hogy ki vállalja be a kilencvenötöt. Mert a nyolcvanhét-fél lesz a legnehezebb kategória. Valamelyik súlycsoportban még hármat is vihetnek, ha a kis kategóriából föláldoznak valakit. Nyolcvanhét-félből akkor biztosan hármat fognak vinni.

T: Jó, de ott is lesz első, második harmadik… a kvalifikáción. Elég szép lesz. És a plusz kategóriában? Misi készül? Bernát indulni fog. Most állítólag növizik, bármi lehet, nem tudom… Ki tudja… nagyon elszánt, fanatikus. Kilencvenötbe kéne valaki, Gaszt?

R: Nagyon jók, arányosak a kilencvenöt meg a plusz kategóriások. Mostanában azok nyerik az abszolútot. Az Orosz is kilencvenötös volt. (Az utolsó VB rácáfolt erre, hiszen René Zimmerman 75kg-os – a szerk. megj. Saját hülyeségéhez)

J: De a legnépesebb a nyolcvanhét-fél, nem?

T: Itthon igen. Itthon ilyen szinten vagyunk, hogy az a legnépesebb.

R: Ja, az volt szép, hogy Szegedről aki följött az mind nyolcvanhét-félben volt.

J: Na, miről dumáljunk még?

R: Hát asszem minden érdekeset átdumáltunk, amit meg nem, azt úgyis csak kamerán kívül mondja el nekünk a Tozó, és azokról majd kérdezzenek a leghűségesebb olvasók a VIP-Fórumtalikon, hát nem? Köszönjük Zoli a beszélgetést, és jó pihenést.

T: Fenét, december 7-re, a WABBára még bekészülök.

R: Ja tényleg, akkor ahhoz kívánunk jó készülést, és utánna a sikerek függvényében majd még beszélünk.

T: Oké.

És ezzel zárult a beszélgetésünk a sokak szerint „agyonsztárolt” Tozóval. Lehet, hogy elfogultak vagyunk, de egy ilyen beszélgetés után mindig azzal a jóleső érzéssel távozunk, hogy ez volt az eddigi legjobb beszélgetés. Mondjon ki mit akar, nekem/nekünk Tozó egy nagyon szimpatikus ember, és egy végtelenül sportszerű versenyző marad akkor is! És igenis sztárolni fogjuk, mint ahogy mindenkivel azt tesszük, aki méltónak tart minket egy ilyen őszinte beszélgetésre.

Tóth Zoltán a december 6-7-én rendezett WABBA Világbajnokságon az előkelő 4. helyet szerezte meg a kategóriájában, erről rövidesen egy rövidebb beszámolót készítünk.

Robi
Jokerface

Címoldal | Sztárprofil | Interjúk | Videók | Vissza


Arnold Classic Éjszakája 2019.03.02., 17.00
Az újabb kutyamegsegítő karitatív akcióban olyan arcok is részt vettek, akikre nem is gondolnál!
Mi ebben a meglepő? Nézd végig, megtudod!
Termékajánló
50 gr. 
 / 4.3
5%   490 Ft  
465 Ft
300 kap. 
 / 5.0
11%   5 590 Ft  
4 990 Ft
%
3 kg 
 / 4.5
20%   14 990 Ft  
11 990 Ft
108 kap. 
 / 4.3
 
7 990 Ft
Képgaléria
Képgalériánkban jelenleg
104324 fénykép található.
Magyar Bajnokság 2004
+95kg
Serfőző Tamás
Magyar Bajnokság 2004 +95kg Serfőző Tamás
Sexy & Muscular
Jana Linke-Sippl
Sexy & Muscular Jana Linke-Sippl
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő

Videó Ajánló
Scitec Muscle Fest - 5. rész
Scitec Muscle Fest - 5. rész
Támadás 2. rendezői kommentár
Támadás 2. rendezői kommentár
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő


Partnereink





Megosztás

Médiaajánlat | Impresszum
Töltődik...
Türelem töltődik....