Logo
 

SOK MONDANIVALÓ ÉS MEG TÖBB GONDOLAT…

Az alábbi sorokban elsődlegesen nem személyeskedni kívánnék, csupán a tapasztalataim nyomán született érzéseimet és gondolataimat fejezném ki és osztanám meg azokkal, akiket bármilyen szinten is érint a versenyszintű testépítés.

Nos engem érint, minthogy a testépítés az életem, s imádom az ezzel együtt járó versenyzést is, volt szerencsém, az elmúlt 6 év során (annak ellenére, hogy abból 2 évet kihagytam) elég termékeny módon - 24 versenyen - részt venni. Minek köszönhetően láttam, hallottam, tapasztaltam s fogalmat alkothattam dolgokról, fejemben kérdések s arra lehetséges válaszok, megoldások születtek.

Talán mondanom sem kellene, az utolsó két versenyemet leszámítva, mindig is, a kezdetektől fogva, IFBB versenyző voltam és akartam is lenni. Azt sem titkolom, hogy a jövőbeni szándékom is az, hogy IFBB profi testépítő legyek. Mindannak ellenére, hogy az utolsó két NABBA versenyen több jó ért, mint az azt megelőző 21 "normális", "rendes" IFBB versenyen együttvéve, de ezt a későbbiekben részletesen ki is fejtem, előtte azonban egy kis bevezető…

Nos, idén 2006 tavaszán, nagy lelkesedéssel készültem a minden év áprilisában megrendezésre kerülő MAGYAR KUPÁRA, és mint eshetőség, lehetőség, ha a kontrol kérdést sikerül elintézni, az azt követő szlovákiai EURÓPA BAJNOKSÁGRA. Nem panaszkodni kívánok, de tény, hogy nem éppen egyszerű feltételek/körülmények mellett-között készültem, ugyanis a párommal kiköltöztünk Spanyolországba egy jobb anyagi háttér megteremtésének reményében… Na és ugye, mint minden kezdet nehéz, ki kellett építenem az ismeretségi köröm-kapcsolataimat, a nyelvet megfelelően elsajátítani, és addig is a versenyszerű testépítő életmóddal nem éppen összeegyeztethetően portáznom kellett, jobb híján az éjszakában.

Mindezek, és a napi 3-4 órás alvás, melletti napi 3 edzés, 10 étkezes ellenére is lelkesen és szinte faradhatatlanul készültem. Kevéske pénzemet szűkösen beosztva, lelkesedéssel elkészített és áthatott pózzenével-kűrrel vártam, hogy kedveskedjek a közönség sorainak és barátaimnak. Pottomka 560 eurós repülőjegy költséggel mentem haza. AZ ÉV LEGRANGOSABB-nak meghirdetett 3 MILLIO FORINTOS KÖLTSÉGVETÉSŰ, AZ ELSŐ HELYEZETNEK 250 EZER FT ÉRTÉKŰ JUTALOMMAL BÍRÓ VERSENYRE.

Na ugye nem kell részleteznem, hogy ott mi volt, mert aki ott volt az tudja, aki meg nem, az utólag megtudva mulatott jól a történteken (FUCK WADA). Mulattam én is az ámulattól tátott (nem akarom még most sem elhinni) számmal, inkább, mint hogy sírjak, és úgy igazan ránézzek, és konstatáljam: ezt hogy megszívtam. Ha ezt tudtam, vagy csak sejtettem volna, akkor meggondoltam volna a hazautazásom, a fölösleges pénz, idő és munka kidobásom, és koncentráltam volna kapkodás nélkül a helyi NEM KOMOLYTALAN, az első helyezetnek 6000, de meg a III-iknak is 1000 euróval járó pénzdíjas versenyekre.

Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindazok ellenére, hogy elvileg nyertem, sőt abszolút bajnok is én lettem (bar nem tudom, hogy azt, hogy tudták kihozni egy félig lebonyolított versennyel?!?? - mellékesen megjegyzem, véleményem szerint azon a napon ott akkor a JENEI PISTI JOBB VOLT NÁLAM, ÍGY LEMONDOK AZ ENGEM ILLETŐ ABSZOLÚT 1-SŐ HELYRŐL) (Drugs Bunny megjegyzése erre a mondatra, hogy baromira korrekt a Bernát) - egy árva fityinget annyit sem, sőt egy protein csokit vagy egy darab sóskiflit :-) mi nem sok, annyit sem kaptam ezen, a reklámfogásnak jól hangzó "AZ ÉV LEGRANGOSABB NEVETSÉGES VERSENYEN."

Mindezeken túl, ráadásnak meg az, hogy nem volt még szerencsém olyan serleghez, melyre se kategória, sem hogy milyen cím, hányadik helyezet ne legyen ráírva, csak annyi hogy KELLOGS CORNFLAKES KUPA. Talán a túlzott költségekből adódóan nem futotta mar a gravírozásra, megértem, de akkor írták volna rá filctollal :-) legalább.

Elárulom, hogy ennél a Tiszaújvárosban megrendezésre került, pottomka pénzből finanszírozott JUNIOR MAGYAR BAJNOKI szerény kis serlegem is komolyabb, nem beszelve arról, hogy nincs szétesőben, így évek után sem, mint az említett KAKUKTOJÁS KELLOGS CORNFLAKES SERLEG, mely egyedülállókent lóg ki a sorból páratlan tulajdonságaival. Lehet, hogy ennél fogva ez a legértékesebb darab?!?, mindamellett, hogy multifunkcionális, ugyanis csináld magad - legozni is lehet vele... :-)

Üzenem szívélyesen a rendező cég illetékeseinek, hogy legközelebb az ilyen minimális tisztelettel és érdeklődéssel elkészített serlegeiket dugjak a puha kis seggükbe és pattogtassák a kukorica pelyheiket addig, amíg valami értelmeset össze nem hoznak a nagy hozzáértő sporthoz közük sincs értelmi képességeikkel.

Igen, tudom már megkaptam és elfogadtam, a mi hibánk, hogy nem részesültünk díjazásban, mivelhogy nem álltunk rendelkezésére a szponzoráló cégnek fotózásra, így kénytelen volt ugye a verseny helyszínén ott maradt 3 "tiszta fiú, és 1 lány" között elosztani a jutalmakat?!?!?!? "VALAMI BÜZLIK DÁNIÁBAN" - vagy a versenyt rendezőknél nem tiszta valami, vagy a szövetségünk tagjai, képviselői nem eléggé egyenesek fiaikhoz s lányaikhoz, a versenyzőkhöz?!?!?

A helyszínről még mielőtt bárki is hazament volna, az elnök úr tisztelt szájából hangzott el a becses ígéret, miszerint "MAJD MINDENKINEK KIPOSTÁZZAK A SERLEGET ÉS A DÍJAT!"

Utólag persze szépen el lett sunnyogva az egész és tudomásom szerint, aki meg ott is maradt, s elvileg meg kellett volna kapnia a jutalmat minden nehézség nélkül, az is, épp hogy ki tudta könyörögni, küzdeni a 15ezer Ft-ját. Kérdezem én, MI EZ??? Itt valaki zsebre kívánta rakni a pénzt… vagy a szponzoráló cégeknek húzta a fogát a kiadás, és jobbnak látták egy ilyen cseles kis WADDA bravúrral megoldani a kérdést, vagy a szövetségünk egynéhány, vagy valamely tagja is érintett lehet ezen ügyben?!?!?!?

Kérdezem én, hogy lehet, hogy pont most, csak úgy spontán, minden előzetes értesítés (sőt sejtés) nélkül megjelentek, míg korábban egyszer sem az évek alatt?!?!? - Vagy ha, most ez így volt, mert eljött az ideje, akkor számíthatunk rá, hogy az elkövetkezendőkben, pl. idén az őszi szezonban is majd fel kell kapni a nyúlcipőt?!?!?

Látva, elnézve a tisztelt WADDA ellenőrökről készült képet, azon gondolatom támadt, hogy ezek több mint valószínű nem csak dopping, hanem sport ellenesek is, tekintettel külső megjelenésükre… röff-röff.

Mindegy fátylat rá. Egy biztos, azon leszek sport pályafutásom további részében, hogy megteremtsem, kiépítsem azt az anyagi és mindennemű szintet, hátteret, amivel lehetőségem lesz a velem hasonló módon gondolkodókkal VALAMIT TENNI A TESTÉPITÉSÉRT, A VERSENYZŐKÉRT, és zusammen az ezzel kapcsolatos s együtt járó minden dologért. Így a média és a közvélemény pozitív irányba való befolyásolásáért, a versenyzők nagyobb megbecsüléséért és a minimális tiszteletért…

Gondolok itt NAGY TIBI 10-SZERES MAGYAR BAJNOK nem egyszer tapasztalt, több mint megalázó, tiszteletlen bánásmódjára a versenyzőkkel szemben. Pedig ha valakinek, akkor neki, mint volt versenyzőnek kellene megértőnek és együttérzőnek lennie.

Az ég szerelmére, ezek a fiúk-lányok a stressztől, diétától, vízhajtástól, görcsölésektől, a szénhidrát töltésekkel járó tucatnyi hatástól a zavarodottság vagy csak a nem éppen színpadra született képességeik hiányából adódóan, esetlenek, figyelmetlenek a színpadon. Azért egy kicsit nagyobb türelmet, megbecsülést és tiszteletet is lehetne tanúsítani velük szemben, elvégre ezek a fiuk és lányok adják a verseny, mint rendezvény alapját, magját. Vagy ha ez nem megy, akkor a SANAX mint olyan, alternatív megoldás lehet a fent említett úriember idegeinek csillapítására, vagy egyszerűen nem kell elvállalnia ezt a posztot, ha valaki nem rendelkezik annyi empátiával és képességgel, hogy ezt jól csinálja. A magam részéről előfordult, hogy kis híján múlott, hogy leüssem a magát talán túl nagyra tartó és a versenyzőket mértéktelenül lekezelő urat.

Mellékesen ideje lenne megtanulnia a 7 kötelező póz helyes, szaknyelvű elnevezését, ugyanis mar nem a 80as években vagyunk, így a fiatalabb generáció nem csoda hogy nem érti, mit mond nekik a tisztelt úr.

Bocsánat így a kitérőért, de túl sok olyan dolog van, ami szemet szúrt és nyomja a kis begyemet, így kikívánkozik belőlem, mint az is, hogy már megbocsájtassék, elnézést kerek, de szerintem- "én a senki" szerint: A MAGYAR TESTÉPÍTŐ SZÖVETSÉG TAGJAI KÖZÜL JÓ NÉHÁNYAN ALKALMATLANOK A POSZTJAIKRA ÉS EL VANNAK MARADVA, NEM FEJLŐDNEK A KORRAL. Néhány illető nagyobbat domborít, mint ami mögötte van. Szégyen, nem szegyen, de mindenképp hasznos lenne, ha az Aradszki Zitához hasonlóan a szövetség többi tagja, így az elnök úr tisztelt HUBER ISTVÁN is venné a fáradtságot, talán túlón túl sok elfoglaltsága mellett és beiratkozna(nának) egy nyelvtanfolyamra. Már csak azért is, hogy amikor egy nemzetközi versenyen, mint résztvevő ország ott vagyunk, jobban boldogulhassunk, és a diplomáciai kapcsolatokat is megfelelően építhessük, alakíthassuk saját sportágunk érdekében nem utolsó sorban. A kommunikáció alap és ennek ez esetben nélkülözhetetlen alapkelléke egy általánosan ismert és elfogadott, ez esetben az angol-mint világnyelv - ismerete és használata.

Egy másik észrevétel és ehhez társuló megjegyzés… A táplálék-kiegészítő cégek képviselőiről csak annyit, hogy a fukar skót fogalmat merítik már-már ki. Az olyan nagyok, mint az ***, **********, és a ******* is igazan megengedhetnének maguknak egy kicsit nagyobb "vonalúságot", ami nem merülne ki az önérdekeltségű kávépoharas higított verziós kóstolókban. A ****** legalább tett már a múltban nagyobblelkűséget bizonyító megnyilvánulásokat. Legyünk őszinték, tudjuk jól, hogy egy adott termek nagykeráron is mar kedvezőbb, nem beszelve arról, hogy egy táplálékkiegészítő cégnek ez mint reális tényleges költség s veszteség a nagykereskedői ár jelentéktelen hányada csupán. Vagyis, amikor egy táplálékkiegészítő cég egy 70ezer Ft-os utalványt ad (amelyet általában kisker, és csak nagyon jó esetben nagykeráron számítva használhatsz fel) - akkor tulajdonkeppen mennyi is az annyi, amennyi?!?!?!? Kb. 1/3-a vagy még annál is kevesebb!?!?!

Ezt tudjak Ők maguk, akiknek tudniuk kell, és nézzenek úgy az ember szemébe vagy önmagukkal szembe a tükörbe, hogy, hát igen nagyvonalúan domborítok, hogy mekkora csávó is vagyok, és szponzorállak, így hát örülj kis gyúróscsávó mert a télapó úgy kb. 20ezer-el sem lett rövidebb.

Én magam, mint ORSZÁGOS MAGYAR BAJNOK is éves szinten, kegyes 170 ezer Ft-nyi támogatásban részesültem, mint *** és ******** reklámember. Nem kell mondanom, ez jó esetben 3 hónapra ha futja belőle. Immáron 3-4 éve, hogy nem állok velük szerződésben, mégis vannak olyan tiszteletlenek, hogy engedély nélkül, persze a fejemet levágva, továbbra is felhasználjak a fényképeimet a ********** olcsó gyenge minőségű készítményeik reklámozására és akkor én hülye még be sem perelem…

Na kérdem én, ez a stílus antisportoló ***** ****** barátom?!?!?!

Megértem én, hogy sajnálják, és hülyék lennének fölöslegesen, kiváltképp ha nem muszáj, a "pénzt az ablakon kidobni", de ha nem tévedek MI VERSENYZŐK vagyunk a legnagyobb fogyasztok és a táplálékkiegészítőket megvásárló laikusok többsége is annak reményében vásárol és fogyaszt, hogy majdan úgy nézzenek ki mint MI. Tehát MI VAGYUNK A REKLÁM! Velünk adják el a szaros poraikat. Így ha mar ránk épül a piac, ránk alapoznak, megbecsülhetnének BENNÜNKET jobban is.

Nos vissza az elejére, a MAGYAR KUPA után a csalódottságomat, némileg enyhítette és kárpótolt a Csehországban megrendezésre került OPAWA KUPA hangulata és a versenyzőkkel való bánásmódja.

Ugyan, csak 3-ik lettem (bár ha szárazabb vagyok, szinte biztos hogy elhozom az első helyet) de így is nyertem 150 eurot, szép üvegvázaserleget, ajándékcsomagot, melyben sport ruházat és táplálékkiegészítők voltak.

Ezen kívül volt egy nem semmilyen színvonalú bankett, melyen a hosszú hónapok óta diétázó, megfáradt és kiéhezett versenyzőket és hozzátartozóikat is finomabbnál finomabb, mi szem szájnak az ingere falatokkal láttak el. Ezt követően az alagsorban lévő bárdiscoban táncoltunk együtt a versenyzők a versenyt támogató és megrendező Mr. Pepa (aki 5 év távlatából is emlékezett ram, mikor is 2001 őszén itt már 2-ik voltam) társaságában.

Kis apró nem elhanyagolandó gesztus, hogy minden versenyző már a mérlegelésnél kapott egy emlékpoharat-mint ajándék.

Ezt követően pár nap múlva visszautazva a spanyolországi Alicanteba (ahol lakunk), az Athenas edzőtermében, a kis öreg főnök veterán szívbéli testépítő fűzni kezdett, hogy induljak el a szombaton megrendezésre kerülő MALAGAI SPANYOL NABBA MR. OLYMPIÁN. Nem árt tudni, ekkor mar csütörtök este volt, tehát durván másfél nap állt rendelkezésemre, hogy összekapjam magam és megcsináljam. Igent mondtam, és megcsináltam.

Május 19-20-an a 172-178cm-es kategóriában 16 indulóból első, az abszolútban pedig 3-ik lettem 1000euroval és egy gyönyörű serleggel gazdagodva. Ezt követően ünneplés gyanánt párommal leruccantunk a nem messze lévő Marbellara. Majd többek egybehangzó véleményére, miszerint érdemes lenne elindulnom a 3 hét múlva esedékes június 10-en Benidormban megrendezésre kerülő NABBA VILAGBAJNOKSAGON, GÖZERŐVEL KESZÜLNI KEZDTEM.

E 3 hét alatt napi 3edzés mellett, melyből a reggeli 1 óra kardio, a délutáni 1-1,5 órás kemény súlyzós, és az esti kisizom+pózolás+kardio, 500gramm fehérje, 400-600gramm szénhidrátbevitel mellett sikerült ugyan végül 4kg-al kisebb csak 102kg-os versenysúlyt hoznom, de azt sűrűbb, kerekebb, izmosabb és szárazabb formában mint eddig.

A töltés megkezdésének és kiváltképp a verseny napjának reggelén olyan eres és rostozott voltam, hogy már-már azt mondtam, hogy ez csúnya - a seggem is eres lett.

A versenyt megelőző mérlegelésnél, nem hittem s gondoltam volna, hogy van esélyem az ilyen-olyan nemet, angol, orosz, olasz, holland, spanyol, stb. nem éppen fittnesses szintű-fizikumú srácok láttán, - reális esélyem - a győzelemre, ugyanis néhányan félelmetesnek hatottak. Ennek ellenére, úgy voltam, hogy nem igazan érdekel, és nem foglalkoztat, hogy ki hogyan néz ki, mert Schwarzi papa megmondta "YOUR COMPETICION IS YOURSELF NOT OTHER PEOPLE"!

Amikor a kenésnél mind-mind folytonosan engem bámultak s jöttek sorjában elismerő mosolyok kíséretében fiúk-lányok felváltva vegyesen fényképezkedni velem, akkor valami elindult bennem… Lehet hogy jól nézek ki?!?!

Na, amikor felkerült a barnítókrém (tudniillik ez nekem olyan, mint szuperhősnek a harciruha) és a kellőképp feltöltött glycogen raktáraimat fűtésre kapcsolva durrantani kezdtem, percről-percre ereztem, hogy virágzik a testem (jön meg az önbizalmam és szellemülők át) - transzformálodik olyanná, melyben örömömet lelem a viaskodásban, a csatában.

Amikor a "hadirangot jelző valamennyi keresztrost és érháló" :-) a helyére került, akkor léptem a színpad lépcsőjének legfelső fokára, s vonultam ki 12-ed magammal. A birók és a nézők szeme láthatóan célba vett és engem pásztázott, elemzett éberen. Másodpercek multán máris kihívtak az első kötelező összevetésekre, melyet követően többet nem. Ebből már gondolhattam, hogy van esélyem, de a színpadról lelépve többen mosoly kíséretében be-beszólogattak, hogy "campeon".

A segítőm és a párom egybehangzó véleménye szerint is kitűnök az élességemmel és az aranyaimmal a vetélytársak közül.

Ezt követően volt egy hosszabb szünet, mely alatt a párom és a szerencsére nálunk nyaraló immáron most már rajongóvá és testépítést kedvelővé vált :-) szüleivel kiugrottunk mini MANHATTEN-be, azaz BENIDORM angoloktól ellepett bárokkal és éttermekkel zsúfolt felhőkarcolós csodás kis turista paradicsomába, hogy egyek egy bolognai spagettit kis szénhidráttöltés gyanánt. Így is tettem és még betoltam 3 carbodrinket, 1 isowheyt és 2 redbullt, csak hogy "szárnyakat kapjak" :-) az est folyamán.

Következett a szabadon választott, már a színpadra lépésemmel kedves fogadtatás köszöntött, majd a PRODIGY FIRE STARTER-jére bemutatott dinamikus, lendületes, legjobb pózaimat felvonultató kűrömet követően a nevemet zengték kórusban.

Eredményhirdetésnél az utolsó szimpatikus német sráccal maradva, legyőzve már az előzőleg azért "félve tekintet" angol színes bőrű kerek izomzatú Flex Wheelerre emlékeztető srácot gratuláltunk és vártunk…

Mikor meghallottam, hogy Ő a 2-ik, akkor egy eddig nem ismert, még soha nem tapasztalt örömérzés kívánta szétvetni a mellkasomat és az arcomat. Olyan boldog voltam, hogy azt éreztem, nem tudom kontrolálni az arcomat, s vigyorgok, mint egy hülyegyerek. A közönség éljenzett én a színpadról pár fényképezkedni kívánónak eleget tettem, majd pihennem kellett, erőt gyűjteni, A LÉNYEGRE AZ ABSZOLÚTRA.

Megigazítottuk a barnítókrémet, pumpálni már nem is igazán kellet, ugyanis az örömtől és a jól sikerült töltéstől (mint 2001-ben) telt volt mindenem.

Újra a színpadon voltam. Az orosz kopasz srác, tudtam hogy felül kerekebb-jobb mint én, ezért a lábaimra, a mellizmaim csíkozottságára és az előadásmódomra kell építenem. Úgy is tettem. Minden póznál, még az úgynevezett nehéz pózoknál is, mint a hátulsó duplabicepsz és a tricepsz póz, igyekeztem minden izmomat maximálisan kellőképpen részleteiben is megfeszíteni arra gondolva, hogy itt most minden ezeken a "pillanatnyi benyomásokon" múlik.

Ez mar nem volt olyan kíméletes, kimerített, a halántékom is lüktetett, de meglett az eredménye.

Mikor a színpad mellett várakoztam és bemondtak, hogy doszszientoszbejntidosz - azaz 222-t az én számomat, egy olyan állapotba léptem a színpadra, ami az alázat, tisztelet, és a hálajelzőkkel illethető. Meghajoltam a bírák és a nézők előtt kik egy darabig a nevemet zengték, majd konfrontálni ezt az érzést, örömöt nem lehet állapotomban egy-két pózt még tétován, és visszafogottan bedobtam, majd a fotósok kedvére is eleget tettem.

Ezt követően, mikor már majd mindenki elszálingozott, én a bemelegítő helyiségben a világbajnoki serleg és párom társaságában ültem kissé elérzékenyülten, könnyező szemekkel. Mély érzelmektől áthatva hálát mondtam magamnak, hogy hittem s mertem küzdeni annyi nehézséggel szemben szülői és mindennemű segítség nélkül annyi éven keresztül.

Láttam, s látom, hogy van értelme a HITNEK SZELLEMÉBEN CSELEKEDNI és remélni, mert MINDEN ÁBRÁND ÉS ÁLOM VALÓSSÁ LEHET, HA IGAZÁN VÁGYOD. Igazolást nyert minden áldozatom. Tudjátok 15-16 évesen, mikor elkezdtem a szüleim, pár hónap után megvonták a bérlet árának támogatását és előbb-utóbb a kaját is dugdosták, mert ahogy igaz is, mindent felzabáltam.

Ezért gimnáziumi tanulmányaim mellett hétvégeken is, míg más fiatalok élvezték az életet én reggeltől-estig ablakokat és más szartól mocskos wc-ket sikáltam, arra gondolva, hogy 2000 Ft-ért mennyi tojást, hány csirkemellet tudok majd venni. Az érettségimre is úgy készültem, hogy este 10-ig az edzőteremben voltam, mint teremfelügyelő, edző, pultos, takarító egyben, csak hogy finanszírozhassam, egyre növekvő igényeimet.

Az elmúlt évek során is a jellemző állapot az volt, hogy reggel 8-tól este 10-ig 12-20 tanítványt leedzettem. S tudjátok mit, kevés kivételes alkalomtól eltekintve, mikor nem, de élveztem, mert lehetőséget láttam benne, és lám meg is lett az eredménye, ABSZOLÚT VILÁGBAJNOK LETTEM.

2001-ben "pofátlanul-nagyképűen" azt mertem mondani, csak mert tényleg hittem s bizonyos voltam képességeimben, hogy "világbajnok leszek 2004-ben". Ez egyeseket, főként szeretett versenytársamat Barna Róbertet meglehetősen irritálta, meg is kaptam tőle számos alkalommal, és azóta is igazi elmélyült szívbéli barátság és sporttestvéri szeretet jellemző kapcsolatunkra. Igaz, nagy volt a pofám, nem úgy lett, nem lettem 2004-ben világbajnok, mert kissé vágányt tévesztve kidugtam a fejem az úgynevezett ÉLETBE és belekóstoltam élvonalbeli versenytársaimmal a "BULI ÉS A DROG VILÁGÁBA".

Ez röpke 2 évet és -15kg-ot eredményezett, de sebaj, a lényeg, hogy többet merítettem belőle és nem kevesebb, csak több és tapasztaltabb lettem.

Ha 2004-ben nem is, de 2006-ban láss csodát, összehoztam és WORLD CHAMPION lettem. Ugyan igaz, még nem "IFBB azaz igazi, rendes", hanem csak NABBA - azok megelégedésére, akik majd ezt vágnák a fejemhez… "DE AMI KÉSIK AZ NEM MÚLIK" :-)))

Ha nem is jövőre (bár ez minden eltökélt szándékom és célom, feltéve ha nem tiltanak el, mivelhogy más szövetség versenyén volt merszem elindulni) - de ezt az álmot is meg fogom előbb-utóbb valósítani! Érdekes, hogy a boxban és más sportágakban nincs ilyen "eltiltósdi", ha jól tudom! Maximum 2 év múlva, ha a MINDEN létező, vagyis ISTEN akarata is egy az enyémmel, akkor 2007-2008-ban IFBB VILÁGBAJNOK LESZEK!!!

Mellékesen megjegyzem, az ellenem irányuló kritizáló barátaimnak, hogy meg lehet probálni, ha azt hiszik, gondolják, hogy olyan könnyű volt, csak mert NABBA, úgyhogy HAJRA ROBI!!! - Ha bárhol barmikor valaha VB-t nyersz, ígérem kezet csókolok, fejet hajtok NEKED és minden hónapban a győzelmi napod dátumának napján én fizetem az éttermi fogyasztásod. Becsszó.

Annyi év és annyi versennyel a hátam mögött most először azt hiszem elmondhatom, hogy BOLDOG ÉS ELÉGEDETT VAGYOK, mert tudni illik minden korábbi versenyemen többé-kevésbé magától értetődőnek tartottam, hogy nyerek és kiváltképp nem boldogítottak a gyenge, igazi küzdelmektől mentes könnyen szerzett győzelmek. Ezzel szemben ez nem volt gyenge, annak ellenére, hogy az "edzőm" gratuláció gyanánt ezt írta: "NA LATOD MINDIG VAN REMÉNY, CSAK MEGFELELŐ IDŐBEN KELL A MEGFELELŐ HELYEN LENNI, GRATULÁLOK."

Ez számomra, mintha azt súgta volna, hogy könnyű dolgom lehetett, kifogtam egy könnyű versenyt, tehát szerencsém volt. Hát elárulom, én ezt nem így latom és érzem, de döntsétek el TI magatok a felvételeket és a fényképeket megtekintve, hogy mi minek köszönhető.

A magam részéről megsokszorozódott erővel, lelkileg csillapíthatatlan éhséggel folytatom töretlenül céljaim megvalósítását, hogy azzá legyek, aki mindig is lenni akartam, ahogy Dorian - alias Pocsai Attila barátom mondta, "nem a legjobb, hanem az EGYETLEN".

Lehet, hogy kissé merészre, szókimondóra sikeredett ezen levelem, de EZ VAGYOK ÉN és nincs félnivalóm, s nem is hiszem, hogy kellene, hogy legyen, csak mert merek szabad lenni, kimondani, azt amit sokan mások is hasonlóan gondolnak és ereznek, legfeljebb nem merik kimondani, csak mert féltik az érdekeiket. Mindenki maga dönti el, hogy merre megy és kivé lesz. Én ERRE. És az én felelőségem - amit vállalok következményeivel együtt, barmit is eredményezzen.

Ez a SZEMÉLYES INTEGRITÁS: TUDD HOGY KI VAGY ÉS MERJ AZ LENNI AKI VAGY!!!

Mindig is egy olyan ember vágytam lenni, akire (ÉN) fel tudok nézni, tudom tisztelni, szeretni és becsülni. Azt hiszem jó úton haladok, hisz egyre inkább így érzek és kezdek békében lenni magammal.

Újabb felötlő gondolatok-a versenyszervezésről, csak annyit, hogy 5 csillagos szállodában voltunk elszállásolva, svédasztalos étkeztetés, minden versenyző kapott egy emlék és egy jópofa bodyspólót. Több néző volt mind a Malagai és mind a Benidormi versenyen, mint az utóbbi idők bármely általam látott IFBB versenyén. A szervezők készségesek és segítőkészek voltak, a kiállító táplálékkiegészítő standok minden versenyzőnek ingyen szolgáltatta az általa kívánt és választott termékeket, a verseny ideje alatt mindvégig alma, narancs, banán és ásványvíz állt a versenyzők rendelkezésére a bemelegítő helyiségben - apró gesztusok.

A mi versenyeinken miért nem lehet valamit produkálni????? Egy gagyi emlék pólót, egy kulcstartót, egy poharat vagy bármiiiiit, csak legyen valami, valami gesztus értékű kis apróság, ami mindenkinek jár, így Jakab Béla és Kis Pista is hazatérve, még ha eredmény nélkül is de kapott valamit, van mire emlékeznie és érezheti, hogy azért nem teljesen értelmetlen bekészülnie.

Vagy miből állna versenyek után egy olcsó kis szendvics party??!?? - Kb. 30-50ezer Ft-ból?! Melynek során azért mind a versenyzők mind a versenyt rendezők és szervezők egy csapat érzését erősítendő jobban összeismerkedhetnének, elbeszélgethetnének és pozitív érzésekkel gazdagodva térnének haza.

Már hallom is... "Erre nekünk nincs pénzünk". Miért nincs?!? Kinek, Kiknek a dolga lenne, hogy szponzorokat fölkeressen és előteremtse a szükséges anyagi javakat?!? Mindaddig, amíg nem igazan alkalmas, vagy inkább alkalmatlan személyek gyarapítják szövetségünk létszámát, addig nem is lesz és siránkozhatunk és sorvaszthatjuk folyamatosan nem éppen reklámértékű versenyeinkkel a magyar testépítést.

Miért az olyan pénzben nem éppen dúskáló személyek, mint pl. a Sztípity Robi - az(ok) aki(k) sportbeli őszinte, önzetlen szeretetükben áldozatkészek kis javaikat is fölajánlva?!??? Miért nem azok, akik hencegve verik büszkén mellkasukat a pénzbeli helyzetükre?!? Igen Huber István elnök úr - Rád gondoltam.

"Egy fecske nem csinál nyarat" - tartja a mondás. Ezért kell az, hogy többen önmagukba nézzenek, akik azért kiveszik a részüket és hasznukat bármilyen, anyagi vagy nem anyagi szinten sportágunkból, és ha ezek után sem éreznek hajlamosító változást a jobbulásra, akkor legyenek oly szívesek és tűnjenek el a képből, helyet adva más alkalmasabb személyeknek SPORTÁGUNK A TESTÉPÍTÉS FELVIRÁGOZTATÁSÁRA.

Hazánk - Magyarország - bővelkedik a jobbnál-jobb adottságú fiatalokban, csak éppenséggel ezen jó genetikájú srácaink-lányaink nem kapjak meg azt a szükséges támogatást, amelyet a testépítésben élvonalbeli sokszor kevésbé jó adottságú szlovákok, csehek, oroszok stb. versenyzői megkapnak.

Büszkélkedünk, hogy 18-ik helyen állunk a ranglistán!???? Állhatnánk sokkal előkelőbb helyen is, ehhez azonban az kellene, hogy soraimat elolvasva az érintett személyek ("akinek inge vegye magára") FEJE NE TÖRJÖN BE KRITIKÁIMAT OLVASVÁN, HANEM GONDOLKOZZÉK EL A DOLGOK IGAZSÁGTARTALMÁN ÉS REALITÁSÁN, MAJD EZT KÖVETŐEN MEGCSELEKEDJÉK A SZÜKSÉGES LÉPÉSEKET MINT CSAPAT.

Ha már a fociban szarok vagyunk mi magyarok, csak arra vagyunk képesek, hogy a múltban élve - nosztalgiázva Puskás Öcsi bácsi érdemeire büszkélkedjünk. Mutassuk meg, van valami, ez esetben a TESTÉPITÉS, ami közel nem kap olyan állami támogatást, mint a foci, vagy egyéb sportok, mutassuk meg, hogy képesek vagyunk a sárból ahová tiportak bennünket felemelkedni és kinőni magunkat. Csakis így és csakis ezzel tudjuk globálisan megváltoztatni a sportágunkra eső fény nagyságát.

Kezünkben a lehetőség arra, hogy egy testkultuszt elismerő és némileg jobban tisztelő társadalmat formáljunk eredményeinkkel, példamutató megnyilvánulásainkkal, ebből a romlandó zsírt zabáló, dohányzó lebetegedő magyar népből.

Ezúton köszönetemet fejezném ki SZABÓ ANDRISNAK, aki elindított mint első edzőtárs ezen az úton és kellőképp ellátott azon motivációt tápláló irományokkal és videókkal, melyek kitörölhetetlenül acélharcos testépítőt "faragtak" belőlem lelkileg.

Vida Zoltánnak, aki a versenyzés pályájára állított és meghozta azon kezdeti győzelmeimet, melyek felnyitották szemem azt illetően, hogy van keresnivalóm ebben a műfajban AZ IMÁDOTT SPORTOMBAN, A TESTÉPITÉSBEN.

Kis Zoltánnak - ex főnökömnek, aki éveken keresztül elnéző volt, kiváltképp versenyre készülés idején velem és a maga módján segített és segít ma is.

Gregor Zoli, Miklósi Peti és Kalocsai Misi barátaimnak, kik csendes társkent jelen vannak életemben és tápláljak lelki tüzeimet.

Kovács Gyöngyinek - ex barátnőmnek, Nagy Gergő barátomnak, akik jelentős részben kivették részüket a munkából és levették sokszor vállamról a terhet.

Hudwagner Mártonnak - első tanítványomnak, Vásári Lacikának első anyagilag támogató szponzoromnak és az évek során volt összes tanítványomnak, kik bizalmukkal megtiszteltek, s lehetővé tették, hogy ugyan munkából de előteremtsem a felkészüléseimhez szükséges anyagi javakat.

Pintér Ferencnek, Kovács Istvánnak - KOKO-nak - kiknek mindig volt egy jó szavuk vagy jó meglátást tanúsító mondatuk.

A magyar élvonalbeli, engem különösen motiváló versenytársaimnak, így: Tózónak, Lantosnak, Vékony Zolinak, Kormány Misinek, Lauter Viktornak és Németh Pistinek - Ki legutóbb megmondta "Bernát ennél több van benned" - igaza volt. Köszönöm.

Baán László szponzoromnak, aki nem csak táplálékkiegészítésben könnyítette meg idei felkészülésemet, hanem bizalma jeléül mélyen a zsebébe nyúlt és lehetővé tette, hogy sikertelen tavaszi kupai otthonlétem alatt ne kopjon fel az állam és folytathassam a felkészülésemet.

Pocsai Attila legjobb barátomnak, mentoromnak, konzultánsomnak, aki már a kezdetek kezdetén látta bennem azt, amit más nem, sőt én magam sem. Ki önzetlenül állt mellettem első 2 évem minden versenyre készülésénél, mind elméleti, fizikai és olykor anyagi segítséget nyújtva.

Végezetül köszönöm barátnőmnek, az angyali lényű Kovács Barbarának, aki képes elviselni az ördögöt, vagyis engem versenyre készüléseim nehéz pillanataiban és tolerálja, hogy rólam és a versenyzésemről szólnak napjaink és biztosítja számomra az elengedhetetlen nyugodt lelki hátteret, ami lehetővé teszi, hogy fejben és lélekben egyaránt a céljaimra összpontosítsak. KÖSZÖNÖM!!!

This is just begining - Ez meg csak a kezdet…
A dal elkezdődött…
Scorus Bernát
Címoldal | Sztárprofil | Interjúk | Videók | Vissza


Ez nem akciófilm, nem vicc, nem túlzás: megtörtént!
Óriási kockázat, hogy nem jut be az Olympiára: Big Ramy 19-re húz lapot?
Mostanában megint felröppentek a pletykák Jay Cutler visszatérésének kapcsán, aminek az oka az, hogy állítólag nem csak jó formában is van, hanem egyre vastagabb.
Termékajánló
50 gr. 
 / 4.3
5%   490 Ft  
465 Ft
700 gr. 
 / 4.8
 
8 990 Ft
2 kg 
 / 4.8
20%   2 490 Ft  
1 990 Ft
Képgaléria
Képgalériánkban jelenleg
104350 fénykép található.
Serge Nubret
Serge Nubret
Yolanda Hughes
Yolanda Hughes
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő

Videó Ajánló
LMA Fitness szülinap 2013
LMA Fitness szülinap 2013
BB.Tv Episode #53.
BB.Tv Episode #53.
Kereső |  NapiTop |  HetiTop |  HaviTop |  Ízelítő


Partnereink





Megosztás

Médiaajánlat | Impresszum
Töltődik...
Türelem töltődik....