Logo
 

A Nagy Shawn Ray Interjú
Shawn Raynek sok mondanivalója van. Olyan sok, hogy a vele folytatott beszélgetést két részletben közöljük. Ellentmondásos, arrogáns, ráadásul Shawn nézetei sokakétól különböznek – engem is ideértve – és sok esetben elkápráztatták vagy feldühítették a hallgatóságot különböző helyszíneken: sajtókonferenciákon, magazinokban, szemináriumokon. A Weidernél töltött 17 év után Shawn továbblépett és életének új szakaszát kezdte meg a Vyo-Technél egy nemrég aláírt szerződéssel. Shawnt napjaink egyik legjobb profi testépítőjének tartják, zsinórban tizenkét alkalommal került be a Mr. Olypmpián az első ötbe. Az interjú első részében megismerkedhetünk Shawn egyes, olyan kérdésekben elfoglalt álláspontjáról, amelyre sokan kíváncsiak vagyunk, később pedig beszél magánéletéről, ezen belül pedig arról, hogy milyen apának lenni. A második rész a szteroidokkal, testépítéssel, a DEA-vel és egyéb kérdésekkel fog foglalkozni.

Miért hagytad ott a Weidert?
A Nemzeti Bajnokságon 1987 októberében aratott győzelmemmel nyertem el a profi státuszt és néhány hónapra rá, 1988 januárjában aláírtam első szerződésemet magával Joe Weiderrel. Ez a szerződés jelentette karrierem kezdetét. Számolj csak utána, 1988-tól 2005-ig, azaz 17 évig voltam az emberük. 2004-ben Joe Weider eladta a céget 350millió dollárért az AMI Kiadónak. Én teljes profi karrieremet Joe Weidernél és cégénél töltöttem, az utolsó versenyem 2001-ben volt. Amikor a cég eladásra került, az új vezetés 2005-ben új irányt is adott és olyan versenyzőket akartak maguk mellett tudni, akik valóban versenyeznek, én pedig ezt már három éve nem tettem. Megpróbálták megtalálni a megfelelő emberanyag-összetételt a cég számára. A szerződésemet Joe Weiderrel írtam alá és többé nem Joe Weider kormányozta a hajót. Új emberek jöttek új gondolatokkal és új irányultsággal, ezért én, aki 2001 óta nem mértem magam össze a többiekkel, szintén új irányt kellett keressek. Úgy gondolom, hogy ez mindkét részről több volt már, mint üzlet.

Idén március elsején a Vyo-Technél aláírtam két évre, így a teljes termékcsaládjukat én fogom népszerűsíteni. Az alkalom nem is jöhetett volna jobbkor. Shawn Ray, a visszavonult versenyző új távlatokat keres, míg a Weider/AMI is új vizekre evez? Többet dolgozom a szemináriumokon, reklámozom és népszerűsítem IzomTáboraimat szerte a világon, miközben készülök az „élet-a-profizmus-után” időszakára.

Én a testépítés utolsó aranykorának szülötte vagyok. Mivel igen fiatalon lettem profi, a történelem egy része számomra Lee Haney-hez és Rich Gasparihoz kötődött. Már más lapra tartozott a Dorian Yates – Lee Labrada időszak, amely az 1990-es évek végi új hullámmal, Paul Dillett-el, Flex Wheeler-rel és Chris Cormier-val tetőzött. Látom a következő kort is már Ronnie Coleman mögött olyan srácokkal, mint Dexter, Jay és Gustavo. Azt hiszem Joe Weiderrel jó kört futottunk és igen jó üzleti kapcsolatba is kerültünk. Láttam testépítőket jönni és menni, srácokat szponzorokat keresni, különböző táplálékkiegészítő-gyárakat és magazinokat népszerűsíteni, majd továbbállni, ahogyan próbálták megtalálni az útjukat. Joe Weider támogatta a céljaimat, a szókimondó stílusomat és mindig lehetőséget adott a szabad véleménnyilvánításra, ezért sosem féltem kinyitni a számat semmilyen konferencián, interjún, vagy mikor az IFBB-vel, esetleg a bírákkal kerültem összeütközésbe. Amíg az emberek elkönyveltek egy nagyszájú és arrogáns embernek, addig Joe Weidernek én voltam a „beszéd szabadsága”.

Miért hagytad abba a versenyzést?
2001-ben, a Mr. Olympián értettem meg, hogy nem térhetek vissza. A 2000-es verseny után újra negyedik lettem, de igazán az volt irónikus a helyzetben, hogy Kevin Levrone nem is volt tagja az IFBB-nek, de szerződése sem volt, hogy induljon a 2001-es Olympián. És ez nem volt újdonság. Mindenki tudott róla, olyannyira, hogy néhány héttel a versenyt megelőzően Wayne DeMilia és Jim Manion együttes erővel akarta mindenkivel tudatni, hogy Kevin Levrone indulását a Mr. Olympián nem lehet engedélyezni a fent felsorolt okokból. Ez így rendben is lett volna, mert Kevin egy nagyon rendes srác, és távolmaradása egyel kevesebb okot jelentett volna, aki miatt aggódnom kell – végül is saját magát lőtte ki a mezőnyből. Ennek tudatában készültem a versenyre, majd az utolsó pillanatban Kevin Levrone mégis indulhatott, mert egyes titokzatos „Erők” hozzásegítették ehhez. Nem tudtam, hogy ki lehetett ez a hátszél. Csak azt tudtam, hogy ki volt az IFBB alelnöke és ki volt az Olympia főbírája. Wayne Demilia és Jim Manion! Azt hittem, hogyha ők azt mondják, hogy valaki nem felel meg a követelményeknek és ezért nem indulhat, akkor ez a határozat betarttatásra kerül. Hát nem került. Kevin harmadik lett, én pedig negyedik. Egy héttel a show után Jay Cutler megbukott a vizeletvizsgálaton. Perrel fenyegetőzött, erre a szövetség fogta magát és kihajította az összes tesztet, ami már önmagában nevetséges lépés. Azt mondták, hogy a vizsgáló labor nem volt az IOC által akkreditált labor, mivel az engedélyük lejárt. Ez mind csak rizsa volt, mivel senki a szövetségben, vagy a versenyzők közül sosem hallott olyat, hogy a labornak IOC labornak kellett volna lennie, hiszen nem vagyunk olimpiai sportág. A lejárt engedélyről szóló mese pedig...

Mondanom sem kell azt, hogy Jay bukásáról mindenki tudott, nyilvánosságra hozták. Vajon elvették a helyezését emiatt? Mert egyel feljebb végeztem volna. Ha a szabályokat betartják és Kevint sem engedik versenyezni, akkor második lehettem volna.

Tehát végleges a döntés, vagy időleges?
Tudván azt, hogy az IFBB szabálykönyvben lefektetett alapelveket nem lehet áthágni, vagy megváltoztatni, de ezt meg merték velem csinálni ötezer rajongó és 197 regisztrált testépítő előtt és amíg meg tudnak félemlíteni azzal, hogyha egyszer aláírtam a szerződést, 5000 dollár büntetést fizetek, ha ennek ellenére mégsem lépek színpadra, vagy felfüggeszthetnek azért, ha a versennyel kapcsolatos kritikát fogalmazok meg, miközben minden versenyző nagyon kell vigyázzon rá, hogy mit mond, vagy hogyan viselkedik és mindenki tudja, hogy mi a következménye annak, ha megbukik a doppingvizsgálaton, akkor mit tudok mondani, hogy mégsem történt semmi 2001-ben?

Akkor 36 éves voltam, lefutottam a köreimet és azt hiszem elmentem olyan messzire, amennyire csak tudtam. A színpadon olyan sok politikának voltam tanúja, hogy nem akartam több kört futni. Elegem lett. Ha betű szerint betartják a szabálykönyvben írtakat, akkor enyém a dobogó második foka.

Zavar, hogy sosem nyertél Mr. Olympiát?
Nem zavar, mivel tudom, hogy miért nem nyerhettem. Flex Wheeler sosem nyert, Kevin Levrone sosem nyert, ahogy Jay Cutler és Dexter nyerhet még. Az én időmben voltak olyan alkalmak, amikor a verseny kiérdemelte a bajnokság jelzőt, de mindig éreztem – és ezt a sírba viszem magammal – hogy a bírák személyének változatlansága megakadályozott egyeseket abban, hogy elnyerjék a címet annak ellenére, hogy megvolt a képességük arra, hogy Mr. Olympiák legyenek. Egyszerűen azért, mert nem voltak fékek és biztosítékok. Nem engedtek szabad teret más véleményeknek és ez oda vezetett, hogy az eredmények rögzültek. Ez az, amiért azt gondolom, hogy a nyolcszoros Mr. Olympia Lee Haney, a hatszoros Dorian Yates és a hétszeres Ronnie Coleman zsinórban tudott nyerni. Papíron ezek a számok igen meggyőzőek, de ha belegondolsz, hogy azonos emberek választották ki a győzteseket, akkor beláthatod, hogy cseppet túl van értékelve. Számomra nem kétséges, hogy Kevin Levrone egy Mr. Olympia, ahogyan Flex Wheeler is az volt és 2001-ben Jay Cutler is megverte volna Ronnie Coleman-t, ha nem lett volna a vizeletvizsgálat. Az sem kétséges számomra, hogy 1994-ben nekem kellett volna a dobogó tetején állnom. És 1996-ban is. Vitás volt 1997 is. Amit nem érhettem el a színpadon, arról a rajongók világszerte beszélnek: volt egy szavazás a Flex magazinban, hogy ki a Mr. Olympia koronázatlan királya és az olvasók engem választottak. A népszerűségem, a munkám, a szerződések, amelyeket megszereztem beszélnek arról, amit elértem. Nekem nem kellett 12 bíró szava ahhoz, hogy Mr. Olympia legyek. Amire szükségem volt hozzá, az a kortársak, a szakírók, fotósok és rajongók véleménye volt. Azt hiszem a karrierem során mindezt megkaptam.

Akartál IFBB vagy NPC bíró lenni?
Mindig hangoztattam, hogy szívesebben vagyok a megoldás, mint a probléma része, de amíg rendet nem raknak a portán és a régieket le nem cserélik, inkább nem lennék a rendszer része. Azért mondom ezt, mert a testépítők nagy része, miután a csillaguk leáldozott és a bírák, miután elmondták a véleményüket, nem térnek vissza, hogy a probléma részévé váljanak. A probléma részévé pedig úgy válsz, hogyha egyszer bíráskodni kezdhetsz, akkor egész életedre az maradhatsz és egyes kiválasztott bíráknak lehetőségük van a Mr. Olympián értékelni, mások, akik pedig esetleg érdemesek lennének rá, sosem kapnak lehetőséget. A Mr. Olympián zajló bíráskodás része és oka a rajongók fújolásának az is, hogy ez egy nemzetközi verseny, amin a világ minden részéről indulnak testépítők, azonban ha a bírói kart nézzük, 7-8 amerikait és 4-5 európait találunk benne. Nem feltétlenül tükrözik az IFBB álláspontját, ami ugye Nemzetközi Testépítő Szövetséget jelent. Az elsődleges problémát tehát az amerikai bírák túlzott befolyása okozza. Ezért van, hogy amikor Dexter Jackson, Darrem Charles, vagy Kevin Levrone elhagyja Amerikát, végignyernek minden show-t és lebőgnek a Mr. Olympián, ahol a bírák 70%-a amerikai és nincs esélyük a győzelemre. Ha ez egy igazán nemzetközi verseny lenne, akkor az olimpiai játékokhoz hasonlóan különböző országok képviselői kellene ezeken a helyeken üljenek. Amíg ez a helyzet nem lesz megoldva azzal, hogy a bírói kart minden évben cserélik és más profi show-kon bíráskodni jogosult emberek nem jönnek pontozni, addig ez a monopolhelyzet fog fennmaradni. A véleményük egyszerűen nem tükrözi azt, hogy a világ mit szeretne látni. Most a 180cm/130kg-nál tartunk, hol fog ez a folyamat megállni?

Miért mondtál le a sportolókat képviselői tisztségedről az IFBB-n belül?
Akkor adtam fel, amikor a korábbi alelnök, Wayne DeMilia akadályokat gördített a többségi szavazatom elé. Megmondom hogyan kellett eljárnom: fel kellett vennem a testépítőkkel a kapcsolatot, hogy aláírásokat szerezzek és képviselhessem őket az IFBB három rendes éves ülésén, ahol a szabályokat és rendeleteket hozzák. Elüldögéltem pár találkozón, egészen addig, amíg el nem közelgett a Mr. Olympia, ugyanis ez volt a legfontosabb és legnagyobb ülés, mivel nagyban befolyásolta, hogy mi is lesz 2005-ben. Öt havi munkába került, amíg összegyűjtöttem azt a nyolc javaslatot, ami a versenyzőknek a legfontosabb volt. Konstruktív jelleggel megküldtem az IFBB-be Jim Manion-nek. Végig kellett volna menjünk ezeken a dolgokon a Mr. Olympián, kaptam is egy emailt, hogy szerdán este fél tízkor lesz a találkozó, a sportolók megbeszélése után. Megjelentem és azt mondták, hogy a találkozó fél ötkor lezajlott, a sportolók megbeszélését megelőzően. Senki sem szólt, senki sem küldött egy emailt, vagy hívott fel a mobilomon. A legironikusabb, hogy az IFBB rendelkezett az összes profi elérhetőségével, amiket én bocsátottam rendelkezésükre. Nem használták fel az infókat, hogy felhívjanak a mobilomon, pedig második otthonom Las Vegas, ráadásul délben a Mandalay Bay-ben voltam. Leültek és tárgyaltak, senki nem vette a fáradtságot, hogy szóljon nekem, hogy történik valami, pedig az épületben voltam. Egy másik sportolótól kellett megtudnom. Eljutottam oda, hogy azt hiszem, nem akarnak a versenyzők gondjaival foglalkozni és sziszifuszi munka volt, amit végeztem. Túl sok egyéb dolgom van, amit csinálhatok ahelyett, hogy körbe-körbe futva kergetem a saját farkamat, miközben megpróbálom felhívni a szövetség figyelmét azokra a dolgokra, amik a többieket foglalkoztatják.

Mégis miért fejezted be?
A legrosszabb az egészben az, hogy semmi sem került megoldásra. Ennek a megbeszélésnek kellett volna megoldást találnia 2005 problémáira, ezért hoztuk volna tető alá 2004 októberében. Azt is mondták, hogy majd küldenek jegyzőkönyvet. Két női képviselővel is beszéltem, aki jelen volt, és a nyolc javaslat egyike sem került tárgyalásra. Azóta fel sem hívtak, 2004 október és januárja között Jim Manion, az IFBB alelnöke nem volt képes felemelni a telefont, erre Bob Cicherillo a tanúm! Január közepéig, a lemondásomig a szövetség egyáltalán nem jelentkezett. Egy szó, mint száz: ha valóban közös munkát akartak volna a sportolókkal, akkor tudhatták, hogy én készen álltam a közös munkára.

Megkaptad valaha ezt a jegyzőkönyvet?
Soha. Egy emailt kaptam, ami a tárgyalt témákat tartalmazta és nem voltak köztük az általam megküldöttek, mint például a garantált pénzdíj. Darrem Charles még mindig nem kapta meg egy 2004 áprilisában, Floridában elnyert 7000 dolláros díját. Craig Richardson is pert fontolgat a szervezők ellen, mivel nem kapta meg pénzét. Egy másik felvetett téma volt, hogy fellépjünk a gyakorlat ellen, mely szerint a szervezők a meghirdetést követően változtattak a pénzdíjon, mint ahogy a GNC-n is történt. Az IFBB-nek ki kéne állnia a sportolók mellett és garanciát vállalnia, hogy megkapják azt a pénzt, amiért ringbe szálltak. Ez alól csak a doppingteszten történő lebukás lehet kivétel. Ha pedig nincs doppingteszt, nincs ok arra, hogy ne fizessék ki a pénzeket. A Mr. Olympia után hat hét kellett, hogy Dexter Jacksont kifizessék. Ezek a dolgok aggodalommal töltik el a profikat.

Szeretnék tudni továbbá, hogy pontosan hogyan zajlik a bíráskodás. Veterán voltam a színpadon eltöltött 13, valamint az IFBB-nél eltöltött 15 évemmel és a mai napig nem tudom, hogyan választják ki a bírákat. A versenyzők aggódnak, mert felelősségvállalást szeretnének, ami ma nincs meg, ahogyan nincsenek biztosítékok sem. Hosszas küzdelmembe került, mire elértem, hogy a bírák neve felkerüljön a pontozólapokra és most, hogy így zajlik a verseny, a sportolók többet akarnak. Tudni akarják, hogyan kerülnek kiválasztásra és miért vannak egyes bírák ráállítva folyamatosan egyes versenyekre. Lehetőséget akarnak a megmérettetésre, de amíg a bíráskodás így zajlik, falakba ütköznek és azt kell hinniük, hogyha egy bírónak ma nem tetszel, akkor holnap sem fogsz és jövőre sem. Több lehetőség lenne az igazi összecsapásokra, ha a régi gárdát végre újra cserélnék.

Szerinted most ki lesz a képviselő?
Hát, Bob Cicherillo azt mondta, hogy ő szeretne a szóvivő lenni, de senkinek az iparban nincs akkora szája és tapasztalata, mint nekem. Azt hiszem, hogy én a változást képviseltem, de a szövetségben sokan ellenállóak a változásokkal szemben. Ahelyett, hogy velem az oldalukon és a testépítőkkel összhangban dolgoztak volna, leereszkedően viselkedtek és megpróbáltak letéríteni arról az útról, amin jártam, ezt pedig nem tudtam elviselni. Pedig ezek a problémák benne lesznek a levegőben 2005-ben is, mert egyre több versenyző lesz nyugtalan és ideges. Nézd meg az Ironman pénzdíját: 15 éve változatlan! Idén is csak azért raktak még oda egy kis pénzt a 24. órában, mert már egy éve elkezdtem emiatt reklamálni. Hirtelen egy csoda folytán előkerült 4000 dollár Russ DeLuca-tól, a bodybuilding.com-tól, de az a 3500 dollár, amit javasoltam egy hónappal a show előtt, nincs sehol. Csak próbálkozom és teszem a dolgom. Amikor azt mondtam, hogy a Mr. Olympia színpadán legjobb teljesítményt nyújtó kapjon 10000 dollárt, zárt ajtók mögött, 70 ember előtt lettem arra kényszerítve, hogy letegyek erről, nem az 5000 néző előtt. Aztán megpróbáltam rá egy évre is és lehet, hogy harmadszor is megteszem. Ha ez az, amire a versenyzők vágynak, akkor ki kell harcolni a megfelelő elismerést, ami nem csak a színpadot jelenti.

2003 novemberében Jim Lorimar felhívott, hogy ítéljek oda 10.000 dollárt a legjobb pózolónak és ezzel rám is bízta a dolgot. Aztán 2004 januárjában Wayne DeMilia leállított és azt mondta Jim Lorimernek, hogy szerezze meg inkább a Sziklát, LL Cool J-t, Tom Arnoldot, vagy Sylvester Stallone-t bírának ehhez a díjhoz, de végül egyikük sem lett az. King Kamali nyerte a díjat, amit titokzatos bírák ítéltek neki, olyanok, akiknek a testépítéshez semmi közük, beleértve a koreográfust. Ez a díj egyszerűen le lett osztva.

A 2004. évi Ironman-en felajánlottam, hogy legyen egy „Shawn Ray Best Presentation Award”, de a szervező, John Balik megváltoztatta „Vince Gironda Award”-ra. Gondoltam, a te bulid, azt csinálsz vele, amit akarsz. Kiosztott 1000 dollárt ahelyett a 3500 helyett, amit én tudtam volna felajánlani. Ez persze csak annak fáj, aki nyerte volna, mivel a versenyen végül még a hatodik helyezettnek is adtak pénzdíjat, akinek már nem kellett volna.

És mostanában mindenhol ez a helyzet. Több versenyző elkezdett harcolni azért, amit el akar érni, ellenkező esetben egyszerűen nem fognak az adott helyeken fellépni. Sajnos fennáll annak a veszélye, hogy el fogják kerülni a kisebb megmérettetéseket, aminek a szervezők és főleg a rajongók fogják meginni a levét. Éppen itt az ideje, hogy a szövetség felismerje a kialakult helyzetet és megpróbáljon együtt dolgozni azokkal, akik tenni akarnak valamit és jobbítani tudnak. Vissza kell tenni némi pénzt a versenyzők zsebébe, ahelyett, hogy a sajátjukba teszik. Ez az, amit én is tenni próbáltam.

Azt hiszem a szövetségben Shawn Ray-t látták bennem, nem a sportolók képviselőjét, ez volt az elsődleges probléma. Bob Cicherillo felszálló ágban van, szócső kell, hogy meghallják, én nem akartam kompromisszumokat kötni, csak el akartam látni a feladatomat, teljes erőbedobással és előítéletek nélkül. Azt hiszem megérezték, hogy megvannak a terveim és a legfontosabb az volt, hogy én képviselhessem a testépítőket. Ez pedig nehéz feladat. Olyan emberekkel kellett leülnöm tárgyalni, akiket egész karrierem során kritizáltam. Egy olyan rendszerrel kellett szembeszállnom, amely képtelen a változásra. Nem tartom Ben Weidert felelősnek ezekért a nehézségekét, mivel Joe és Ben Weider, valamint köztem mindig jó volt a kommunikáció. Azokra gondolok, akik a szövetségben valóban felelősek ezért az állapotért.

Miért nem szervezel saját NPC vagy IFBB versenyt?
Először is nem vagyok szervező. Korábban testépítő voltam, keresve a többiek érdekeit. Amikor azt mondanák, hogy „szervezd a saját show-dat, vagy emeld fel a saját bulid pénzdíját”, nem tehetném meg, hogy összekürtölök 10000 dollárt pár telefonhívással. A szervező szervez. A szervező azt mondja, hogy „nem fér bele a költségvetésbe”, vagy „nem állnak rendelkezésre a megfelelő források”, esetleg „nincs elég szponzor”. Figyelembe kell venniük, hogyan szerzik meg a támogatók pénzét és hogyan szervezik meg a bulit. Sosem állítottam, hogy egyes szervezőknél jobb munkát tudnék végezni. Még mindig a sportolók oldalán állok, a hangjuk vagyok, mert a sportolók meg vannak félemlítve, mivel azok az emberek, akiknél panaszkodniuk kellene lesznek a bíráik és bizonyos tekintetben ezek az emberek tartják a jövőjük egy darabját a kezükben. Tudom, hogy milyen színpadon állni aztán a fizetséget meg nem kapni. Azt is tudom, milyen kiállni és győzni, később pedig úgy érezni, hogy állambácsi zsebébe többet tömsz majd be, hogy fedezd a saját költségeidet.

Aztán mégis lemondtál a tisztségedről!
Igen, a hivatalos képviselői tisztségről lemondtam. Elmentem Richard Jones-hoz a Weider központjába és segítettem egy kettő éves szerződés megkötését megelőző tárgyalások során, ugyanis a Muscular Development-el licitháborút vívtak. Aztán értekeztem Mark Dugdale-el, hogyan szerezhetne magának egy szerződést a Weidernél. Troy Alves és Garrett Downing is felkeresett, még Quincy Taylor is, aki a tanácsomat és véleményemet kérte üzleti ügyben. Voltak testépítők, akiket világ körüli turnékra vittem IzomTáboraimba, ismertséget és pénzt szerezve nekik. A színpadon szerzett tapasztalatomat nem fogom a póznadrágom mellé a szekrénybe akasztani csak azért, mert már nem versenyzek. Megpróbálom átadni a tudást a többieknek és megosztok velük olyan tapasztalatokat, amelyeket a karrierjük elején nem kapnak meg előre az emberek. A működésem a színpad mögött folytatódik. Tanácsokat adok, hogyan biztosíthatják be magukat a táplálékkiegészítőket gyártó cégekkel, edzőtermekkel, ruhagyárakkal kötött szerződések során és milyen stratégiát kövessenek, hogy a legtöbbet profitálhassák az ügyletből. Segítettem vendégpózolással és oktatással is. Ma is felhívnak néha, de egyszerre csak egy helyen tudok lenni, ezért néha másokat segítek hozzá szereplésekhez egyes cégeknél, vagy termekben, de ismernem kell a személyiségét, hogy ajánlani tudjam.

Tudnom kell azt is, hogy elkötelezettek. Nem hagytam cserben a srácokat. Ha másképp nem is, de személyesen elérhető vagyok, ha az egész közösségért nem is állok már ki. Folyamatosan tartom a kapcsolatot a profikkal, amint megérkeznek Kaliforniába, vagy elmennek innen, de az út során is. Segítettem Frank Robersonnak a vendégpózolás csínját-bínját kitanulni, hogy mit kell megkérdezzen és mennyit kérhet az adott cégtől a szolgálataiért. De ettől még nem leszek szervező. És nem vagyok ügynök sem! Soha, egyetlen testépítő sem volt, akitől egy vendégpóz, szerződés, turné miatt akár egy fityinget is kértem volna. Abban segítek, hogy a zsebükbe vándoroljon a pénz és a közös munka miatt az én zsebem sem marad üresen.

Egyesek arrogáns seggfejnek tartanak.
Így van! Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy arrogáns vagyok, ami onnan ered, hogy hiszek magamban, tudom mire vagyok képes és mit akarok elérni. Én a pénzem is mindig oda tettem, ami mellett beszéltem. Volt, aki azt mondta, hogy a pofázás és ücsörgés helyett tehetnék is valamit. Hát elmondom mit csináltam. Ha kitaláltam, hogy alapítok egy díjat, akkor a saját pénzemet fektettem bele és megkértem másokat is, hogy tegyenek mellé. Egy srácnak veseproblémái akadtak, saját költségemre segítettem neki és szóltam a kollégáinak, hogy kapcsoljanak rá. Azok mutogatják a középső ujjukat és használnak lekicsinylő mellékneveket, akik igazából nem ismerik Shawn Ray-t. Egy ember igazi énje akkor mutatkozik meg, mikor mélyponton van, vagy valaki más kerül bajba. Én nem csak rámutatok a testépítők problémáira, de segítek megoldani is azokat. Nevén nevezem a dolgokat. Ha igazságtalanságot látok, az a természetemmel nem összeegyeztethető, akkor harcolok ellene, mint ahogy minden évben meg is teszem és fellépek azért, hogy az IFBB bíráit váltogassák. Van egy mondat még abból az időből, amikor Ronald Reagan volt az elnök. Ez a mondat mindig előttem lebeg, mert azt mondta Ronald Reagan Gorbacsovnak: „Mr. Gorbacsov, romboljuk le ezt a falat!” Élő adásban, a nemzeti csatornán, mindenki füle hallatára hívta ki az orosz elnököt. És a következő, amit láttam, az a fal zajos leomlása volt. Felálltam az IFBB bírákkal szemtől-szemben két nappal életem legnagyobb show-ja előtt és azt mondtam: „Cseréljétek le a bírákat. Írják fel a neveket a pontozólapokra. Menjenek közelebb a színpadhoz. A bírák legyenek egymástól elválasztva. Dobják el a ceruzákat és használjanak golyóstollat. Legyenek digitálisak.” Felelősséget kértem. És most, hogy van felelősség, azt kérem, hogy emeljék a pénzdíjakat. A felsoroltak is a nagy szám miatt valósulhattak meg.

Ennek távlati okai vannak?
2003-ban, amikor 10.000 dollárt kellett volna átadnom a legjobb pózolónak, Wayne DeMilia megakadályozta, hogy a színpadon történjen az átadás. Azt mondja, ahelyett, hogy 10000-et adunk egy embernek, adjunk inkább annak az ötnek fejenként 2000-et, akik kiesnek az első tízből és semmit sem kapnának, ugyanis 15 induló volt. Így Melvin Anthonynak nem adhattam oda a 10000-et a Mr. Olympia után másnap. Wayne DeMilia, a 24. órában a sajtótájékoztatón elfogadta Kerry Kaves-től, a Dorian Yates Approved Nutrition-től az utolsó öt helyezett részére történt 1000-1000 dolláros felajánlást és megtoldotta sportolónként még 1000-el. Ez két nappal a verseny előtt történt. Wayne-el pedig már hónapokkal a verseny előtt beszéltem. Wayne DeMilia lazán adhatott volna abban az évben akár 4000-et is fejenként azoknak, akik nem kerültek be az első tízbe. Röhejes volt.

Magamat egy kicsi Joe Weidernek tartom a versenyszerű testépítésben. Megpróbálok segíteni azokon, akiknek tudok és akiknek szüksége van rá. Kihoztam a testépítésből azt, amit tudtam. Nagyszerű életet teremtettem magamnak és a családomnak, de nem tartogatom a megszerzett javakat csak magamnak. Meg kell tanulnom, hogy többé nem vagyok eltemetve a teremben és a versenyzés világában, valamint nem csupán „Shawn Ray”-ként tekintenek rám, továbbáazt, hogy számomra nagyobb kielégülést jelent adni, mint kapni. És ez az, amit az évek neveltek belém. Visszatekintve az elmúlt évekre, ahol időt, pénzt és tudást nem kímélve tanítottam az utánam érkezőket tudom, hogy milyen jót tett nekem a testépítés. És azt is tudom, amit Joe Weider tanított nekem amikor belecsöppentem ebbe az üzletbe.

Minden lehetőség, amit kaptam, azt megpróbálom átadni, visszafizetni, mert oly sok mindent kaptam a testépítősporttól, sokkal többet, mint amit hittem, hogy kaphatok. Saját véremen, verítékemen és könnyeimen keresztül – az én áldozatom és beleölt időm: senkitől sem kaptam semmit. Higgy el minden egyes szót – Joe Weider sem adott nekem semmit, csak lehetőséget és barátságot. A felhalmozott gazdagság, a sikerem, egyértelműen Shawn Ray vállain nyugszik és elkötelezettségemen, amit ez iránt a sport iránt érzek. Hála Istennek, pályafutásomat komoly sérülés nélkül vészeltem át és a világ legjobb öt testépítője közé tartozhattam. Egyetlen évet sem cserélnék el abból a tizenkettőből, amelyeken zsinórban indulhattam a Mr. Olympián, mert ez faragott azzá, ami vagyok. Most, ahogy visszatekintek, még mindig látom, hogy még egy részét sem adtam annak, amit szeretnék azáltal, hogy ajtókat nyitok meg és elrettentés helyett bátorítást nyújtok.

Megpróbálom befolyásolni a testépítés ma ismert arculatát, mert a mai helyzet igen visszás. A sportág mélyrepülésben van, amit az önpusztítás jellemez. Azok az emberek, akik a profi testépítés infrastruktúrájáért felelősek, felélik azt. Elűzik a rajongókat, elűzik a versenyzőket. Láttunk testépítőket börtönbe vonulni, láttunk testépítőket rekreációs szerek szedésére kényszerítve, vannak, akik vese és szívproblémákkal küzdenek, pedig még nincsenek negyven évesek sem. És mindezt csak azért, hogy pontosan azt a formát érjék el, ami a bíráknak tetszik, ez egyszerűen lehetetlen állapot. Olyan magasra emelték a mércét, hogy a testépítőket lassan önmaguktól kell megvédeni, nehogy teljesítsék azokat a kritériumokat, amelyek a bajnoki címhez szükségesek. Csak annyit szeretnék elérni, hogy mondjuk el a véleményünket és cseréljük le a bírákat és kerüljön meghatározásra, hogy egy személy milyen hosszú ideig lehet bíró. Nem hiszem, hogyha valaki öt évig képes profi szinten bíráskodni, képes arra húsz éven keresztül. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy mivel Ronald Reagan kormánya alatt a gazdasági helyzet rendezett volt, legyen ma is ő az elnök. Változnak az emberek és velük együtt a vélemények is változnak, ahogyan a sportolók és az érdekek is és nekünk is változtatnunk kell. Ez az egyetlen olyan sport, amelyben ha visszatekintek 20 évet Lee Haney korára és a nyolcvanas évekre, akkor ugyanazokat a bírákat látom, akik ma is a helyükön vannak. Ez a legnagyobb paródia, amit a profi testépítés csak produkálni tud.

Váltsunk témát és beszéljünk a családról. Hogyan találkoztál a feleségeddel?
A feleségemet több teremben is láttam edzeni, de akkoriban még mással randevúzott. 2001-ben elkaptam egy olyan pillanatot, amikor nem volt senki képben. Találkozgattunk és 2002 elején kezdett a dolog komolyra fordulni. Ismerte a profi múltamat és mivel ő is versenyzett, a hátterünk hasonló volt és egyébként is sok közös vonást fedeztünk fel egymásban. Elhatároztam, hogy felhagyok a versenyzéssel és ezzel megkaptam a lehetőséget, hogy többé ne Shawn Ray-re, hanem rá figyelhessek. A kapcsolatunkon keresztül sikerült megismernem önmagamat, bár azt hittem, örök agglegény vagyok. Rajta keresztül tudtam meg, mi is az, amire Shawn Ray-nek szüksége van. Nagyon érdekes érzés, hogy az ember kiegyensúlyozott, erős és független, aztán jön valaki és ebből kibillenti.

Honnan tudtad, hogy őt akarod feleségedül?
Olyan jellemvonásai voltak, amiket magamban is felfedeztem. Önfenntartó, fegyelmezett, szervezett egyéniség és profi. Nem volt szüksége rám. Ez az önállóság volt azt hiszem az, amit igazán megszerettem. Eddig olyan csajokba futottam bele, akik nagyon függtek az embertől, vagy a pénzem kellett, vagy túl sok időt vettek el az életemből, ezért azt hiszem, hogy amikor találtam valakit, aki ugyanolyan független, mint én, de ugyanúgy szüksége van bizonyos szempontból egy párra, akkor rájöttem, hogy ezeket a szempontokat érdemes lenne behatóbban feltárni. Nem kerestem, de úgy tűnik ennek így kellett történnie. Az első találkozásunk óta természetesen voltak csúcs- és mélypontok, de ez utóbbiak miatt csak magamat vádolhatom, mert ha valaki az életébe befogad egy partnert, akkor bizonyos szempontból alkalmazkodni kell hozzá. Sokat fejlődtem ezen a téren, mióta eljegyeztem és feleségül vettem őt és szeretném, hogy ő legyen gyermekeim anyja.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy apa leszel?
Ekkor éreztem, hogy az életem teljessé válik. 2005. szeptemberében fogom ünnepelni a negyvenedik születésnapomat. Házasságunk második évét éljük és gyermekünk fog születni. 2005 nagyon fontos év lesz a számomra! Ha harminc évesen megírtam volna életem forgatókönyvét, akkor valószínűleg ilyesmit írtam volna bele, mert lelkileg fel vagyok készülve arra, amit Isten nekünk szánt. Ma már a testépítés nem tölti ki az egész életemet és nem emészti fel minden időmet, ami miatt sokáig egyedül voltam és ami miatt a házasságot és a családalapítást eddig halogatnom kellett. Már nem hiányzik a profizmus, kiüresítettem magam és az ezzel kapcsolatos érzéseimet lent hagytam a teremben. Amikor Kristie megjelent az életemben, akkor azt mondtam, megértem erre. Nem tudtam, hogy kész vagyok-e, vagy megvannak-e az adottságaim, de a tanulási és tapasztalási folyamat során eljutottam oda, hogy negyven évesen olyan ember leszek, amilyen lenni szerettem volna. A lelkiségem erős, templomba járunk és Bibliaórákat hallgatok, hogy felkészüljek az apaságra és arra, hogy mi is az élet értelme valójában. Az unokahúgaimra és öccseimre nézve, ahogy felnövekszenek, a legjobb barátaimra tekintve, akiknek mind gyermekeik vannak, már tudom, hogy ez a tapasztalat mit jelen egy ember életében.

Sok pelenkát cseréltél már?
Nem vagyok az a tisztába rakós típus, de azt hiszem, ha majd a sajátommal kell megtennem, nem lesz nehéz. Ha valaki nevelt már fel szeretetben egy állatot, akkor tudja, hogy egy emberre ez százszorosan vonatkozik, főleg akkor, ha olyan, mintha te teremtetted volna! A szeretet, amit a kutyám, Diablo iránt éreztem, ahogy etettem és kiskutyából komoly, nagy eb lett, hogy aztán eltemessem és visszaküldjem haza, a Mennyországba, csak sejtetni engedi, hogy mennyire hatványozottabban tudom majd érezni ezt, ha egy olyan ember lesz mellettem, akinek a megteremtésében segédkezhettem.

Lepisiltek, vagy lepukiztak már?
A kutyám egyszer lepisilt, de azt hiszem ha egy ember képes a törődésre, akkor ezeket a dolgokat is a világ nyolcadik csodájához fogja sorolni. Egy dolog valakinek a gyermekét a kezedben tartani, mivel bármikor visszaadhatod, becsukhatod az ajtót és mehetsz utadra, de a sajátoddal olyan felelősséget vállalsz, aminek azt hiszem az életem jelen szakában már eleget tudok tenni, hiszen a tapasztalat és az anyagi háttér megvan ahhoz, hogy a lehető legjobb apa lehessek. Az elmúlt években megpróbáltam a legjobb férj lenni. Furcsa dolog, mivel olyan könyveket olvasok, amelyeket egyébként nem olvasnék és olyan beszélgetésekbe bonyolódok, amilyen témákról normális esetben sosem beszélnék. De ez mind csak felkészülés arra, ami jönni fog. Apám mindig azt mondta: „várj csak, amíg gyerekeid lesznek és vigyázz arra, mit kívánsz”. Ez a mozzanat határozza meg most az életemet, ez lesz a csúcs. A csúcspont eddig az volt, mikor 1987-ben megnyertem a nemzeti bajnokságot és elmondhattam, hogy a legjobb amatőr testépítő vagyok a világon. Nem Kaliforniában, nem az Egyesült Államokban, hanem a világon! 5000 üvöltő rajongó elé kiállni nem egyszerű, de még mindig nem tudom hogyan fogok érezni, amikor a gyermekem megszületik.

Az interjú 2. részéhez kattints ide.

Fordítás: Atx
Címoldal | Sztárprofil | Interjúk | Videók | Vissza


Ez nem akciófilm, nem vicc, nem túlzás: megtörtént!
Óriási kockázat, hogy nem jut be az Olympiára: Big Ramy 19-re húz lapot?
Mostanában megint felröppentek a pletykák Jay Cutler visszatérésének kapcsán, aminek az oka az, hogy állítólag nem csak jó formában is van, hanem egyre vastagabb.
Termékajánló
%
6 kg 
 / 4.8
33%   29 980 Ft  
19 990 Ft
30 pak. 
 / 4.9
 
6 990 Ft +300 pont
120 tab. 
 / 4.7
5%   5 490 Ft  
5 215 Ft
1000 gr. 
 / 4.8
 
5 990 Ft
Képgaléria
Képgalériánkban jelenleg
104349 fénykép található.
Sexy&Fit
Sexy&Fit
WABBA World Championship 2009
Medium
Gasser David
WABBA World Championship 2009 Medium Gasser David
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő

Videó Ajánló
BB.Tv Episode #39.
BB.Tv Episode #39.
Drogmentes Maraton - Győr
Drogmentes Maraton - Győr
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő


Partnereink





Megosztás

Médiaajánlat | Impresszum
Töltődik...
Türelem töltődik....