Logo
Interjú Balogh Laci - Masters VB Ezüstérmesünkkel  

Interjú Balogh Laci - Masters VB Ezüstérmesünkkel

Interjú Balogh Laci - Masters VB Ezüstérmesünkkel
Balogh Laci, a Fitness 2000 lassú léptű, vidám edzőjeként egy igazi jelenség, a testépítés egyik meghatározó „nagyöregje” , aki volt olyan kedves, hogy egy interjúért eljött hozzám a belvárosba, fehér zakóban, nyakkendőben, elegánsan. Én, aki eddig csak Body Fitben láttam az edzőteremben, meglepődve néztem rá, amire csak annyit mondott: „ha emberek közé megyek, mindig felöltözöm...” és huncutul mosolygott. Őszintén beszél élete legmeghatározóbb eseményeiről, csalódásairól, örömeiről.

Babee: No Laci! Mesélj csak, hogyan kezdődött ez a megszállottság nálad? Menjünk szépen a kezdetektől máig, hogy akik nem ismernek, megismerjenek!
Balogh László: Azok majd ősszel megismernek! Na, figyelj. Én már olyan öreg vagyok, hogy nagyon rég voltak a kezdetek...

Babee: Mikor kezdtél el edzeni?
Balogh: 1982-ben. Erzsébeten kezdtem az ESC-ben, de túl sokáig nem voltam ott, mert fél év múlva bevittek katonának, ahol is volt egy elfuserált edzőterem, igazi pincefajta, rendkívül primitív gépekkel, berendezésekkel. Nem volt sok szabadidőm a seregbe, de amikor tudtam, edzettem.

Babee: Milyen alkatú srác voltál? Vékony?
Balogh: Nem voltam túl jó felépítésű, lévén a genetikám nem túl jó, olyan piknikus alkat vagyok, ennél fogva mindig sportoltam, hogy kinézzek valahogy, szert tegyek valamilyen formára. Voltak az életemben bizonyos szakaszok, volt amikor vékony voltam, volt amikor kövér. Amikor nem figyeltem oda magamra, akkor általában dagadt voltam. Nem az a hormonálisan elhízott kövér figura, de tömör, súlyos.

Amikor leszerltem, 1984-be - majdem 94-et mondtam! 10-10 évet olykor szoktam tévedni! - tehát amikor leszerltem 84-ben, akkor a munkám nem igazán tette lehetővé, hogy edzzek, így 1985 tavaszán kezdtem el újra az edzést. Szintén ugyan abban az erzsébeti edzőteremben az ESC-ben, a pincében. Ez még a hőskorszak volt. Hát, voltak olyan epizódok, hogy addig nem lehetett edzeni, amíg nem ragasztottuk le a linóleumot a terembe! De nagyon kellemes társaság gyűlt össze. És ott edzettünk. Akkor még az aminósavat meg a jobb proteineket bizonyos misztikum lengte körül, tehát Nem voltak még elterjedve a táplálék kiegészítők, mindenki evett mindent, rengeteget. Aki már nagyon nagyon titkos eszközökhöz akart nyúlni, az elment agyógyszertárba 6 forint 30 Fillérért kiváltott 20 szem Nerobolt... Az volt a divat, esetleg a Gerovit nevű, időseknek szánt vitamin komplex...

Babee: Ez volt minden táplálékkiegészítőd?
Balogh: Igen. Meg volt Polibé nevű vitaminkészítmény, amitől az ember élénk narancssárgát vizelt, és olyan szaga volt, mint a pusztulat! Szóval ezek voltak a táplálék kiegészítők azokban az időkben. Meg a C-vitamin! Nehogy kifelejtsem a sorból. No, aztán szerény módon, kondícionálás szinten edzettünk, bár a terembe járt egy-két olyan ember, aki nyert Magyar Bajnokságot, mint a Pintér Feri, aki most a Fitness 2000 tulaja és az edzőm.

Babee: Tehát ő is a pincében kezdte.
Balogh: Igen, ő ott versenyzett, de nem akarok ennyire előre menni...

Babee: Ne is, haladjunk csak szépen, kronológiai sorrendben.
Balogh: Jó. 85,86-ban edzettem ugye, ez egy állami hivatal volt, amit betöltöttem, tehát túl sok szabadidőm nem maradt, de azért az edzésre ráment az első házasságom is, amit egyáltalán nem bánok így utólag. Sőt!

Babee: Nem tetszett neki, hogy sokat jársz el edzeni?
Balogh: Igen, mert elég sokat kellett dolgoznom, mint hivatalnok, majd azt követően edzésre mentem mindig, keveset voltam a családommal, bár utólag abszolút nem bánom a dolgot... na és elérkezett 1987, amikor elkerültem a húsipari vállatahoz, irodai munkára, és eltöltöttem ott csaknem 8 évet, a vállalat felszámolásásig, hát ugye ott volt már több időm, ültem az irodában, gépelgettem, adminisztráltam, jártam keltem a vállalat területén, és hát köztudottan annál a cégnél nem halt éhen senki! És így 87-től már jobban tudtam fókuszálni az edzésre, időm is volt, kaja is volt bőven.

Babee: Szóval húst ettél hússal.
Balogh: Ilyen sajátos szendvicseket gyártottam, például a füstölt főtt fehér pecsenyébe beleszeleteltem téliszalámit. Az volt nálam a sztenderd szendvics! De már a tarját nem ettük meg, mert az nagyon zsíros volt. Ettől fogva kenyeret nem nagyon ettem csak napi két-három kiló hús ugrott be különböző formákban. Emlékezetesen a manapság propagált és nagyon divatos Attkins diétára, ami véleményem szerint egy baromság, ahogyan az én akkori étrendem is az volt, de ingyen volt! Ami azért nem utolsó szempont. Na szóval 87-től már rendszeresen tudtam edzeni, nem voltak külön elfogaltságaim, és 88-ben elérkezettenk látam az időt, én is, és az ESC akkori vezetője, Bolla Péter, aki a Pintér Freinek is az edzője volt akkor, hogy elinduljak életem első magyar testépítő bajnoksásgán. Úgy tudom abban az évben alakult meg a Magyar Testépítő Szövetség is, a jó ég tudja már milyen neve volt akkor, mert ez évente változott, de mindenestre akkor még nem volt kvalifikációs verseny Magyar Bajnokságra, ha valaki érzett magában elég spirituszt, vagy azt mondta neki a környezete, hogy kinéz valahogy, akkor az indult. Így voltam ezzel én is.

Babee: Hány kiló voltál?
Balogh: Lehettem olyan 80 kiló. Nem voltam kövér, de definiált sem! Akkor még nem voltunk tisztában a diéta fogalmával, a táplálék kiegészítőkkel, ne adj isten a katalizátorokkal, hogy mi hogyan működik. Úgyhogy vékony voltam és fedett, és a kategóriámban a 9 induló közül a holt biztos utolsó lettem! De ez különösképp nem keserített el, további munkára sarkallt. Hozzá teszem ezen a versenyen indult Pintér Feri, utoljára Magyar Bajnokságon, az ő utolsó versenye az én első versenyem volt 88 májusában.

Babee: Ő hol végzett?
Balogh: Harmadik lett. Gerőcs győzött, és egy újpesti fickó, Sebestyén Gyula lett a második. Na elérkezett az 1989, teremészetesen folymatosan edzésben voltam, fájt a vállam, izületi gyulladás, stb, fájdalom csillapítókkal edzettem, de sikerült bekészülnöm a 89-es Magyar Bajnokságra, ahol is már az 5. helyen végeztem 90-kilós kategóriában. Akkor nálunk edzett a Kiss Jenő, az ESC-ben, a kezdeteket ott töltötte, és ő lett a negyedik. Volt vagy 17 éves! Hát én elég későn kezdtem lévén, hogy a 88-as versenyemen már majdnem 29 voltam. Kicsit későn érő típus vagyok, de ez a mai napig meglátszik rajtam! De ettől még semmilyen személyiségzavarba nem keveredtem. Na szóval én ötödik, Jenő negyedik lett, Márton Gyuri lett dobogós, a Sebestyén Gyula, és dunsztom sincs ki nyert... Egy debreceni srác volt, a nevére nem emlékezem, mert több versenyen aztán nem is láttam. Egy-fél éves üstökös volt a fiú, de nagyon jól nézett ki, és nagyon szimpatikus srác volt arra emlékszem. Aztán ezt a versenyt követően találták ki a szövetségben, hogy nem lehet csak úgy elindulni Magyar Bajnokságon, hanem kavlifikálni kell előtte.

89 őszén már volt Atlasz kupa, és ezen a versenyen tudta magát kavlifikálni a következő évi magyarbajnokságra a versenyző. Ezen az Atlasz kupán szintén 90 kilós kategóriában már az előkelő 4.-ik helyen végeztem. Kis lépésekkel haladtam előre!

Babee: Akkor is még 80 körül voltál?
Balogh: Nem akkor már kicsit nehezebb... akkor már több mindent megevett, beszedett az ember tanulva a múlt hibáiból, de a diétám ugyancsak csapni való volt, mert úgy diétáztunk, hogy szép emlékű László Csaba, aki agársoványra le tudott fogyni, noha elég definiált volt és kora ellenére jó fizikummal rendelkezett világ életébe, ő is nálunk edzett azokban az években, a 80-as években, és két-három alma naponta, meg két szelet hús, szénhidrát bevitel nulla, szóval ezek voltak a trendek... esetleg egy kis sajt, az persze nem számított, hogy 40%-a zsír. Tehát ilyen diéták voltak meghonosodva a 80-as években.

No, és akkor elérkezett az 1990-es Magyar bajnokság tavasszal, amin nem indultam el. Ugyanis az előbb említett vállproblémáimat sportkorházban orvosolták, és megoperálták a vállam. Hosszú volt nagyon a gyógyulás, mert mégegyszer meg kellett műteni.

Babee: Ez mitől volt? Nem melegítettél be kellően?
Balogh: Hát egy testépítő tudod nem nagyon szeret bemelegíteni(„mert nem vagyok én villanyrezsó!„ ), csak amennyit nagyon muszáj, nem hadonászhatunk sokat a levegőbe, mert egyrészt fársztó, másrészt megrándulhatunk, szóval óvatosan kell bánni az ilyen dolgokkal, érted! Na szóval voltak bennem szögesdrótok, azokat ki kellett szedni, aztán kezdtem lábadozni, és hogy kompenzáljam ezt a kihagyást, ez volt egy olyan három hónap, úgy döntöttöttem, hogy mindennap edzek. Ez volt 90-ben, ekkor indultam el a már Budapest Bajnoksággá titulált kvalifikációs versenyen. Hogy is volt? Ja, igen, akkor jött be az a szabály, hogy a Budapest Bajnokság első 4 helyezettje, az azzal párhuzamosan megrendezett Vidék Bajnokság első négy helyezettje, a Junior Bajnokság első 2 helyezettje... valahogy így adódott össze a létszám a következő évi Magyar Bajnokságra. Én meg gondoltam, hogy ha életembe először dobogón végzek akkor nagyon elérzékenyülök és sírni fogok, meg mittudom én, ez valami hatalmas dolog lenne így magyar viszonyok között. Nos harmadik lettem, Kiss Jenő győzött, akkor kezdett úgy igazán beérni mint versenyző, második lett a Szepesi Tivadar, aki most a ProFitnesst vezeti, és én a harmadik. A Jenő jól nézett ki, de a Szepesi meg én elég kutyaütőn néztünk ki, viszont a többiek még gyengébbek voltak! Mondjuk a Szepesit azóta nem is láttam versenyezni, igaz ez elég régen volt, 90 őszén. Na most az elérzékenyülésről annyit, hogy a világ legtermészetesebb dolgának tartottam, hogy ott vagyok és nem érzékenyültem el.

Babee: Mert oda vártad magad?
Balogh: Igen, oda valahova. Mondjuk a Jenőn látam, hogy komoly kvalitásokkal rendelkezik, szóval hiú ábrándokat nem tápláltam azért, de legalább elindult valami, beindult valami folyamat.

Namost idő közben a Pintér Feri edzőtermet nyitott Erzsébeten, a Csilibe a pincébe. Namost akik az ESC-be jártak, haverok, ismerősök, barátok mindenki falkástul átment edzeni oda, tehát a terem beindításásval nem voltak gondok. De azért az ESC sem ment tönkre lévén kerületi támogatással is bírt. 91 elején észre vette a Feri, hogy fejlődök, és az akkori feleségem, Baranyi Ildikó akkor már nála edzett, ő a második feleségem volt, és ő kacérkodott az erőemelés gondolatával, aztán később junior világbajnok lett erőemelésben, ami azért nem tett jót a fizikumának és a pszhiéjének, ugye, nem kimondottan nőknek való ez a sportág, mondjuk a body building sem! És megpróbált átcsábítani, hogy menjek a Csilibe edzeni, mert hogy fantáziát lát bennem, de bennem volt annyi parasztbecsület, hogy nem mentem, én voltam az utolsó mohikán ebből a brigádból. Ellenbe új dolgot árult el nekem a Feri, hogy hogy kell diétázni! Ez akkor nekem nagyon jól jött, mert ő versenyzett Németországban meg a jóég tudja hol, és elég eredményesen, és akkor jött divatba a rizs, csirkemell, tonhal diéta, stb, hát, csak néztem nagyokat, de kipróbáltam, és a feleségem is hajlott erre a dologra és jöttek a kínszenvedések. És akkor 91-ben elindultam a Magyar Bajnokságon, amit Bebrecenbe tartottak, és harmadik lettem 90 kilóba.

Babee: Ki nyerte meg?
Balogh: Természetesen Kiss Jenő győzött, egy erzsébeti fickó, Gergely Isván lett a második. Mondjuk a második hely erősen vitatható volt Feri és sokak által, de én jóba voltam a Gergellyel, és nem haragudtam rá. Akkor azt hittem nagyon jó vagyok már, de ma ha visszalapozom az akkori képeimet a röhögőgörcs kerülget, de a korábbihoz képest már sokat javult a definícióm köszönhetően az újfajta diétának. És a folyadékbevitelnek. De hozzáteszem azért a Feri képletesen majdnem megölt, mert az volt az álláspontja, hogy a folyadékvisszatartást már egy hónappal a verseny előtt el kell kezdeni, tehát gyakorlatilag egy hónapig szomjaztam, majd meg rohadtam már kínomba, de hálaistennek túléltem. De a versenyre való utazáskor, hogy már lehett inni, megvedeltem egy vödör vizet különböző formákban, kóla, pezsgőtablettával, ilyenek, és ment a szénhidrát töltés, grízestészta lekvárral és marék számra ettem a vízbeszórt szőlőcukrtot, mert nem elég, hogy egy hónapig szomjaztam , de két hétig csak tonhalat ettem rizs nélkül... Szóval majdnem belehaltam, de az eredménye megvolt, harmadik lettem.

És akkor jött az áttörés 91 őszén a Budapest Bajnokságon, ahol ismét ezt a bevállt módszert alkalmaztam, kivéve, hogy az egy hónap szomjazást már redukáltam, odafigyeltem a folyadék bevitelre, de már nem szomjaztam úgy, ellenbe valamilyen októl vezérelve az utolsó két hétben már csak vízhajtó teát ittam, semmi mást, amitől kiszárattam mint a tapló, mind a nyálkahártyám, mind a fizikumom, de az utolsó két hét tonhal beviteléhez ragaszkodtam, rizs nélkül, amitől olyan lettem mint az agár, de eredmnyes volt, mert megnyertem a Budapest Bajnokságot, életem első győzelme volt! Vékony voltam, de nagyon definiált, már sikerült elkapnom a ritmust.

Ettől kicsit megnőtt az önbizalmam, és rá két hétre szólt a Feri, hogy Tatatbányán lesz egy bemutató, elég kecsegtető fellépési díjjal, így a Csili Centerből a Feri összeszedte a kis csapatot, így az Ignác Attila, Kiss Jenci, jómagam meg még egy-két ember, és utaztunk Tatabányára bemutatót tartani. Na most hangsúlyozom ez a Budapest Bajnokság után történt kb. két héttel, mindannyian jól be voltunk vizesedve, pufik voltunk, kerekek, nem volt rajtunk egy keresztszálka, egy ér, de jóllakottak voltunk, jól éreztük magunkat, na most megérkeztünk Tatabányára, és megdöbbenésünkre nem bemutatót kellett tartanunk sörös közönség előtt, hanem rendeztek egy nemzetközi meghívásos testépítő versenyt! Ahol is jelentek meg litvánok, lengyelek, csehek, románok, stb, stb, a lényeg, hogy még amatőr szinten is nagyon jól bekészült kőkemény versenyzők voltak, száraz, szálkás eres kiválló fizikummal, mi meg odaállítottunk négyen teljesen bepüffedve. Hát életembe nem égtem akkorát! Valószínű a Feri sem tudta miről van itt szó, mert ő is csak pislogott! Természetesen meg voltak a kötelezők, összevetések, pose-down, eredmény hírdetés. Nyílván a külföldieknek kiosztották az érmeket, díjakat, tápkiegeket, tárgyakat, és ott oldalt az aszatlon valamilyen oknál fogva voltak ilyen kerámia köcsögök, és gondolkoztak mi legyen velük. Megszületett a salamoni döntés, adjuk oda a magyar fiúknak! Hát meg is kaptuk, ilyen sötétbarna vésett korondi vázaféleséget, 15cm magas kis műalkotást, amit a lakásban igen jól látható és előkelő helyen tartok mert a serlegeim közt ez a legbecsesebb emlékem, abból a megfontolásból, hogy bármi történjen is velem ha ránézek erre az általam szégyenköcsögnek hívott kis műalkotásra, akkor egyből tudom ki vagyok és hol a helyem! Figyelmeztet, nehogy elszálljak. Tehát az a bemutatónak titulált verseny igen komoly pedagógiai hatással volt rám.

92-ben indultam a Magyar Bajnokságon májusban, ahol igen szigorú diétát folytattam, az előzőekhez hasonlót ugye, 82 és fél kilóban indultam, Tenta Miklós győzött, én lettem a második, nagyon beagarasodtam, és dunsztom sincs ki lett a harmadik. Mindig csak arra emlékszem, aki legyőzött... már csak ilyen gyarló az ember… lehet hogy a Kovács Gyuri lett a harmadik, aki kétes dícsőséget szerzett magának mostanában, hogy godzi fedőnéven jelöltette magát a Valóvilágba... Ismerem amúgy, rendes gyerek. Na, ez volt 82-be... nem 92-be! Mondom olykor-olykor tévedek egy tízest, de ebbe a korba már belefér! Na szóval 92-be, ősszel nem is tudom mit csináltam, ja versenyeztem, télleg! Igen akkor elkapott a buzgalom.

Babee: Akkor még mindig ott edzettél?
Balogh: Nem, nem, jó hogy megkérdezed, mert a 91-es Magyar bajnokság után, már én is átigazoltam a Csilibe, a Pintér Ferihez, akkor már nem a pincében volt, hanem egy tágasabb helyen, és akkor már a Feri edzett engem. És azóta is nála vagyok leigazolva. Szóval 92 ősze, Budapest Bajnokság. Akkor egy újabb csillag tűnt fel Kardos Lajos személyébe a testépítés egén, nálunk edzett Lajos, de valamiylen személyes okokból átigazolt a Kokóhoz a Népligetbe. Ott volt a Kokó által rendezett Budapest Bajnokság is, ahol Kardos Lajos győzött, én lettem a második 90 kilóba. Nincs bajom a Lajossal, sőt jóbarátom, azóta újra nálunk edz, de akkor eléggé megvertem, akkor kezdett beérni a munkám gyömölcse, mert tömeg is volt rajtam, száraz is voltam, definíció is megvolt, mégis második lettem. És ebből egy sajátos tüntetés alakult ki a nézőtéren, ugye köztudott az erzsébeti közönség amúgy sem disztingvált társaság, röpködött ott alevegőbe minden, akkor még a Feri sem töltött be szerepet a szövetségben, úgyhogy ő is kifejezte nemtetszésést, na, de a lényeg az, hogy ezért kaptam egy év eltiltást!

Babee: A közönség miatt?
Balogh: Sportszerűtlen magatartás miatt, igen, mert egyezményes jeleket mutattam a színpadról a pontozó bírák felé, amiből nem egy újságcikk született is... Igen, mert tudni kell, ha egy testépítő nem győz, piszok elégedtelen magával, ha győz akkor is, mert egy-két hét és elmúlik a fene nagy dícsőség, visszanézi magát képeken videón, és ez is tré, az se jó, fedett, kicsi, nemjó a póz, szóval mindig van valami, ami miatt elégedetlen az ember.

Babee: De pont ez a lényege! Ez hajtja előre a versenyzőt!
Balogh: Igen, ez adja a hajtóerőt a további munkához. A lényeg, hogy kaptam egy év letöltendőt... Volt valami fegyelmi tárgyalás is, ahol összeült 3 ember és a Feri jött velem mint ügyvéd. Na mindegy ez így alakult. No. A 93-as év érthető okokból kimaradt, nyilván végig edzettem az évet, de kihagyásokat azért nem is említek, mert minden évet végig edzettem max. 1 hét nyaralás, de többnyire az se, és hát az operációk miatt a 3 hónap, de azt nem mondom, hogy végig edzettem, mert ez minden testépítő számára természetes. Szóval a 83-as... nem 93-as év kimaradt.

Aztán időközben szomorú esemyények történtek velem a magánéletmebnem, elválltam, otthagytam a frissen épített házamat, elköltöztem, vettem egy lakást és nagyon el voltam keseredve érthető okokból, mert azért én is csak ember vagyok valahol. Elkezdtem készülni a 93-as Budapest Bajnokságra, és kezdtem a diétámba is javítani, kezdtem már több rizst enni, az utolsó hetekben sem hagytam el a rizst.

Babee: Turmixok, táplálékkiegészítők még mindig semmi?
Balogh: Hát az én módszerem tudod az, hogy 6 hétnél tovább nem vagyok hajlandó gyilkolni magam. Van egy jó alapozó időszak, aztán van 1-2 hónapos átmeneti időszak, amit hívhatunk felkészülésnek, és aztán 6 hét versenyidőszak, ami napi két edzéssel telik, stb, már a kéthetes tonhalazás is elmaradt, már csak két nap lett belőle, rizs ment végig, csak a verseny előtti napokban vettem el esténként, akkor már csak hal volt. Na most azért volt érdekes a verseny, mert a Hercz szponzorált engem, 91-92-ben, élelmiszerben és némi kézpénzel szponzoráltak.

Babee: Szalámival?
Balogh: Nem, gépsonkával. És 93-ban már nem szponzoráltak, a húsipari vállalat darabokra hullott és az Erkon nevezetű cég szponzorált engem napi két kiló gépsonkával.

Babee: És ők holt találtak meg?
Balogh: Még mindig ott dolgoztam. Sikerült a végnapokat is ott kihúznom. Tehát az utolsó hétig rizzsel és gépsonkával diétáztam, szó se volt csirkemellről... ez roppant jó volt költségkímélésnek. Az utolsó napokban volt csak csirkemell meg tonhal. Sikerült egy elég jó száraz fizikumot felépítenem, soha nem látott izomtömeg lett rajtam hirtelen.

Babee: Hány kiló voltál?
Balogh: Hát a 90 kilós kategóriába indultam és olyan 85-86. A folyadék elvétel ugyanúgy az utolsó két hétbe már csak vízhajtó tea, és a verseny előtti nap nincs folyadék bevitel, a verseny napján sincs.

Babee: A verseny napján sem?
Balogh: Nem. Erdemény hírdetésig semmi, csupán két erős kávé, valamint néhány ampulla glukózt, vércukrot, meg néhány ampulla folyékony aminót. Olyankor már nem veszek be multivitamint, meg aminó kapszulát, ilyeneket, mert azokat folyadékkal kell, és az már nekem sok lenne, így oldottam meg a beszáradást, ami elég jól sikerült. Mert a verseny előtt 22 nappal álltam le egy táplálék kiegészítő szedésével, ami pont a verseny napjára dobta el a vizet. Mert megkötött a szervezetben bizonyos mennyiségű vizet. Nos ez úgy jelentkezett, hogy a vízeldobás és szénhidrát töltés következtében iszonyú görcseim támadtak, ami miatt le is kellett menjek a színpadról regenerálódni és inni egy pohár vizet, bár tiltotta az elképzelésem, de muszáj volt az életfunkcióim miatt. A szénhidrát töltésem is jól sikerült. Megettem egy vödör rizst ,szőlőcukorral és mézzel. A lényeg, hogy megnyertem a 90 kilós kategóriát. Pedig voltunk elég szép számmal, aztán jött az abszolút kategória, ahol sikerült megcsípnem a Jencit is végre valahára, őt is megvertem. Tehát megnyertem az abszolút címet is. Hát ilyenek mint Seregi, meg Tóth Ferike, meg még nemtudom kik voltak ott, de akkoriban ők elég prominens testépítőknek számítottak. Nagyon sok fotó készült, és elég jók lettek, és végre piszok elégedett voltam magammal .Bár utólag nem vagyok elájulva attól a formától!

Babee: De akkor az bőven elég volt!
Balogh: Igen, nem volt rosz, de tömegesebbnek kellett volna lennem. Mindegy. Aztán 94-be indultam a Magyar Bajnokságon. És kissé jól lalktam a sikertől ugye, és Lajosunk ismét győzött 90 kilóba. Itt már jöttek a gondok, anyagi problémák, magánéleti problémák, ezek voltak a zűrzavaros éveim úgymomnd, nem tudtam annyit invesztálni a felkészülésbe, nem voltam rosz fazonba, kiugróan jóba se, Lajosunk győzött, egy debreceni gyerek a Lénárt Csaba lett a második és én a harmadik. Utána sajnos felszámolták a munkahelyemet is, tehát munkát kellet vállalnom... akkor már ugye a fitnesz 2000-be voltam leigazolva, és akkoriba nyílt a Guttenberg téren a Sámson Gym nevezetű edzőterem. Ott a nyitástól én voltam az edző, Ignácz Atilla is ott dolgozott, mint edző, és kábé 2 évet edősködtem ott. Ezzel párhuzamosan az éjszakába is munkát kellett vállajak, portáztam különböző szórakozóhelyeken, a magánéletem is zűrös volt, noha volt lakásom hol itt laktam hol ott laktam valakivel, tehát 94-ben nem is tudtam indulni az őszi versenyeken, 95 tavaszán sem, akkor még éjszakáztam, majd vállakozásba kezdtem egy kedves hölgyismerősömmel, és 95 őszén elindultam a Budapest Bajnokságon, és valamilyen oknál fogva még rosszabb fizikummal rendelkzetem mint a legutóbbin. Ferit kérdeztem verseny közben ő azt mondta, hogy a harnmadik hely volt az enyém, de volt akinél második, stb, Szintén Lajosunk győzött ezen a versenyen, de most elég vizes volt Lajos.

Volt akkoriban egy ikerpáros, az egyik az én kategóriámban indult, és ő állt szintúgy a második, harmadik helyen, inkább a másodikon, és ő szegénykém odament a Lajoshoz és azt monta neki az öltözőben, hogy ugye tudod, hogy itt csak harmadik lehetsz? Lajososm meg monta, hogy hát ezt ne vele, a pontozó bírokkal beszélje meg. Én nem neheztelek Lajosra, de tényleg vizes volt akkor. Még a blikk is, vagy valamelyik írt a versenyről, képek is voltak benne, minket a három testőrnek titulált.

Babee: Akkoriban még nem ment ez a testépítő fikázás?
Balogh: Nem nagyon, a bulvársajtóba nagy nyílvánosságot kapott a testépítés. Ma már csak a szaksajtó foglalkozik a testépítéssel. Valami olyasmi volt a cikk, hogy a három testőr közbelép az izomgyengék őszinte sajnálatára, itt szabadon idézett az író Rejtő Jenőtöl...

A lényeg az, hogy ez volt az életem egyetlen versenye, amit nem fejeztem be, mert jól bepörögtem és otthagytam a versenyt. De így utólag sajnálom és szégyellem is a dolgot, mert egy ember a versenyre bekészül, ott van, akkor be kell fejezni becsülettel, csak az a baj, hogy a testépítő idegrendszerét oly mértékben megviseli a bekészülés, a diéta, szomjazás, az önsanyargatás, ami nem más mint a saját testednek a szisztematikus felélése, és ilyenkor az ember nem mindig tud parancsolni magának. Ez egy ilyen csúnya verseny volt részemről, nem lett volna szabad így viselkednem.

Továbbra is tartottak a zűrzavaros évek, nem anyagi, inkább magánéleti gondjaim voltak, megpróbáltam a sportra fókuszálni ismét, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból, meg is próbáltam 96 nyarán, aszt hiszem a milleneumi ünnepségek kapcsán rendeztek volna egy országos mérteű versenyt Pusztavacson, amire készültem, és amiről kiderült egy héttel a verseny előtt,. Hogy elmarad.

Babee: Az nem semmi...
Balogh: Csináltam egy vak bekészülést, hogy így fogalmazzak, igen bosszús lettem, de sebaj, edzettem tovább és készültem a 96 őszi Budapest Bajnokságra, majd egy guggolás során lesérültem. Ugye az ember a szokásai rabja, szeretek mindig ugyanazon az állványon guggolni, ugyanazon a padon fekvenyomni, ugyanazokkal a tárcsákkal, rudakkal, tehát az ember ad a részletekre. Tehát volt egy részleges farizom szakadásom, alsó hátizomban is volt szakadásom és 3 csigolyám összecsúszott.

Babee: Tejóég!
Balogh: Na, ez egy időre megpecstélte a sorsomat, kimaradt két három nap,

Babee: Két –három nap??

Ja, hát utánna felvittek az edzőterembe és tudtam edzeni, ami ment,

Babee: Hát igen, már én is láttalak bekötött karral edzeni...
Balogh: Na, és amikor nem a terembe edzettem, akkor otthon feküdtem, volt egy ilyen iszonyú erős mentolos folyadék amit egy nejlon lepedőre rá kellett önteni, és abba kellett feküdnöm. És úgy kellett néznem a plafont meg a videót gyakorlatilag hónapokon keresztül. Tehát vagy feküdtem, vagy edzettem. Dolgoznom nem kellett mert a vállalkozásom működött, úgyhogy valamennyire sikerült felgyógyulnom.

Aztán jött a 97, nyílván a tavaszi szezon kimardt, noha edzettem, de az kevés volt, de ősszel indultam, hát szintém nem sikerült túl jól, mert akkor már az üzleti életben is problémáim támadtak és a magánéletemben is, tehát a Budapest Bajnoskságon második helyezést értem el, és akkor rendeztek valami szigetszentmiklósi versenyt, ahol abszolútba voltunk vagy 25-en, 30- an, a lényeg, ott 9.ik lettem. És ilyen prominens személyek nem jutottak be a döntőbe, mint a Gaál Peti aki második lett a VB-én, stb, tehát igen sűrű volt a mezőny, nem voltam elégedett (bár a tavalyi magyar kupa győztes Majancsik Gabi sem jutott be az első tízbe), de tisztába voltam vele, hogy ilyen körülmények közt nem lehet, márpedig akkor korlátozottak voltak a lehetőségeim.

Aztán volt egy német versenyem is, 97 októberében, ahol a saját butaságom áldozatául estem, ugyanis mindig szigorú folyadék megvonással készülök egy fellépésre, és bizonyos rendkívül „segítőkész” emberek tancsára kipróbálta a vizes töltést, ami abból állt, hogy cefetül beszáradtam a már a verseny reggelére, a kiutazás során már rendkívül kemény szénhidrát töltés folytattunk, folyadék bevitel nélkül, majd a versenyt megelőző nap este nem volt könnyű megállni, de nekiálltam nagy mennyiségű folyadékot bevinni. A hozzáértők szerint ez azért jó, mert a zsírszövet kevés folyadékot tartalmaz, ami így rendben is lett volna, lévén versenyfazonban az emberen már nem sok zsírszövet van, de ugyanakkor a víz szükséges, hogy az izmok kerek és telt benyomást keltesenek. Na most az izom valóban köt be vizet, mivel kb 60%-a víz, de az ilyen beszáradásra bevitt víz az véletlenül sem az izomba megy, hanem azonnal beépül a bőr alá, és képes úgy lefedni a combizom keresztszálkáit, meg a has izmot, mintha az ember be sem készült volna, egy csapni való fizikumot eredményezett, ötödik helyet sikerült csak vele megszereznem. Azóta visszatértem a gyötrelmes, de jól bevállt módszerhez, ami mindig beválik, ha az ember jól csinálja.

Befuccsolt a vállakozásom, felszámolás, stb, aztán 98 tavaszára a magánéletem is befuccsolt,

Babee: Az sem először...
Jaja, a lényeg, hogy 98-tól indul az az időszak, amikor elindultam ismét a felemelkedés útján, tehát gyakorlatilag 93-94-ben történő válásomat követően, ami nagyjából egybe esik a munkahelyem (ahol 8 évig dolgoztam) felszámolássával, a baj csőstől jön,ugye! Tehát a 94-97 évek sötét éveim, éjszakázások, stb. De ezekben az években is versenyzetem és értem el mérskéletebb sikereket, de a 93-as és az azt megelőző sikereimet nem tudtam produkálni. És 98-tól kezdtem új életet, különböző fogadaklmat tettem maganak, új helyre költöztem, amiben a Pintér Feri sokat segített, Isten áldja meg érte, új életritmust kezdtem el élni, és akkor már a Fitnesz 2000-ben kezdtem dolgozni edzőként. Sokat jelentett ez számomra, végre stabil talaj volt a lábam alatt és nagyon konzekvensen kezdtem el készülni a 98-as Budapest Bajnokságra. Namost ez úgy alakult, hogy noha akkor is sokat dolgoztam az éjszakába, egy kedves barátommal társként működtettünk egy night klubbot, most ki-ki gondoljon ez alatt bármit, mit takarhat ez, igen azt! De ezért megfelelő anyagi kondícikókkal rendelkeztem, tudtam fedezni a felkészülést, és ekkor már Pintér Feri is segítséget nyújtott mind anyagiakban, mind természetben.

És elérkezett a verseny napja, ami a Lőrinci Sportcsarnokba került megrendezésre, ami a magyar testépítés egykori mekkájának nevezhető a maga lepusztult épületével, de a milliője a régi. Hát itt rendezték az első testépítpő versenyeket, rengeteg tehetség kerüt elő innen. Tehát lőrinci sportcsarnok, mérlegelés. Az ember már a mérlegelésnél tudja mik az erőviszonyok, látom az elelnfeleket, találkozom sok ismerőssel, pontozókkal, sportvezetőkkel, stb, úgy nézett ki, hogy 90 kilóban indulok, és leszünk vagy 7-8an. Aztán látom ám, hogy fogy a létszám! Meg mindenki néz és kérdéseket intéz hozzám. Szépen, mikor Szabó Péter, akivel nagyon jó kapcsolatot ápoltam, nagyon kedveletem, Isten nyugoszatalja , nem rég halt meg, megkérdezte, hogy Lacikám, mit csináltál, mi volt veled, így meg úgy, formában vagy, hála Isten! Mondta. Mert ő is tudott róla, hogy voltak zűrzavaros éveim, noha nem akartam hogy legyenek, de hát az élet olykor kegyetlen. És ki kellett mennünk a színpad elé, maradtunk ketten a 90 kilóba, mert a banda egyik fel lemérlegelt 80-ba a másik fele pluszba, szóval másod magammal voltam a színpadon 90 kilóban, és hát megnyertem. Akkor éreztem: újra a régi vagyok. Megnyertem a Budapest Bajnokságot, Fekete Lászlónak hívták a második helyet ha jól emlkészem egy pápai gyerek volt. Neki csak egy kérdése volt az öltözőben, hogy mutassam meg neki a combomat. Megmutattam, több kérdése nem volt. Hangsúlyozom a mezőny nem volt valami kőkemény, sokan hiányoztak akik labdába rúghattak volna, de azért így sem volt egy sétagalopp a verseny, a felkészülésem igen szigorú volt. És Pintér Feri kitalálta, hogy induljak el párosban is. Hiába mondtam neki, hogy én még a büdös életbe nem indultam párosba, azt mondta nem baj, nincs induló, itt van a Szamkó Kati, összeálltok, és egyszem indulóként megnyeritek. Hát jó, versenyezzünk! Csak kissé ideges lettem, mert nem szeretek felkészületlenül semmibe sem belevágni, és volt egy elég jó pózzene szám a Queen-től a „rock it” és összedugtuk a fejünket a Katival a sarokban egy tíz percre, és megbeszéltük, hogy majd közbe én mondom az itinert. Hát fölmentünk a színpadra, és amikor nem a közönség felé néztünk, akkor vagy lefele néztem, úgy mondtam neki mit csináljon, vagy a hátpózoknál, oldalpózoknál, hogy ő hallja más ne, és akkor mondogattam, hogy most páros bicepsz, stb, fölemeltem a nőt, lelógattam, tekergettem összevissza, szinkronba pózoltunk, csináltunk mindent, még ült is a zenére, szóval frenetikus sikert arattunk. Szóval így lettem én páros magyar bajnok. De pintér Feri is megjegyezte, hogy: „Lacikám, a történelem nem azt fogja emlegetni, hogy csak ti voltatok, hanem, hogy páros magyarbajnokok vagytok!”.

Babee: Ez így van!
Balogh: Majd jött az abszolút, hát különösebben neveket nem tudok említeni, hogy kik voltak, de a lényeg, megnyertem azt is! 3 serleget kaptam, úgyéreztem újra a régi vagyok, egy fájó pont volt csak, hogy mindhárom serleg totál egyforma volt. No. Ez volt a 98-as év. Na, ettől kezdve úgy döntöttem, két évente fogok versenyezni, mert mi a francnak félévente, elég megterhelő ez mind anyagilag, mind fizikálisan. Azt a módszert választottam, hogy egy év tiszta felkészülés, értsen ez alatt mindenki amit akar, és a következő év nagyon csúnya felkészülés, amiben van minden, nagyon sok és állandóan. Ez a módszer igazolta elképzeléseimet a későbbiekben, amire mindjárt rá is térek, csak iszom egy korty kávét.

Babee: Igyál csak, egészségedre!
Balogh: Időközben hála Istennek 99 februárba (az előtte néhány hónappal meghalt édesanyám születés napján) megismerkedtem a mostani feleségemmel, aki már a harmadik a sorban, aki rendkívül csinos, és imádom a mai napig is.

Babee: Ennek nagyon örülök!
Balogh: Hát én is, a legmesszemenőkig. És szépen rendbejött a magánéletem, az anyagi helyzetem is rendeződött.

Babee: Azért egész más így...
Balogh: Persze! Nem voltak különösebb gondjaim, mondjuk edzőként sokat kellett dolgozni, a biznisz világába is bele kellett tekinteni, hogy azért megfelelő jövedelemre szert tegyen az ember, de a lényeg, hogy azóta jól mennek a dolgaim, leszámítva a kisebb nagyobb egészségügyi problémákat. Na most a 99-es év ilyen tiszta felkészüléssel telt, majd elérkezett a 2000-es év, és úgy voltunk a Ferivel, hogy megpróbálunk egy masters világbajnokságot.

Előtte azonban két-három héttel volt egy verseny, ahol abszolútban úgyemlékszem ötödik helyet értem el, ott volt az egész magyar élmezőny, Feri szerint 10 százalékkal kellett volna még definiáltabbanak lennem és akkor ott vagyok valahol a spiccen, de a masters magyarra fókuszáltam, szóval nem voltam rendesen bekészülve.

Úgyhogy a magyar masters bajnokságra készültem be, lévén hogy az életkorom akkortól tette ezt lehetővé, kétezerben volt a maszterssz bajnokság, Tiszaújvárosaba a juniorral egybekötve, Tiszakupa néven egy meghívásos verseny. Ha már ott vagyok gondoltam, elindulok mindenhol, kivéve a női kategóriát. Hát a masetrs-el nem volt gondom, sikerült egy halál kemyény felkészülést produkálnom, a múlt rutinját és tapasztalatait ötvözvén, nagyon jó vastag fizikumot sikerült porszárazon összehoznom, életem egyik legjobb formájával, lényegesen jobb voltam, mint 93-ban amikor Kiss Jencit sikerült legyőznöm, jó volt a pózom, még mindig a „rock it”, jól éreztem magam, jó volt a verseny, úgyhogy megnyertem a masetrst. Mondjuk itt volt egy kis probléma, hogy abszolútot rendeztek masters-ba, tudni kell, hogy maseters-ba 80 kiló alatti és feletti kategóriák vannak, és abszolútba ott volt a Misi bácsi.

Babee: A Lakatos Misi.
Balogh: Igen a Lakatos Misi Győrből, és nehezményezte, hogy megvertem. Na most túl azon, hogy kétszer akkora voltam a színpadon, még szálasabb is voltam nála, kedvelem a Misit, de ott rettentően meggyepáltam, és ez neki nagyon nem tetszett. De vigasztalásul mondtam neki, hogy nem baj Misikém, neked is jár egy első hely, tekintve, hogy 80 kiló alatti vagy, de ezzel nem sikerült megvígasztalnom. Majd elindultam a Tiszakupán is a nyílt kategóriába a Scorus Bernát volt ott, a Tóth Zoltán, meg még nem is tudom, volt egy miskolci rendőr is, de voltak szép számmal, úgyhogy a 90 kilót ott is megnyertem. Megkentem a srácokat, hogy tudják már mi a rend! Öreg ember nem vén ember! Mondjuk a Tóth Zolira úgy emlékszem nem volt még olyan jó fazonban mint mostanság, mert ragyogó fizikummal van megáldva a srác, mondjuk az maradt meg bennem, hogy ugye egy verseny egész napos, és ez az ember, ez a Tozó, ez a művészneve, egész nap a tükör előtt állt, és igazgatta a frizuráját! Meg voltam pusztulva! Szemmel láthatóan rendkívül elégedett volt magával! Tehát ez volt a 2000-es év, majd kiutaztunk Dubajba a masters világbajnokságra ahol már az első pillantba kiszúrtak maguknak az ellenfelek. A lényeg az, hogy kétnapos a verseny, első nap a kötelezők, második nap a szabadgyakorlatok, a lényeg, hogy másodiknak hírdettek ki. Úgynézett ki, hogy győzök, aztán mégse győztem.

Babee: Ez nagyon szép, gratulálok! Ki lett az első?
Balogh: Egy Manuel Callau nevű spanyol fickó, akit szerintem elgyepáltam rendesen, ahogy a képek is bizonyítják, ezt a masters VB.-t megelőzően ő már kétszer volt második, ezért „szantonnnyáék” úgy gondolták, jár már neki egy győzelem... de azért ezzel a második hellyel is nagyon elégedett voltam, életem első VB-jén.

Aztán jött a kellemetlen emlék, jött egy több fős csoport, és bekísértek minket a dopping szobába... Erre senki se számított, mert masters vébén nem volt dopping teszt soha... Noha vigyáztam magamra, hát kaptam két évet... de mentségemül szolgáljon, az első négy hely egyetemlegesen megdőlt a vizsgálaton!

Babee: El is vették a helyezéseket?
Balogh: Mivel mindenki megdőlt a teszten, nem fosztottak meg a címünktől, de mindenki kapott két év eltiltást.

Továbbra is dolgoztam, edzettem, stb, stb, mire elérkezett a 2002-es év, ismét megcéloztuk a Magyar Masters Bajnokságot, és a Masters VB-ét. Na most 2002 őszén nem tudtam elindulni a nyílt magyaron, mert eléggé távol esett a masterstől és én amondó vagyok, hogy igazából egy kőkemény éles definiált formát csak egy versenyre lehet produkálni, illetve kettőre, ha az pár napon belül van. Ebből adódóan csak a mastersen indultam el, de az általam alkalmazott hat hetes felkészülés csorbát szenvedett, ugyanis, a 3 hét után volt a masters magyar, és a hatodik hét után a masters VB Portugáliába.

Babee: Tehát nem voltál kész a magyarra...
Balogh: Igen, választanom kellett és úgy csináltam, hogy a magyarra félgőzzel készültem be, tehát az VB-re tarogattam a bekészülést. Egész pontosan 19 napot készültem. Úgy különösebb erőfeszítésembe nem került a dolog, ami nem az én dícsőségem, hanem a többiek szégyene. Hát sikerült egy elég jól definiált fazont hoznom, ez látszik a képeken, de nem járultam hozzá, hogy újságokba meg egyéb helyeken közöljék őket, mert nem éreztem magam perfektnek. Na ennek ellenére győztem, és jó uton haladtam a VB felkészüléssel, de hozzáteszem ez az első 19 nap úgy telt, hogy az első héten veszítettem 9 kiló testsúlyt, a második héten asszem négyet, és a harmadik héten kettőt, majd beszáradtam a magyarra. Nem volt az annyira rosz figura, 19 nap alatt letoltam egy olyan 16-17 kilót!

Kiutaztam Portugáliába, és tanulva a a korábbi esetekből, nagyon odafigyeltünk az ürülési időkre, meg mindenre, ami nyílván némi izomvesztéssel járt, úgyhogy kiutazás előtt megtörtént a dopping teszt, negatív lett, úgyhogy minden akadály elhárult az indulás elől. Kiutaztunk, egy elég nagy mezőny gyűlt össze a kategóriámba, + 80-ba ha jól emlékezem 16-an voltunk. Summa summarum, definiált voltam mint az ördög, nem voltam olyan vastag mint Dubajban, de volt minden. Nem volt panasz a fizikumra, talán vékonyabb voltam, de be voltam készülve, és keményen be voltam száradva. Hát, az első nap után szokás szerint Feri lenézte a pontozó lapokat és mondta, hogy világbajnok már nem leszek, a második-harmadik hely körül mozgok. Na most versenyeken tudni kell, hogy mindig az első nap eredménye a mérvadó, hacsak valami szarvas hibát nem követ el az ember, nem diszkvalifikálják, nem sérül le, stb. Na most második nap kihírdettek hatodiknak. Amikor mondták a rajtszámomat, nem is mozdultam, mert nem gondoltam, hogy ott kötök ki... Hát hatodik lettem elég komoly mezőnyben, elég nagy létszámmal, de mindenesetre nem tetszett a dolog persze, de már megtanultam kezelni az ilyen helyzeteket nem voltam különösképpen elégedetlen, elégedett sem. Mindegy, ez volt. Érdekes volt, hogy ezen a versenyen, már nagy számban jelentek meg a kelet európai blokkból a versenyzők, meg sportvezetők, és hát érdekes dolgok törtétek ott az öltözőkben, a folyosókon meg mindenhol, a pontozó bírókat egyesével hurcolták be az orosz, ukrán meg lengyel sportvezetők meg kísérők az öltözőkbe, és ott pózoltatták le nekik az emberiket külön, külön...

Babee: Nem mondod!
Balogh: De... Szóval csúnya dolgok mentek ott. A dopping teszten senki nem bukott meg! De keleteurópai versenyen előfordult már, hogy az egész dopping labort ellopták! Szóval, hogy mennyire fairplay azt nem tudom... De én leürültem! Olyan is voltam! De azért jó volt a fizikum. Az előttem végző fiúk közül volt egy cseh fiu, azt aláírom, az tényleg jobb volt nálam! Ugyanolyan definiált volt mint én, talán hasba hátba combba jobb voltam valamivel, de nagy karja volt, robusztus, jól nezett ki a fickó! Vastagabb volt nálam, az ő győzelme jogos volt, ezt nem vitatom! A többiekre nem emlékszem, vádli és combszegény volt mindenki, a cseh gyereket meg engem leszámítva a többi négy, hát... fedett is volt köztük, lábatlanok, vádlitlanok, de volt egy lengyel fickó, aki Dubajban futottak még kategóriában szerepelt , ugyanolyan fizikummal most harmadiknak hozták ki. Elég meglepő volt azok után, hogy Dubajba rettentő mód megvertem!

Babee: Hát igen, érdekes dolgok ezek...
Balogh: Igen, na így alakult a VB, a sport tisztaságáról, lévén, hogy a body building szubijektív sport lehetne vitatkozni napokig is, de abszolút nem érdemes az ember teszi a dolgát, és kész.

Babee: Úgy sem tudsz ellene tenni.
Balogh: Így van. Most mit írunk? Ja , 2004. szóval a 2003-as év a tiszta felkészülés jegyében kellett volna hogy teljen, de számos probléma fellépett, főleg sérülések. A 96-os gerinc sérülésem óta nem guggoltam.

Babee: Egyátalán?
Balogh: Nem, hanem 45fokos tológéppel, hack and smith géppel, combfeszítő és kvadricepsz géppel növelgettem a combom. Nagyon jó combot lehet azzal is csinálni, de mégsem guggolás, azért az az igazi, bár elég veszélyes gyakorlat. És 2003 januárjába elkezdtem ismét guggolni. Ugye én a szokások rabja vagyok, elkezdtem ugyanannál az állványnál guggolni, ahol lesérültem, nem olyan orbitális súlyokkal, de én szeretek szépen, szabályosan edzeni, namost 180-al álltam fel, és leszakadt a combom.

Babee: Ó jajj!
Balogh: A külső kvadricepszem keresztbe. Hát, megszűnt a világ létezni eldobtam a súlyt, hála Istennek nem gyilkolt meg, bár az életemre tört... Aztán egyik korház, másik korház, varrni nem kellett, mert nem a tapadás szakadt el, hanem az izom rost egy jó része, nagyon csúnya volt, és azzal lábadoztam egy jó két hónapot, mire úgy rendbe jött, és tudtam tológépezni, bár két hét után már tológépeztem lájt súlyokkkal, szóval nem hagytam el magam. Végülis edzésben voltam. Úgy két nap kimaradt, a korházak meg egyebek miatt...

Babee: Két nap? Nem ilyenkor szoknak hónapokig gyógytornázni?
Balogh: Gyógytornáztam én a termben, ahhoz kétség nem fér! És már évek óta fájt a jobb könyököm, egyes tricepsz gyakorlatokat nem tudtam már vele rendesen csinálni, egy ilyen csontképződésem is keletkezett, ami belülről nyiszálta az inszalagot, szóval folyton be volt gyulladva, csúnya volt na. És fájdalmas. Aztán szintén tavaly májusba feltette az ire a pontot, hogy leszakadt a tricepszem! Akkor azért már majdnem elsírtam magam, kicsit elkeserítő volt a dolog, úgytűnt nem maradok egybe semmilyen szinten sem.

Babee: Nagy súlyokkal edzel?
Balogh: Hát, relatív. A kis súlyokat nem szeretem. Nem r.s.g.-s vagyok! Elmentem egy régi dokimhoz a sportkorházba , aki még a vállműtétemnél segítkezett, kivizsgálások, és aztán tavaly nyár közepén megmütötték valahogy a könyökömet. Hát le kellett vésni, meg fűrészelni a csontból, kivettek egy darab szalagot, ami maradt azt levarrták, volt ott lézer, büdös, égett hússzag, szike minden, még ciszták is voltak benne. Aztán kijöttem a korházból és elmentünk nyaralni. Négyesbe mentünk egy kedves tanítványom és a brátnője is jöttek velünk, és első nap ahogy úsztam, kilukadt a seb... És egy hónapon keresztül váladékozott. Hát én mentem ott a helyi orvosokhoz rögtön, de csak fel kellett jönni a sportkorházba, hogy a doki megnézze mi a helyzet. Nem javult az állapot, de hozzáteszem a nyaralás alatt is mindennap edzettünk. Mivel friss volt az operáció még, ilyen 3 kilókkal bicepszeztem meg oldalemeltem, de azért dolgoztam, hogy érezzem ember vagyok a talpamon!

Babee: Gondolom ez nem segítette a gyógyulást!
Balogh: Hát, biztos nem. De rá kellett dupláznom az operációra, mert a belső varratokat kilökte a szervezetem. A második könyök műtétem után hosszas lábadozás következett, de azért rendbe jöttek a dolgok, és azóta is kisebb sérülésketől eltekintve kielégítő edzésmunkát tudok végezni. Ezért úgy döntöttem felkészülök a 2004-es Masters Magyar Bajnokságra, és ha időben közel esik egymáshoz a kettő, akkor a nyílt magyarra is, és ezt követően Csehországban rendezik a mastesrs VB-t azon szeretnék még elindulni.

Babee: Még? Ez azt jeleneti az lesz az utolsó?
Balogh: Igen, úgy döntöttem, hogy ennyi év után leteszem a langtot. És bár továbbra is edzeni fogok, a versenyzéstől tartózkodni fogok, mivel az utóbbi időkben elég sok volt a figyelmeztető jel, ugyanis ebben korban már sajnos, hiába rendelkezünk megfelelő izomtömeggel, fizikummal, állóképességgel, az izületeink, a tapadási pontok, az inak ennyi év edéstől elhasználódnak. Sérülnek, szakadnak. És a sorozatos sérülések kellőképpen le tudják hangolni az embert, szóval most újra és utoljára, és utánna megpróbálok normális emberi életet élni.

Hát, reméljük sikerülni fog, rajtam nem múlik, és ha a jó Isten is úgy akarja, és sérülés nélkül sikerül az őszi szezonig ez a négy-öt hónap, akkor akár magamnak, barátaimnak, sporttársaimnak megígérhetem, hogy ragyogó eredményt fogok produkálni. A felkészülséről annyit, hogy bíztató jelek mutatkoznak a tekintetben, hogy a Fitnesz 2000 és Pintér Ferenc támogat a felkészülésembe, lévén utolsó versenyem, és szeretnék valami kimagaslót nyújtani, bízom benne, hogy ez a felkészülés akadálymentes lesz, és talán a jó ismerőseimnek, barátaimank, edzőtermemnek tudok egy kis örömet szerezni a fellépésemmel. Hát, köszönöm szépen, ennyit a pályafutásomról.

A teljességre törekedtem, érintettem minden versenyemet, úgyhogy megköszönöm a lehetőséget, és ha előbb nem is, ősszel találkozunk a masters magyaron. Aki ezt az interjút elolvassa, és érdemesnek tart arra, hogy figyeljen rám, előre is megköszönöm neki, valószínű sok ismerősöm és barátom is lesz köztük! Mindenkit csókoltatok!

Babee: Én köszönöm ezt a nagyszerű és őszinte beszélgetést, nagyon fogunk neked drukkolni!

Utóirat: (Az interjú elkészülte után pár nappal)

A sors úgy hozta, hogy a felkészülésem során ismét magamra maradtam, szponzorációs hiányosságok miatt, ezért a 2004-es őszi szezont ki kell hagynom. 2005 őszén Budapesten rendezik a Masters Világbajnokságot, ez az a verseny, amit szem előtt tartok és végcélként kezelek. A jövő évi versenyemre történő felkészülésemet illetően támogató ígéreteknek most sem vagyok híján, de a történelem már igazolta, hogy úgyis nekem kell egyedül helytállnom... Ez így is lesz! És ha ez valakinek esetleg szálka lenne a szemében, az be***hatja...

Címoldal | Sztárprofil | Interjúk | Videók | Vissza


Tényleg gagyi az idei Mr. Olympia? Háború vagy cicaharc?
Még mindig jobb, mintha valóságsóban bohóckodna!
Egyre izgalmasabb az idei Mr. Olympia!
Termékajánló
Képgaléria
Képgalériánkban jelenleg
104356 fénykép található.
Savaria Kupa 2004
2. Katona Ervin
1. Mészáros Tibor
3. Darázs Ádám
Savaria Kupa 2004 2. Katona Ervin 1. Mészáros Tibor 3. Darázs Ádám
Miss Olympia 2004
Vilma Caez
Miss Olympia 2004 Vilma Caez
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő

Videó Ajánló
BB.Tv Episode #52.
BB.Tv Episode #52.
Mátra Kupa 2003: Abszolút Bajnok Választás
Mátra Kupa 2003: Abszolút Bajnok Választás
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő


Partnereink





Megosztás

Médiaajánlat | Impresszum
Töltődik...
Türelem töltődik....